Úgy tűnik, a Red Bull nem hazudik, és tényleg szárnyakat ad: Czvetkó Nikolett Veszprémben született, Budapesten járt egyetemre, aztán öt éve a Red Bull Racing és a Toro Rosso cateringes csapatához „igazolt”, és munkájának köszönhetően bejárta a világot. Ráadásként minden nap Formula-1-es pilóták között mozoghatott, akik mind magyarul köszöntik.
Ha létezik valahol egy lista, amely rangsorolja a világ legjobb munkáit, a Red Bull Racing Team csapattagjaként végzett munka valószínűleg előkelő helyen szerepel rajta. Testközelből látni a száguldó cirkuszt, egy konditeremben edzeni a világ legismertebb F1-es 
pilótáival, bebarangolni a világot – vajon ki ne vágyna erre?
Kétség sem férhet hozzá, a Red Bull Racingnél töltött négy év Niki életében is hatalmas kaland volt, amely során eljuthatott öt kontinensre, elképesztő élményeket szerezhetett, és többek között világsztárokkal találkozhatott. Mindamellett ez az időszak egyáltalán nemcsak a szórakozásról szólt, hanem rengeteg munkáról is. „A cateringesek feladata kiszolgálni a motorhome csapatát, ami a csapatfőnökökkel, versenyzőkkel, mérnökökkel, szerelőkkel, marketingesekkel, sajtósokkal, fizikoterapeutákkal, családtagokkal együtt 70‒80 főt tesz ki. Ez rendkívül precíz, pontos munkabeosztást jelent, általában reggel 5 órakor már talpon vagy, és sokszor csak este 11-kor végzel. És akkor még a repüléssel járó fáradalmakról, az állandó időeltolódásról nem is beszéltünk. Minden előny mellett ez mégis csak kimerítő.”
De ne szaladjunk ennyire előre, és tekintsünk vissza egy kicsit a kezdetekre! Niki először 2007-ben került kapcsolatba a Red Bull-lal, amikor Budapesten a BGF Külkereskedelmi Karán tanult, és mellette diákmunkásként dolgozott a cégnél. „Egy Red Bull-os kis kampányautóval jártam, rengeteg marketinges, promóciós eseményen megfordultam, és közelebbről is megismerhettem a Red Bull világát – meséli. – 2012-ben aztán jött egy lehetőség, hogy cateringesként részt vegyek a magyar nagydíjon. Csupán egyszeri alkalomnak indult a munka, végül mégsem így lett, időközben ugyanis lediplomáztam, a külföldi anyacég pedig felajánlotta, hogy csatlakozhatnék külföldi futamokhoz is. 24 évesen azt gondoltam: miért ne? Először fél évet dolgoztam nekik, rövidesen viszont azon kaptam magam, hogy ott ragadtam, és már négy szezonon vagyok túl.”
Ami igen nagy szó, tekintve, hogy ritkán marad valaki ennyi ideig a csapatban, olyan pedig, aki az év összes futamán részt vett, Nikin kívül mindössze három lány volt. „A legtöbben csak egy-két futamra jönnek dolgozni az ügynökségektől, tehát ilyen szempontból elég nagy a rotáció. Ennek persze nagyon is érthető oka van, egyrészt az, hogy a cég mindenben a csúcsminőségre törekszik, és szeretné megtartani a színvonalat. Bár a vendéglátós múlt egyáltalán nem alapkövetelmény – nekem sem volt korábban semmilyen tapasztalatom –, a munkabírás, a magabiztos nyelvtudás (az angol az alap, de ha valaki szeretne jó pontot szerezni, németül és olaszul is tud, Niki emellett még franciául és spanyolul is beszél), a talpraesettség, a pozitív kisugárzás és a csapatjátékos hozzáállás elengedhetetlen ezen a pályán. 
Másrészt egy ilyen munkát hosszú távon nem lehet összeegyeztetni más komolyabb tevékenységgel.”
