Az Egry-lakóteleptől déli irányban a kiskerteken túl található Veszprémben a Paál László utcai garázstelep. A '70-es évek elején kezdték el építeni, mára egy több száz garázsból álló külön kis városrészként funkcionál.
A '70-es évek a nagy lakásépítések időszaka volt, egyre nőtt a személygépkocsik száma is, bár közel sem volt annyi, mint napjainkban. Igény mutatkozott a garázsok iránt, ezt a területet erre a célra jelölték ki. Hetes, tízes, húszas blokkokban létesültek a garázsok, volt, ahol a tulajdonosok közösen építették fel, volt, ahol egyénileg szervezték meg az építést. Az áram sok helyen be van vezetve, sok garázs szerelőaknás. Vannak alápincézett garázsok, több helyen a pincében boros hordók is fellelhetők. A telep felső részén az újabb építésűek közül sok padlásteret kapott, ahol pince is van, azok három szintesek.
A '70-es évek végén, '80-as évek elején az akkori Városi Tanács előírta, hogy a garázskapukat egységesen okkersárgára kell lefesteni - az indoklás szerint a városkép egységesítése érdekében. Ezen többen jót mosolyogtak, szóvá is tették az illetékesnek, aki próbálta magyarázni a helyzetet. Volt, aki végrehajtotta, volt, aki nem, de a más színű garázskapuk esetében sem történt semmilyen retorzió. Ma, amikor nincs ilyen előírás, a legtöbb kapu barna - van kevés okkersárga is.
Ma sokak kedvelt helye a telep, vannak, akik kutyát sétáltatnak, mások futni járnak ide, néhányan minden nap kijönnek egy baráti beszélgetésre. Több tulajdonos gyümölcsfát, cserjét, virágokat ültetett a garázsok mellé, elé, szépen karbantartják a területet. A társadalom különböző rétegei képviselve vannak itt - vannak művészlelkek is, a produktumok a mellékelt fotókon láthatók. Baráti összejövetelek, bográcsozások színtere is a telep, „Jobb, mint otthon" fantázianévvel büfé is működött - jelenleg zárva van, tavasszal új névvel várható az újra nyitás. Többször előfordult, hogy az egyik tulajdonos a balatoni telkén leszedett szőlőt haza fuvarozta, a feldolgozás itt történt. A must itt került a garázs alatti pince hordóiba, hogy gondos kezelés után borrá alakuljon.
Nekem is van garázsom itt, egy tízes blokk szélső garázsa. Előtte, mellette füves rész van, ide ültettem én is szilvafát, álciprusokat, és egy piros levelű cserjét. Szeretek itt kint lenni, barátokkal, ismerősökkel beszélgetni, és dolgozni is lehet. Kicsi a terület, a füvet sarlóval vágom, jó testmozgás, hajolgatás közben élvezem a fű illatát. Ősszel lehet szilvát szedni, összegereblyézni a szilvafa és az út mellé ültetett önkormányzati fák leveleit.
A madarak nagyon szeretik a szilvafát, sok verebet, cinkét láttam már itt, illetve számomra ismeretlen szép színes madarakat is.
Egyik kedvenc helyszínem Veszprémben a Kolostorok és Kertek Rendezvényterület, a Séd-völgy. Páratlan természeti környezet, csend és nyugalom, tiszta levegő. Jó itt lenni úgy is, hogy az ember nem csinál semmit, csak nézelődik. Hasonló élményben lehet részünk a garázstelepen is, bár nyilván más jellegű ez a terület. Várjuk a tavaszt, hogy virágozzanak a meggyfák és a szilvafák, zöldelljen a fű, nyíljanak a fűben a színes kis virágok. Ötven éve létezik ez a telep, azóta írja sajátos kis történetét a város részeként. Sok kis történet íródik, ezek összeállnak, belőlük épül egy nagy történet: a város múltja, jelene.
Poller Imre
Fotók: Polgár Martina
