Mit jelent a tánc számunkra?
Sokan mondják, hogy szerettek táncolni ugye? Ezt nemcsak a magam nevében mondhatom, hanem, bátran állítom a táncműhely minden tagja nevében is, hogy nem. Ez nem szeretet. Ez szükséglet! Szeretjük a palacsintát, a karácsonyi szép fényeket stb. Ám ezek nélkül lehet élni. Azonban, ha mi nem táncolunk, akkor annak mentális és fizikai következményei vannak, tehát muszáj. Mint a drog.
Személy szerint úgy élem meg, hogy nem én választottam a táncot, hanem a tánc választott engem, és úgy érzem nem volt más választásom, de nem is akartam előle elbújni.

A táncműhely és az ünnepek
Most a szeretet ünnepe kapcsán kérdezitek ezt tőlünk, de ennek fényében láthatnók, hogy nekünk ez, a téli szünet, annyira nem tesz jót. Minden egyes kihagyást valahogy be kell hozni, és minél idősebbek vagyunk annál nehezebb. Nem panaszkodásképpen mondom, ne értsék félre. Persze a családdal töltött idő általában tölt, és jót tesz a léleknek. 
Szerintem azt, hogy kinek mit jelent a karácsony, az attól függ, hogy mit hozott otthonról. Ilyen szempontból nem függ össze a tánc szeretetével, hacsak úgy nem, hogy a tánc és a zene - számomra is - egy mentsvár. Én személy szerint nem szeretem a karácsonyt. Kisfiam ezen sokat javított, meg persze, Bach művei így jutottak el hozzám, amikor felső tagozatos voltam, azóta az ünnep része.
Igen a hangulat, a hó, a vásár sokszor magával ragadó. /ezt egyébként főként Ausztriában és Németországban éreztem, a sok kövér kisangyalkák ellenére/.
A táncműhelyünk életében szerintem nem ez a legnagyobb ünnep. Hanem amikor együtt vagyunk, és mindegy, hogy épp csak vacsizunk, vagy fellépésre megyünk vagy színházba. 
Tehát nekünk ez nem naptári ünnepekhez kötött. Elméletileg a szeretet ünnepe a szeretetről szól, de csak abban az esetben, ha azokkal is lehetsz. Nyilván, már unásig ismételt tétel, hogy ez nem arról szól most már. Ha valaki művészlélek mindent sokkal érzékenyebben és intenzívebben él meg, mint mások, ami lehet áldás ás átok is egyben. Akár tekinthetnénk egy inspiráló forrásnak is, amiből lehet táplálkozni is. Azok a művészek, akik alkotásból nyernek energiát, miközben persze fel is emészti őket, a negatív élményből is pozitívan tudnak kijönni, merthogy így dolgozzák fel azokat. A Tánc, ily módon, mint egy ingyenes pszichoterapeuta működik!

Tudunk-e igazán ünnepelni?
Szerintem nem. Az ünnepekből hiányzik a szakralitás, a transzcendencia a lényeg, amire most már nincs időnk! Nincs benne semmilyen varázslat, emelkedettség, mivel nagyon matéria szintjén élünk! Ez hálózza be a mindennapokat, már annyira a részünk, hogy fel se ismernénk az igazi lényeget. Az ünnepeknek még a mágiáról és az anyagtól való elrugaszkodásról, a közösséghez való tartozásról kéne szólniuk. Ez már régóta nincs meg.
Ám hiszem, hogy mindenben a pozitívat kell látni, és én nagyon örülök, hogy olyan táncosokkal dolgozhatok igen régóta, akik hasonlóan látnak és éreznek, mint én, nem kell magyaráznom semmit és nagyon kreatívak, sok jó és eredeti ötleteik vannak. Hálásnak kell lennünk, mindenért, amit kapunk.

Szita Bernadett
VMT művészeti vezetője