Ékesítsd fel a lelked! Mire beérik az ünnep, késznek kell lennünk! Mert az igazi ünnep díszlik és fényeskedik. Beragyogja saját előzményeit – lángol, sugárzik a rákövetkező hetekben is.

Az ünnepre ildomos készülni, hogy alkalmassá váljunk átélni. A rendes ünnep az ünneplők körtánca. Kerek. Kiteljesedő. A leggyötrelmesebb csapás egyedül tölteni a nagy napot. Ha méltóvá szeretnénk lenni ezekhez a világló alkalmakhoz, az elárvultat, a magára maradtat körünkbe kívánatos vonni. Ámulhasson velünk a fény bűvös ragyogásában.

De az ünnep ékes azzal is, a lélek feldíszítését azzal szükséges tetéznünk, hogy meglepetéssel készülünk. Ódával, dallal, muzsikával. Látogatással, vendégeskedéssel vagy megvendégelve azok apraját-nagyját, akikhez kötődünk, akik kötődnek hozzánk.

Az ünnep öröm és örömszerző. Készülj meglepetéssel – ajándékozz tiszta jószándékkal! Az ünnep öröm. az ünnep büszke, sőt büszkélkedik.

Örülök neked, mert most sajátosan fejezhetem ki: szeretlek. Örülhetek – kiszakadva a mindennapokból afeletti örömömben, hogy szeretsz, vigadalmamban – ennyien szeretnek.

Az ünnep azt jelenti: felmagasztalod az összetartozást. Az összetartozóknak ilyenkor színről-színre igyekezetük világossá tisztítani, kölcsönösen elkötelezettjei egymásnak. Áldozatot hoznak – az adományok ekként annak is jutalmak, aki megvált tőlük a másik felvidításáért. Fogjuk egymás kezét. Körtáncot járunk. Közösen. Figyelünk egymásra, óvó figyelemmel viseltetünk a másik iránt, ekként a másik örömére.

A színtiszta összejövetel felüdíti, aki fáradt. Ekként az ünnep izgalom és mozgalmas. Benne mindenki lelkes és tettre kész: ténykedik önfeledten. Az ünnepen valamennyien kivesszük a részünket a nagy sürgés-forgásból. Lázban vagyunk egytől egyig. Élmény ünnepelni – most elfogadni természetessé válik, olyanná amilyen az áldozathozatallá nemesült adományt kínálni.

Az ünnep attól ünnep, hogy társas. Az összetartozás élményének gyökere a család. Ebben a közegben válthatjuk valóra először és elsőként a szent napot. Az elemi példa, ami egész életünkre hat. Hordjuk. Visszük magunkkal a külvilágba. A szülők áldásos elragadtatása, lehet az, amit követni fogunk akarva-akaratlan.

Minden ünnep szakrális. Rejtelmes az, miként bontakozik ki olyanná, amiért szeretni fogjuk.

Ha a család a talaja és televénye, az iskola válhat azzá a törzzsé, amely általánossá bontakoztatja. A törzs magasba tör. Koronássá bomlik a fa. A lomb fenn ágaskodik a fény felé. Az ünnep kiterjedtebb összetartozássá tágul. Népünnepéllyé. Eladdig Világünneppé: amikor a fennkölt ember felülemelkedik esendőségén, de alázata valóságosan tudja felmagasztalni. Akinek tapintata melenget. Akinek lelkesedése fénnyé élesedik.

Ékesítsük fel a lelkünk!

Kilián László