A múlt századi paraszti kultúrában ajándékokat rendszerint a szerető, a mátka kapott: az ügyeskezű legény kedvesének maga faragta ki fából a tükröst, a mángorlót; a szorgoskezű leány pedig kendőbe hímezte szerelme nevét. Karácsonykor Jézus születésének ünneplésén, a szentmisén való imádkozáson, éneklésen volt a hangsúly. Az újra és újra születő Kisjézus volt maga az ajándék. Otthon néphittel átszőtt karácsonyi abrosz, finom, hagyományos vacsora volt, és szerény zöld fa - dióval, almával, gyertyafénnyel. az elcsendesedett család este még felolvasott a Bibliából, majd nyugovóra tért. 

Ezeket a hagyományokat csak a pénzkereső ember formálta át. Eleinte csak szerényen vásárolt, majd egyre nagyobb - pénztárcát nem kímélő - költekezésbe kezdett. Jézus születésének ünneplését kicsit elkomályosította a természetességét is elvesztő karácsonyfa látványa és az alatta roskadozó ajándékok hada... 

Örömmel tapasztalom azonban, hogy mintha ez-az "ajándékdömping" az elmúlt években kicsit alábbhagyott volna. Úgy látom, egyre többen újra a természetest, az egyszerűt, a praktikust keresnék... Mintha elindult volna egy folyamat, aminek egyre többen a részesei akarunk lenni... Biztos, köszönhetjük mindezt az uralkodó gazdasági válságnak is, de szerencsére kevesebbet, kisebbet ajándékozunk. Újra felelértékelődnek a saját magunk által készített tárgyak, és visszanyúlunk a régi példákhoz... Valami "szívmelengetőt" adunk, aminek értéke nem pénzben mérhető, ami tükrözi a mi vagy az ajándékozott lelkét. Tengernyi ötlet van az online felületeken is házilag készíthető ajándékokra. És ez szerintem nagyon jó irány!

Van aki pedig felkeres egy szakembert, akinek segítségével gyertyatartót, lámpást, bögrét vagy épp kézzel varrt babát készít, vagy szintén szakmai irányítással festett képet ajándékoz. És nagy divatja van az "élményadásnak" is. Így utalvány formájában ajándékozunk agyagozást, kozmetikai kezelést, élményfestést, sportolási lehetőséget... stb.
Az emberek elkezdtek kicsit befelé, a lelkük irányába figyelni. Igy az ajándékoknak is - amit adnak - lelkük van.

A saját műhelyemben - a Linda Míves Kerámia-ban - az ünnepváró workshopokon magam is tapasztalom, hogy alkotóim szívesen bíbelődnek családtagjaiknak, barátaiknak vagy - kisvállalkozóként - vendégeiknek szánt apró meglepetések készítésével, miközben lelki feltöltődést, elcsendesedést is jelentenek számukra ezek az alkalmak: anyáknak, akik elfáradnak a hétköznapokban, vagy épp új kapcsolódási pontot keresnek kisgyermekükkel, tinilányukkal, kamaszfiúkkal... Abban az együtt töltött 2-3 órában egy gyógyító, viccesen bölcselkedő, kreatív család vagyunk... 

A mai világban - amikor  minden annyira tökéletesnek, hibátlannak próbálja mutatni magát -  nálam és a hozzám hasonló műhelyekben akad egy kis menedék, ahol az alkotók saját szépérzékükre hagyatkozva dolgozhatnak, amiből természetesen csak valami bájos, valami egyedi születhet... Magamon is azt érzékelem, hogy évről-évre egyszerűsödöm - mind formában, mind színekben. Egyre jobban szeretem a "girbe-gurba" formát, mert szerintem valami attól életszagú, egyedi, hogy van benne egy kis hiba, egy kis aszimmetria, egy kis sajátkéz... És a minimális, szívből jövő ajándékok híve vagyok.

Ünnepek és mindennapok

Azon az úton, hogy jól megéljem az ünnepeket, még én is sokat dolgozom. Engem is beszippantanak a hétköznapi teendők, a munkám. "Énidőt" már jól tudok adni az embereknek, de még tanulom kigazdálkodni a saját "énidőmet" is, ahol én is feltöltődöm, vagy én is készülök az ünnepekre. Ettől eltekintve, azért a családi karácsonyunk mindig varázslatos, nosztalgikus hangulatú - finom ételekkel, régi és új hagyományokkal... Ami szerintem nem is baj - hogy nemcsak a régit ismételjük. Fontosabb, hogy teremtsünk valamit, amiben a családunk, a kis közösségünk jól érzi magát! 

Ha jól működő rendszerem van a mindennapokra, akkor annak csak több fénnyel, több hittel, több mosollyal, több pihenéssel, több beszélgetéssel, családi játékkal bővített  változata az ünnep... De még jobb, ha ezt megfordítjuk! Amit igyekszünk elérni, megélni az ünnepnapokon, azt kellene kicsiben, kis lefaragásokkal követnünk a mindennapokban!
... Hogy a szívünkben minden nap ünnep legyen!

Reidmár Linda

Fotó: Vékes Erzsébet

Fotó: Vékes Erzsébet