Szakmai sikerek után nehezen fogadja el az ember, hogy csak poharat törölget mint vendéglátós, azonban elengedhetetlen végigjárni a ranglétrát, ha később jó vezetők akarunk lenni ‒ állítja Szántay Péter, aki ma már a Balaton legszebb panorámájú helyén dolgozik, s munkáját elismerik. 

‒ A balatonalmádi kéttannyelvűben kezdtem el a középiskolai tanulmányaimat, de néhány év után különböző okok miatt átiratkoztam a veszprémi Jendrassikba. Pribelszki János igazgató úr a nyelvismeretem miatt a vendéglátást ajánlotta, amit elfogadtam, így gyakorlatilag ő irányított erre a szakterületre. Eleinte nem találtam meg benne azokat a dolgokat, amelyek megfogtak volna, de később a jó tanároknak, oktatóknak sikerült felkelteniük az érdeklődésemet. 16‒17 évesen nem érdekli az embert, hogy az egyes élelmiszerek milyen fehérjét és zsírt tartalmaznak, itt azonban megkaptam azt a pluszt, látványosságokat, érdekességeket, amelyek lekötöttek. Megfogott a szépen letöltött kávé, az éttermi, vagy éppen a pincelátogatások. Egyre megfoghatóbbá vált a téma, így fokozatosan körvonalazódott bennem, hogy jó úton járok.

‒ Volt olyan esemény az életedben, amely fordulópontnak tekinthető?

‒ Akkor vált biztossá, hogy maradok ezen a területen, amikor az első versenyünkön jól szerepeltünk. Ez még az érettségi előtt történt. Főként a korábban megszerzett nyelvtudásom miatt számítottak rám egy szakmai megmérettetésen, ahol szélesebb rálátást kaptam a szakmára, és végérvényesen megszerettem a vendéglátást.

‒ Teljesen idegen volt előtted ez a terület?

‒ A családon belül nincs senki, aki ezzel foglalkozna. Édesanyám jól taníttatott, a nővéreim diplomával rendelkeznek, ennek ellenére nekem azt mondta, találjam meg azt a területet, amely boldoggá tesz. Nem kellett megfelelnem a szülői elvárásoknak, visszagondolva ez is sokat segített, hogy eredményes legyek a munkámban. Nem volt kérdés, hogy az érettségit követően elvégzem a vendéglátás szervező, vendéglős-technikus képzést.

‒ Hogyan teltek ezek az évek?

‒ Rengeteg tapasztalatot szereztem, közben Antal Zoltán akkori mentorom ‒ mára már barátom ‒ vezetésével sorra látogattunk éttermeket, borkóstolókat, versenyeket, ezzel együtt erősödött bennem az elhivatottság a szakma iránt. Amit lehetett, azt közös erővel elértük. Jó volt látni azt az összefogást, amely körülvett minket iskolai és ‒ nagyobb megmérettetések alkalmával ‒ városi szinten egyaránt.

‒ Gyakran említed a versenyeket. Melyek voltak ezek?

‒ Többször jártunk a Gundel iskola által szenzációsan megszervezett vendéglátós megmérettetésen, amelyet szakács, felszolgáló, cukrász kategóriában hirdettek meg. A legerősebb „csata” talán a nemzetközi szakmai verseny, a  EuroSkills hazai „selejtezője” volt, ahol a második helyet szereztem meg. Komoly felkészülést igényelt, hiszen az ország legelhivatottabb diákjai csaptak össze.

‒ Melyik elismerésedre vagy a legbüszkébb?

‒ Két alkalommal kiérdemeltem „Az év tanulója” címet, amelyet ‒ ismerve a kéttannyelvűs múltamat ‒ édesanyám is megkönnyezett. Jutalmaztak legjobb pincér munkáért járó különdíjjal, de a legnagyobb élmény a világhírű Bocuse d'Or szakácsversenyen ért. Elhivatott pincér tanulókat toboroztak az eseményre, akik segítik a munkát. Fizetség nem járt érte, de kijelenthetem, hogy a végére mindennél többet jelentett, amivel távozhattunk. Részesei lehettünk egy hatalmas magyar előrelépésnek, láthattuk, ahogy az egész rendezvény felépült, tökéletessé csiszolódott, megfelelt a nemzetközi elvárásoknak, sőt, szerepet vállaltunk benne. Ott voltunk a versenyzők között, mi vittük a zsűri elé a szakácsok által hosszú hónapok alatt megálmodott ételeket, amelyekben a szívük-lelkük benne volt. Hatalmas élményt adott, amit csak tetézett, hogy hazai győzelem született, és Széll Tamás Európa legjobbjaként kvalifikálhatta magát a nemzetközi versenyre. Olyan szakmai körökben mozoghattam, amelyből rengeteget lehetett tanulni. Belekóstolhattam az egész krémjébe.

