A "semmi sem biztos" kulturális áramlat tért hódított, és tévesen mutatja be a világunkat. A természettudomány képes reális képet mutatni életünkről, de ennek elsajátítása, megértése több figyelmet igényel, mint a a nagy mennyiségben "kapható" felszínes információáradat.
Ezért fontos az oktatás. Meg kell tanulnunk értékes dolgokat, érdekesen bemutatni. Szükséges a kritikus gondolkodás, tudatos, tervezett cselekvés - véli Várnai László fizika és kémia szakos középiskolai tanár. 

A mai világunk egyik jellegzetes mondása: egy biztos van benne, az, hogy semmi sem biztos. Ezt az iskola világában hogyan tapasztalod?

Rengeteg információ ér mindenkit akár az online médián, akár a környezetünkön keresztül. Ezeknek a külső, aztán belső reakcióknak a feldolgozása, szelektálása egyre nehezebbé válik, hiszen a rendelkezésre álló időben és lehetőségekkel kell kiszűrni belőlük az értékes és hasznos összetevőket úgy, hogy közben az agyi "hardvereink" a régiek maradtak. Szerintem egyébként vannak maradandó, teljesen biztos dolgok, amiket elfednek vagy kiszorítanak a változó és sokszor felesleges tényezők. Ez a fajta "semmi sem biztos" kulturális áramlat vagy irány a tévesen értelmezett relativitás-elméletekből fakad. Sokszor már nem is az a lényeg, hogy igaz-e valami vagy sem, hanem az, hogy van-e, lehete-e hatása az életemre. Ez egyfajta társadalmi hazárdírozás, de amíg komoly veszteségekkel nem jár, addig az emberek figyelmét, életét képes lekötni. Tény, hogy többször magányosan kell eligazodni, döntéseket hozni a hálózati, ill. online kultúra folyamatos jelenléte miatt, mint korábban. Az informális túlterheltség, az értékek rettentő sokasága pedig törvényszerűen bizonytalanságokat, frusztrációkat és zavarokat eredményez. Mindenféle streamek mentén keresnek a gyerekek kapaszkodókat, biztos pontokat az étkezési szokásoktól kezdve a fogyasztási, szórakozási és pályaválasztási lehetőségekig. És hát az iskolában a mi áltanulunk közvetített értékek biztonsága kerül összefüggésbe a fent említett bizonytalanáságokkal. 

Ennek a folyamatnak a része, hogy a természettudományos tárgyak háttérbe szorultak? Mit teszel ellene?

Részben igen. A természet törvényeinek megismerése és megértése hosszabb, több figyelmet és energiát igénylő folyamat, mint a felszínes informálódás vagy az azonnal felfogható, érdekes, elsősorban az érzelmeinkre ható ingerek begyűjtése. Divat ugyan a tudományosnak tűnő hipotézisek, vélemények "feltérképezése", de annak alapvetően a vallási szemlélethez, mintsem a természettudományos gondolkodáshoz van köze. A természettudományos megismerés a "slow culture" gyökereiből fakad, nem a fakenews, a deepfake, vagy a hiedelmek táplálják. Lassú, alázatos, elmélyült, okszerű gondolkodáson és tapasztalatokon nyugvó megismerés az általam művelt, tanított fizika és kémia világa. Erre egyre kevesebb diák nyitott. Pontosabban arra a munkafegyelemre, ami ezeken a területeken eredményre vezet. Ez tulajdonképpen érthető. Könnyebb horizontálisan, mint vertikálisan tanulni vagy ugrabugrálni. Az előbbihez szinte korlátlan adatmennyiség áll rendelkezésre, az utóbbihoz pedig az egyénnek saját magának kell megküzdenie.

Mit teszel ellene?

Próbálom motiválni a diákjaimat, hiszen szaktárgyaim (kémia, fizika) hasznossága a kényelmes civilizációnk eszközeiben éppúgy tetten érhető, mint egy biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet nyújtó szemléletben, gondolkodásmódban. Anyagokban és energiákban élünk, ezekkel pedig a "mérhető" szinten a természettudományok foglalkoznak. Gyerekkoromtól rajongok a természetért, és annak megismeréséért, igyekszem nem titkolni a rajongásomat. És persze folyamatosan tanulok, változom, mint a természet. Tudatosan és személyes élményeimmel is próbálok rávilágítani arra, hogy miért jó, ha az ember az agyában a racionális területeket is be tudja kapcsolni és működtetni tudja. Azt gondolom, hogy kampányt folytatok a természettudományok mellett akár ellentétetes megközelítésben is, hiszen ebben a bizonytalanságokkal, netes hülyeségekkel teli világban ön- és közveszélyes magatartást folytat az, aki nem szerez természettudományos műveltséget. Magánemberként pedig arra törekszem, hogy amit teszek, az értelmes, értékes és érdemes legyen, örömet szerezzen nekem és másoknak is. Fontos, hogy amit csinálunk, azt szeressük és jó legyen. Ehhez kritikus gondolkodásra, tudatos, tervezett cselekvésre és egy csomó élet-kísérletre van szükség. 

Mi a megoldás? 

Több okosabb, lelkesebb, elhivatottabb embert kell bevonzani az oktatás világába, akik pl.  természettudományi tanárként magasabb anyagi, erkölcsi megbecsülést és jobb infrastrukturális támogatást kapnak.

Vagy ez egy vissza nem fordítható folyamat? 

A természetben dinamikus egyensúlyi folyamatok vannak, ezek eltolhatók, megváltoztathatók bármelyik irányba. Vannak persze irreverzibilisek is. Nem hiszem, hogy ez ilyen. A természettudományok eredményei inkább hasznosak, mint károsak, szerintem, de nyilván van színe és fonákja mindennek. Jó kérdéseket kell találnunk a fejlődéshez és az élet szerintem megadja hozzá a megfelelő válaszokat, alternatívákat, amik közül lehet választani.