„A fiatalság átmeneti állapot, (...) majd az idő megoldja. A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével. Fiatalságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén. Semmi sem olyan pótolhatatlan, mint a fiatalság. A fiatalság joga, hogy forrófejű legyen, támadja, ami ferde, próbálja kiigazítani, még ha beleszakad is az erőfeszítésbe. Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak.” Közhelyek sora, amelyekben természetesen ott rejtezik az igazság, de mégis általánosítanak, és elnagyoltan, felszínesen fogalmaznak. És az is érdekes, hogy milyen „messziről”, mennyi oldalról közelítenek a fiatalság felé.

Nem vagyok a téma szakértője, csupán olyan ember, aki naponta találkozik fiatalokkal – esti gimnáziumban, egy-egy szerkesztőségben, különböző munkák kapcsán ‒, és aki (a hivatalos korosztályi besorolás szerint) már túl van a fiatal koron, de még mindig ragaszkodik annak szépségeihez. Látok  magam körül számos idős fiatalt, és sokkal kevesebb idősebb embert, aki fiatal maradt.

A sok közhely közül talán a legáltalánosabb gondolatot megfogalmazó, a befogadót leginkább előtérbe hozó hordozza a legtöbb igazságot: A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével. És már csak az a kérdés, hogy mit is jelent a lélek frissessége? Talán azt, hogy a fiatalok dinamikusan élnek, sok mindent kipróbálnak? Hagyják, hogy az élmények, a lelkük, a vágyaik mozgathassák őket? A nyitottságot, az érdeklődést? Nagy valószínűséggel mindet együtt.

Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak – fogalmazza meg a másik gondolat, és ebben nagy igazság rejlik. Nap, mint nap találkozom olyan emberekkel, akik 30‒35 évesen úgy döntenek, hogy beülnek az iskolapadba, és a munka mellett, ha kell, éjszakákon át tanulva megszerzik az érettségit. És látom, hogy évről évre fiatalodnak, a kezdeti szorongások feloldódnak, és újra diákok, fiatalok lesznek. Természetesen a célok kitűzése nem csak ennek a korosztálynak a sajátja, de úgy érzem, a legkomolyabb kihívást jelentő feladatok – hivatás, munkahely, családalapítás – ebben az életszakaszban jelennek meg.

A fiatalság joga, hogy forrófejű legyen, támadja, ami ferde, próbálja kiigazítani, még ha beleszakad is az erőfeszítésbe. Nos, ennek a kijelentésnek a valóságtartalmát többször megtapasztaltam életemben – a saját magam bőrén. Igen, a forrófejűség, a lázadás erőt, energiát, belső tüzet adhat a cselekvésnek, tettnek, küzdelemnek – de sajnos gyakran éppen emiatt fullad be, esik kútba a vállalt „küldetés”. Visszatekintve úgy látom, talán nem lett volna rossz, ha fiatal kori heves döntéseimet több racionalitással hoztam volna meg – de ez persze lehetetlen lett volna, merthogy éppen a fiatalságom eredménye volt a forrófejűség. És persze Márai ismert gondolata is eszembe jut: „Fogatlanul és őszülő hajzattal kénytelen vagyok forradalmár maradni...” Azaz visszakanyarodtunk az első kijelentéshez, miszerint nem az évek száma határozza meg azt, hogy ki fiatal.

És ha már az éveknél tartunk, furcsa látni, hogy a kijelentések egy része azt az érzést kelti (A fiatalság átmeneti állapot, (...) majd az idő megoldja. Fiatalságunkat sosem hagyjuk el, mindig magunkban hordjuk a szívünk mélyén. Semmi sem olyan pótolhatatlan, mint a fiatalság.), mintha olyan öregek fogalmazták volna meg őket, akik sajnálják fiatalságuk elmúlását. Pedig akadnak olyan dolgok az életben, amelyeknek elenyészése saját magunkból fakad, nagyrészt saját magunknak köszönhető. Érzésem szerint a fiatalság megőrzése is ezek közé tartozik. Természetesen akadnak olyan tényezők, amelyek nehezebbé teszik a fiatalos létet, de azt hiszem, ezek ellenére lehet tenni azért, hogy „fiatalosan éljünk, fiatalok maradjunk”. Már ha tényleg fontos számunkra, mivel az is egyértelmű, hogy léteznek olyan emberek, akik „idősek” szeretnének lenni, mert úgy érzik jól magukat. És ezzel sincs semmi gond.

De amíg nyitottak vagyunk a világra, megfelelő dinamikával rendelkezünk, tudunk kitűzött célokért küzdeni, tudunk a holnapba tekinteni, amíg az élményeket és nem az megsárgult emlékeket halmozzuk, addig megmaradhatunk fiatalnak – ha valóban akarjuk, és valóban fontos nekünk.

Szaksz Balázs