‒ Mennyire él benned a versenyszellem?

‒ Szeretem. Jó dolognak tartom megmérettetni magam, folyamatosan felível a szakma, egyre nagyobb az összefogás, az elismerés. Az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a maga motivációját.

‒ Mennyire okozott problémát a hétköznapokban ez az elhivatottság?

‒ Gyakran a szabadidőmből vette el az órákat ez a terület. Hétvégi versenyek, felkészülés, iskolai segítség. Kezdett hozzászoktatni a vendéglátáshoz, hiszen nekem a kedd és a szerda a hétvége.

‒ Ez eddig szép történet, de mi a helyzet a csalódásokkal?

‒ Volt idő, amikor elgondolkodtam, mit is ad ez a szakma, főleg amikor szembesültem vele, nem annyira tiszták egyes versenyek. De a vendéglátáson belül is értek elgondolkodtató tényezők. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a munkám, volt rá példa, hogy elbizonytalanodtam a jövőt illetően.

‒ Végül kitartottál, és úgy tűnik, megérte a befektetett munka.

‒ Jelenleg Csopakon, a Márga Bisztróban dolgozom pincérként. Egész éves nyitva tartású étterem a Balaton legcsodálatosabb panorámájával. Ezt a munkát is egyébként valamilyen szinten a Bocuse-ön való részvételnek köszönhetem, ott ismerkedtem meg jelenlegi főnökömmel. Igyekszem megfelelni a munkahelyemen, jól tudom hasznosítani az eddig megszerzett tapasztalatokat. Ezt a munkáltatóm is értékeli, aki továbbképzésre is adna lehetőséget.

‒ A vendéglős szakmát is megszerezted. Elképzelhető, hogy egyszer saját vállalkozásba kezdesz?

‒ Az egyértelmű, hogy megtaláltam a számításaimat. A  hosszú távú tervek között természetesen szerepel, hogy valamilyen saját dologba kezdjek, akár a jelenlegi munkahelyemen keresztül.

‒ Mi a receptje annak, ha valaki szeretne hasonló sikereket elérni a saját szakterületén?

‒ Visszatekintve talán az a legfontosabb, hogy végig kell járni a ranglétrát, hogy egy adott terület teljes működését megismerjük. Az első vendéglátóhelyemen még volt bennem némi öntudat, hogy ennyi verseny után miért poharakat törölgetek, és miért nem a vendégekkel foglalkozom. De meg kell ismerni a szakma alját, ahonnan fokozatosan lehet előre lépni. Ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen, csapatban tudjon gondolkodni, kellenek ezek a lépcsőfokok.

‒ Ahhoz, hogy megfelelően teljesíts a munkában, szükség van a  feltöltődésre is. Ezt te hogy éred el?

‒ Első a sport. A boxban találom meg jelenleg azt, ami segít kikapcsolni, egyensúlyt ad mind lelkileg, mind pedig fizikailag. Igyekszem sok időt tölteni a párommal, illetve van egy hobbiautóm, amiben sok örömömet lelem. Szeretek étterembe járni, dolgokat ellesni, finomakat enni, és persze kikapcsolódni. A sor elején említeném meg a barátaimat, akik a családom mellett a legfontosabbak.

‒ Van olyan dolog, amit megbántál?

‒ Minden okkal történik. Ha esetleg valamit elrontottam a múltamban, akkor az azért történt, hogy most jobb legyen, tanuljak belőle. Nem szabad elgyengülni.

Cseh Zoltán
Fotó: Babják Tamás

Képek

szantay_peter_02

szantay_peter_01

szantay_peter_03

szantay_peter_02