Mártony Zsuzsanna és Pethő Imre évekkel ezelőtt hozta létre a Támogató Iskola projektet, hogy erősítse az iskolai közösségeket, hogy közelebb hozza egymáshoz a diákot, szülőt, tanárt, hogy segítse a tanulási nehézségekkel, problémákkal küzdőket. 

Miért indították el a Támogató Iskola projektet?
Pethő Imre: Feleségemmel, Mártony Zsuzsannával mindketten hosszú évtizedek óta tanítunk a Jendrassikban. Testközelből érzékeltük, hogy az iskola: diák, szülő, tanár elfáradt. A Covid ezt csak erősítette. Pedig a magába zárkózás, elszigetelődés, a másik megértésének nehézsége egy iskolában hatalmas problémákat tud okozni, hiszen az oktatás kooperációra épül. A diák, a család, az iskola együttműködésére. Ezt a helyzetet tovább nehezíti a diákok tanulási problémái, nehézségei, azok kezelése, vagy éppen meg nem értése. Ettől fokozódik elszigetelődés, a másik meg nem értésése, ami számtalan sérelmet, hibát eredményezhet az oktatás minden egyes résztvevőjénél. Ennek a problémának megakadályozására indítottuk el a Támogató Iskola projektet 2022-ben. 

Erős indulás volt!
Mártony Zsuzsanna: Hazai pályán kezdtünk, a Jendrassikban. Három civil szervezet már megnyert pályázatait hoztuk be az intézménybe, és bővítettük ki a felmerülő igények alapján. SZABAD-SAJTÓ Egyesület tréningeket tartott a vezetőségnek, létrehozta az Év tanára díjat  a diákönkormányzattal közösen, kertet épített a diákokkal együtt. Sőt egy graffiti falat is létrehoztunk. A kultúrAktív Egyesület egy közösségi teret tervezett a diákokkal, szülőkkel közösen. Itt maga a folyamat, annak demokratikus jellegének megtanulása volt a lényeg. A létrejövő közösségi teret pedig a DEMO vezetésével készített bútorokkal tettük otthonosabbá. A pályázatok megvalósítása során nagyon figyeltünk arra, hogy a résztvevők megismerjék, megértsék egymás problémáit, és közösen találjanak ezekre megoldást. Néhány hónap alatt sikerült mindezeket megvalósítani. 

Utána eltűntek?
P. I.: Dolgoztunk, csak sajtóvisszhang nélkül. A Jendrassikban szerzett tapasztalatokat építettük be egy work-shop-ba. Ezzel a projekttel mentünk azokba az iskolákba, ahova hívtak. Itt éreztük, hogy a segítség, legyen az a legjobb szándékú néha teher tud lenni egy tantestületben. Az itt szerzett tapasztalatok, élmények formálták tovább a projektünket. 

Hogyan?
P.I.: Városi szintre emeltük, hiszen Veszprém iskolaváros, ahol mindenki kapcsolatban áll az iskola világával. A szintemelés mellett a kommunikációra helyeztük a hangsúlyt. Mindenki számára elérhetővé tesszük eredményeket, tapasztalatokat, tudásunkat. Több figyelemfelkeltő PR akciót tervezünk, hogy felhívjuk a munkánk fontosságára  a figyelmet, hogy támogatókat szerezzünk. A mostani az első ilyen tanévünk, ahol "bemutatkozunk". Ennek  "beköszönésnek" az első PR akciója  a most elkészült Ave Maria feldolgozás. A Kelemen Kabátban megismert Nagy Robertson dolgozta fel Schubert Ave Maria szerzeményét. Az ő billentyűs játéka mellett Szakács Tibor trombitál, Mártony Zsuzsanna énekel. A videót a portrés csapat: Cseh Zoltán és Kis Sanyi jegyzi. Elkészült a Veszprém Portré karácsonyi száma is, aminek a középpontjában a gyermek, az iskola, pontosabban a Támogató Iskola áll. Terveink szerint 2025 tavaszán több hasonlóan színvonalas, de figyelemfelhívó Pr akcióval jelentkezünk. 

A küldetés maradt, csak a "csomagolás" változott.
M. Zs.: A probléma adott. Tanulási nehézségek, problémák óriási terhet jelenthetnek az érintett diáknak, családjának, az őt oktató tanároknak. Olyan problémát, amit fel sem fogunk, amíg nem kerülünk kapcsolatba vele. Tönkreteheti, megnehezítheti a diák és a vele kapcsolatban állók életét. Gondoljunk csak bele, hogy a tanuló nem tudja megmutatni a tudását, megbukhat, pedig ő tudja  a tananyagot, csak nem tudja átadni a szorongása miatt. Ez a sikertelenség aztán hatással lehet a mentális életére, viselkedésére, a családjára, az őt oktató tanár mindennapjaira. Pedig ha megismerik ezeket a problémákat, megtanulják kezelni őket az mindenkinek ez egy szebb, boldogabb iskolát eredményezhet.
 Az iskola ne legyen a nehézség, a mindennapi szorongás tere. Az iskola a boldog diákévekről szóljon, ne másról. Nekünk tanároknak az oktatásban a diákok szüleit kell helyettesíteni. Egy jó szülő pedig következetes, tudja mit szeretne elérni, de mindezt csak szeretettel tudja megvalósítani! És ez a leki hozzáállásnak kell megszabni a tanárok mindennapjait, meghatározni munkájukat.
Ezért hangsúlyozom: a tanároknál nem a szaktantárgyi tudás, hanem az emberi hozzáállás  a legfontosabb!