Schultz Zoltán, a Lovassy László Gimnázium igazgatója szerint az elmúlt évek egyik tapasztalata az, hogy kötetlenebb, közvetlenebb kapcsolat alakul ki tanár és diák között iskolájukban. Ez a kommunikációs rendszereknek és az iskola szellemiségének is köszönhető. 

‒ Ön régóta van a tanári pályán, meglátása szerint a mostani diákgeneráció miben más, mint a korábbiak?

‒ Azt látom, hogy az iskola a diákok életében más szerepet tölt be, mint korábban. Az ide járó tanulók a gimnáziumot természetesen az ismeretszerzés egyik helyének tekintik, de emellett egyre inkább korosztályos csoport-helyszín is lett az iskola, ahol a saját korosztályuk tagjaival aktívan együtt lehetnek, tölthetnek el időt. Emellett, véleményem szerint, a diákok másként tekintenek a tanáraikra, mint korábban. Ezt úgy értem, hogy a tekintélyelvűség csökken, azaz a pedagógusoknak az iskolában nem a társadalmi, illetve oktatási rendszer alapján alakul ki presztízsük a diákok értékrendjében. A hiteles, szakmailag képzett, a diákokkal jól kommunikáló és állandó értékrendet képviselő kollégák kapnak igazi megbecsülést a tanulóktól. Emellett szembetűnő, hogy alapvetően megváltozott a tanár-diák és diák-diák kommunikáció is.

‒ Miben lett más a tanár-diák kommunikáció?

‒ A Lovassyban régebben is partnerkapcsolat zajlott a tanárok és diákok között, de ezt a sajátosságot ma még erősebben tapasztaljuk. A diákok igénylik a folyamatos kommunikációt, visszajelzést ‒ és ki is kényszerítik az őrájuk figyelést. Ennek következményeként szerintem könnyebben fordulnak a tanárokhoz, nyitottabbakká váltak. Ennek sok oka lehet, és talán az is része, hogy technikailag változott a kommunikációs rendszer: különböző közösségek facebook csoportokat hoznak létre, amelyeknek a tanár is tagja. Én is – mint igazgató – több ilyen csoportban vagyok bent, és abszolút nem zavarja diákokat, hogy látom, miről beszélgetnek, és az sem okoz problémát, ha beleszólok a véleménycserébe. Nyilván ez magával hozza, hogy kötetlenebb, közvetlenebb a kapcsolat alakul ki tanár és diák között. Lazán megszólítják a folyosón a kollégákat, engem is, mint igazgatót – és ez jó dolog.

‒ Ezek a diákcsoportok a virtuális téren kívül is léteznek?

‒ Nagy örömömre igen. Például az énekkar – amely önkéntes alapon szerveződik ‒ soha nem látott létszámot ért el, valamint nemzetiségi kórus, színjátszó csoport, önképzőkör működik az iskolában. A tanulók kérésére indult el a filozófia szakkör, és diákok szervezik az iskolai filmklubot is. Mindemellett a diákönkormányzat is igyekszik tanórán túli programokat, klubokat létrehozni. Úgy látom, a kisebb közösségek révén épül a nagyobb közösség.

‒ Köztudott, hogy a Lovassy évek óta az ország tíz legjobb gimnáziuma között található. Ez komoly szakmai munkát igényel, viszont az előbb elhangzottak alapján muszáj megkérdeznem, hogy Ön szerint a Lovassy liberális vagy konzervatív beállítottságú iskola?

‒ Ha mindenképpen kategorizálni kell, akkor úgy gondolom, hogy a diákokkal való kapcsolat, a diákokhoz való hozzáállás alapján inkább liberális intézmény vagyunk. Persze azt soha nem titkoltuk, hogy komoly szakmai elvárás létezik ebben az iskolában, de ez nem befolyásolja a tanár-diák kapcsolatot. Az, hogy az iskola eredményes tud lenni, egyrészt a diákok és a kollégák képességétől és munkájától függ, másfelől pedig attól, hogy sok mindenkinek tudunk teret adni, és igyekszünk mindenkit el is fogadni. Az értelmes és értékes diák-kezdeményezéseket támogatjuk, valamint nagyon igyekszünk az egyes diákokat kezelni, tudomásul venni, hogy nem egyformák a gyerekek.  Nyilván létezik egy iskolai értékrend, de ezen belül nagyon sok út vezet az eredményesség felé. Idei évkönyvünkben egy „nem tipikus” lovassys diák ‒ aki matematika tagozatra jár, de sikereit a színjátszókörben éri el ‒ azt nyilatkozta, hogy a liberális szellemiség a  Lovassyban alapfelszereltség, szériatartozék. És én is így látom: enélkül az iskolánk csak versenyistálló lenne, így viszont élgimnázium. Ez azért nagy különbség, és ez abból fakad, hogy miben ad teret a diákoknak az iskola.

‒ Hogyan tudnak segíteni a diákoknak, fiataloknak abban, hogy a személyiségüknek, elképzeléseiknek megfelelő helyen kezdjék meg felsőfokú tanulmányaikat?

