A természet értékeiben, adottságaiban vetett hit járja át a Sziegl Pincészetet létrehozó Sziegl- Nagy Petrát és Sziegl Balázst. Számukra a természet és annak "gyümölcse", a bor maga a csoda, az öröm, mely összeköti a természetet és az embert, valamint az embereket egymással. 

Az organikus gazdálkodás nálatok egyfajta életszemlélet, értékrend. Kérlek, beszélj erről!

Szőlész-borász mérnöknek tanultam a Kertészeti Egyetemen (akkor éppen Corvinus volt), és a szakdolgozatomat egy villányi nagy borászatnál írtam. Rengeteget tanultam náluk, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. De végig volt bennem egy kettős érzés. Bár a szőlőt helyezték előtérbe és mindent megtettek azért, hogy csodálatos termés kerüljön a pincébe, mégis volt az egészben egy képmutatás. A felszívódó vegyszerek, a gyomirtás, a rovarölők, a rengeteg segédanyag a pincében...úgy éreztem, hogy én nem ezt keresem, a borászatnak szerintem nem szabadna erről szólnia. 
Egy kis faluból, Nemesnádudvarról származom. A dédnagyapámnak volt pár sor kövidinkája, mert a dédimamám szerette a bort. A papa rendszeresen kijárt kapálni, kacsolni, vagy ha nagyon kellett, egy kis kénnel végigfújta a sorokat. Emlékszem, mindig biciklivel ment a pincesorra, mert rossz volt a lába. Rá tudta akasztani a szerszámokat, a permetezőt és a kopott barna bőrtáskáját, miközben a kerékpár támaszt is nyújtott neki. Számomra ezt jelenti a borkészítés. Örömszerzést másoknak és ezáltal magunknak is. Alázatos munkát a szőlőben, odafigyelve a természetre. 
3 szüretet dolgoztam 2 nagyobb borászatnál Villányban és Szekszárdon a saját kis hobbiszőlőink mellett, miután 2014. végén úgy döntöttünk Balázzsal (aki ma már a férjem), hogy belevágunk főállásban egy kis családi borászat felépítésébe. Nagyon hittünk és hiszünk a mai napig a szülőfalunk környezetének értékeiben, adottságaiban. Ezt szeretnénk közvetíteni a borokon keresztül. Őszintén, hitelesen. Ez csak úgy lehetséges, ha tiszta az alapanyag, amihez utána már nem kell hozzáadni semmit, hogy élvezhető legyen. És nem kell elvenni belőle semmit, ami nem oda való - mert nincs benne semmi rossz. Mindig jót mosolygok magamban, amikor rácsodálkoznak az emberek, hogy mennyire zamatos és szőlő ízű a borunk...
A szőlő nagyon fontos tájalkotó növény. Szerintem fontos, hogy ne ültetvényekben és monokultúrában gondolkodjunk. Legyen egy színes-szagos élettér, egy kert. Fákkal, bokrokkal, színesre vetett sorközökkel, pillangókkal, méhecskékkel, gyíkokkal... Ez nemcsak a természetnek jó.Jó a szemnek és jó a léleknek is. Nem mindegy, hogy miben élünk nap mint nap.  

Mindez a gazdasági téren, hogy jelentkezik? Gondolok arra, hogy egy ajándék parcellával és hordóval kezdtetek, ma már kilenc hektáron gazdálkodtok.

Az első parcellánkat Balázs egy barátjától kapta ajándékba, aki külföldre költözött. Majd örököltünk is pár sor szőlőt. Ezeket műveltük a szabadidőnkben, még az egyetem mellett. Nem volt jellemző a Hajós-Bajai borvidéken, hogy húszéves fiatalok önszántukból kijárjanak metszeni, kapálni, zöldmunkázni, miközben 100 forintért meg lehet venni egy kiló szőlőt... de mi már akkor is hittük, hogy az alapanyagon múlik minden. Látva ezt, több helyi idős ember keresett meg bennünket, hogy műveljük tovább a szőlőjét, mert a családjában senkit nem érdekel, ő már nem bírja, de otthagyni nem akarja, gazdasági értéke pedig nincs 3-4 sornak. Az első pár hektárunk nagyjából így jött össze. Aztán szépen lassan visszaforgattunk minden bevételt és persze családi segítséget is rengeteget kaptunk. Az első években nem volt pénzünk napszámosra, de a férjem nagyszüleire bármikor számíthattunk. -5 foktól +40-ig, januártól decemberig szinte minden nap jöttek és segítettek nekünk. De a családból mindenki hozzárakott valamit a történetünkhöz. Ők sokszor akkor is hittek az álmainkban, mikor mi már kezdtük feladni...

Borok kapcsán mondtátok keresitek a régiben az újdonságot. Ez mit jelent?

A hagyományos fajtákban hiszünk. Kövidinka, kadarka, olaszrizling például. De szeretnénk még visszatelepíteni más, ritka régi fajtákat is. Ezekhez próbálunk a legjobb tudásunk szerint hozzányúlni, a pincében modern feldolgozásmódokkal elkészíteni a borokat. Az a tapasztalatunk, hogy az erre a vidékre jellemző, autentikus fajták viselik a legjobban az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokat. Ráadásul mi más közvetíthetné a leghitelesebben a termőhelyet, ha nem ezek? A pincében rengeteget kísérletezünk, hogy izgalmas, elegáns, kifinomult borokat kapjunk. Minden évben másképp dolgozunk fel, hallgatva az aktuális megérzéseinkre. Ez egy nagyon izgalmas játék, aminek a legszívmelengetőbb visszajelzése, amikor például egy nizzai Michelin csillagos étteremben borlapra kerül a kövidinkánk. 

Ebből a szemléletből adtok ízelítőt borkóstolón. De játszótér, szállás, vendéglátóhely is várja a hozzátok érkezőket. Akik élményt is kapnak, ez kiderül a kommentekből. 

Szálláshelyünk nincs, mert egyszerűen nincs kapacitásunk már azzal is foglalkozni. 
Szívesen fogadunk vendégeket, mert nagyon fontos számunkra az egymásra szánt idő. 5-től 14 főig vállalunk kóstolókat - akár étkezéssel is, mert a családias légkörben, egymás meghallgatásában hiszünk. Együtt élünk a természettel, rengeteget dolgozunk a szőlőben és szeretnénk méltón átadni a mögöttes gondolatokat a hozzánk látogatóknak. Egy élménydús lelassulás mindenkit feltölt és mindenkinek jut belőle egy kis útravaló is. 

Fotók: Sziegl Pincészet