‒ Nálunk öt évfolyamos képzések futnak, azaz a diákok 19 éves korukig járnak a Lovassyba. Szerintem ez sokat segít abban, hogy határozottabb elképzelésük legyen a továbbtanulás terén. Az iskola nyitott a felsőoktatási intézményekkel való együttműködésekre; a Semmelweis Egyetemmel, a Pannon Egyetem több karával, a BME-vel, a Corvinus Egyetemmel partnerkapcsolatban állunk. Ők a diáknapon állandó vendégeink, és ilyenkor nem feltétlenül az intézményt mutatják be, hanem inkább valamilyen szakmai típusú előadást tartanak. Azt vázolják fel, hogy hová vezet az ő egyetemi képzésük. De például kapcsolatban vagyunk a Continental céggel is, amely robotprogramozás szakkört tart – ez is jelzés a diákoknak, hogy a piac milyen igényeket támaszt. Emellett pedig a diákok is felkeresik az intézményeket, például gyakran járnak a Semmelweisre laborlátogatásra. Meglátásom szerint tanulóink tudatosabbak a továbbtanulás terén annál, mint ahogy azt elképzelnénk: több alkalommal is előfordult, hogy a nyári munkájukat abban a szférában végezték, amelyikben később szeretnének dolgozni. És ez vagy megerősítette őket, vagy épp ellenkezőleg: új irányban kezdtek gondolkodni.

‒ Ön szerint mi a legnagyobb nehézsége, problémája ennek a korosztálynak?

‒ Nagyon fontos, hogy megtalálják a kortárs közösséget, amelyben jól érezhetik magukat. Ezen túl aztán a kis közösségben való hely- és pozíciómeghatározás is kiemelkedően lényeges – és időnként probléma is. Emellett azt látom, hogy a folyamatos a kommunikáció ellenére is nehezen megy át az információ egyik embertől a másikig. Például egy program meghirdetését legalább négy csatornán kell megtennünk, hogy mindenki valamit észleljen belőle.

‒ Tehetséggondozás működik az iskolában?

‒ Nyilván speciális helyzetben vagyunk, mert már a bemeneti oldalon, a felvételinél lezajlik egy tehetség-szűrés – azaz kiváló képességű diákok kerülnek hozzánk. A képezések, tanórák alapvetően magas szintűek, és emellett szakköröket, verseny-felkészítéseket tartunk partnereinkkel együtt, valamint saját magunkiis.

‒ Ki tud emelni olyan területet, ahol nagy sikereket értek el a diákjaik?

Több tudományterületen is akadnak kiemelkedő eredmények. Az iskola sajátosságaiból fakadóan a matematika, az informatika és az idegen nyelvi területen nagyon erős a képzés. Úgy látom, a speciális osztályok erősítik egymást, a matematika tagozat hat a többi osztály matematika képzésére is, az idegen nyelv esetében is hasonló a helyzet  – ez egyértelmű, mivel egy igényes tanár mindenhol jól tanít. Nagy örömömre a biológia és a történelem is kimondott sikersztori az iskolában, de spanyol OKTV-t is nyert már diákunk. Emellett nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a Helikoni Ünnepségeken ‒ a dunántúli középiskolák művészeti találkozóján ‒ a legutóbbi három alkalommal a legeredményesebb középiskola lettünk, a lány röplabdacsapatunk pedig évek óta ott van az országos diákolimpiai döntőben.

‒ Beszéltünk szellemiségről, komoly szakmai elvárásokról, kiemelkedő eredményekről, közösségi térről, kommunikációról – véleménye szerint mindez milyen szerepet játszhat a diákok személyiségfejlődése szempontjából?

‒ A Lovassy Gimnázium az igényességet igyekszik képviselni – ezzel hat legjobban a diákok személyiségére: igényesség a tanórákon, a művészeti nevelésben, a környezetben, a kommunikáció stílusában, a kiadványok megjelentetésében... Emellett komolyan is veszi magát az iskola, ha valamiről azt mondjuk, hogy így szeretnénk, akkor úgy is várjuk. Azt is megszokják és megtanulják a diákok, hogy nincsenek kizárólagos kategóriák, és nálunk nem létezik kirekesztés. Éppúgy megemlékezünk a németek kitelepítéséről, mint a holokauszt áldozatairól és a második világháború hősi halottairól. És ugyanez az elv működik a mindennapokban is: nem hagyjuk, hogy egy-egy diákra valamely baklövés miatt rásüljön a bélyeg: ha kell, egy hét különbséggel adok igazgatói intőt és dicséretet ugyanannak a diáknak – ha a helyzet úgy hozza, és a gyerek úgy érdemli.

‒ Meghatározó az iskola diákjai életében az alma máter szerep, a valahová tartozás érzete? Ez segítheti a személyiségfejlődést, a helyes értékrend kialakulását?

‒ Tényleg tapintható, hogy erős lovassys összetartozás-érzettel rendelkeznek diákjaink: például a Helikon versenyeken hagyományosan a mi küldöttségünk a legnagyobb – 140 gyerek már hangulatban is meghatározó tud lenni. Vagy másik példa: diákjaink önállóan élesztették fel a régen megszűnt Lovassy Zenekart, és tavaly már adventi koncertet adtak az iskolában, amelyre rengeteg szülő és diák jött el. Azt látom, a diákjaink a saját kis csoportjaikban folyamatosan nevelik egymást, és az is nagyon fontos, hogy emellett felelősséget vállalnak a másikért, valamint magukért.

 

Szaksz Balázs
Fotó: Babják Tamás