Míg a nézők az egész futamból csak a szombat-vasárnapi eseményeket észlelik, a kiszolgálóegység számára már egy héttel korábban elkezdődik a munka. „Vasárnap este már megérkezik a csapat a helyszínre, hétfőn pedig kezdetét veszi a motorhome berendezése. Nem csak minden egyes F1-team érkezik komplett felszereléssel a futamokra, a cateringesek is: mozgó vendéglátóegységként a borospohártól kezdve a tartós élelmiszereken át az utolsó kiskanálig mindent szállítunk, amelyeket hétfő, kedd, szerda folyamán pakolunk ki. Nagyon pontos rendszer szerint kell elhelyezni mindent, mert ez garantálja, hogy minden gördülékenyen menjen. A csúcsnapot a csütörtök jelenti – ilyenkor rengeteg ember igényeit kell kielégíteni, ahogy egyre többen érkeznek a versenyre, sok a megbeszélés, interjú. De péntek, szombat, vasárnap sem lehet hátradőlni.”
Cserébe viszont a cégvezetés maximálisan megbecsüli a dolgozóit, és folyamatosan érezteti velük, hogy mindannyian egy világbajnok csapat részét képezik, akik ugyanúgy hozzájárulnak a sikerekhez. „Mindig van csapatfotózás, amelyen a vendéglátósok is szerepelnek, ott voltunk a díjátadókon, a pódiumnál, év végén pedig – de néha év közben is – közös csapatvacsorán vehettünk részt – ilyenkor lehetőség adódott a rövid csevegésen túl egy kicsit több szót is váltani egymással.”
Egy-egy találkozás a „fejesekkel” néha azért elég szürreális élményeket is tudott eredményezni. Bár az évek alatt Niki megtanult abszolút otthonosan mozogni a Forma-1 világában, és gond nélkül szolgálta ki a vezetőséget, Christian Hornert vagy éppen Helmut Markót – mert mint mondja, ők a legegyszerűbb esetek: gyakorlatilag mindig ugyanazt és ugyanúgy kérik, amit ha egyszer megjegyzel, már sínen vagy –, ez nem mindig volt így. „A kezdetekben egy alkalommal Niki Laudát, a Mercedes tanácsadóját kellett kiszolgálnom, aki nagyon jó barátságot ápol Markóval. Akkoriban még nem sokat konyítottam ehhez a világhoz, a Forma-1 iránti szeretetem csak később jött meg, így fura volt rájönni, hogy ő tulajdonképpen az a személy, akiről az éppen a mozikban futó Rush című film is szólt.”
Ha már egyébként Niki Laudánál és a hírességeknél tartunk, belőlük nincs hiány a paddockban. Egy-egy futamon megfordult már a Spice Girls, néhányan a Jóbarátok szereplőiből, Jude Law, Matthew MacConaughey és a Star Wars univerzum feje, George Lucas is. „Ők mindig izgalmat csempésznek a dologba, hogy melyik lány szolgálja ki őket, de idővel nagyjából ez is természetessé vált.”
És persze mindenekelőtt ott vannak a pilóták, Daniel Ricciardo és Daniil Kvyat, a Red Bull párosa, valamint Max Verstappen és Carlos Sainz a Toro Rossotól, akik a veszprémi lány szerint épp ugyanolyan közvetlenek az életben is, mint ahogy ez a tévéképernyőn keresztül lecsapódik. „Rendkívül kedvesek, humorosak, meg nem állnák, hogy valamivel ne poénkodjanak. Hiába sietnek, egy pár percet mindig beszélgettek velünk, amíg felvettük a rendelést, mi több, magyarul köszönnek. A két fiatal srác, Max Verstappen és Carlos Sainz kezdetben még egy kicsit zárkózottabb volt, fél évig szinte nem is szóltak senkihez, annyira fókuszáltak a munkájukra, de ahogy hozták a pontokat, ők is feloldódtak, és nagyon megszerettük őket. Azt pedig különösen jó látni, hogy milyen jó viszony van a két pilótapáros között, szemben Vettellel és Mark Webberrel, akik tényleg nem rajongtak egymásért.”
A rajongók minden bizonnyal kiugranának a bőrökből örömükben, ha mindezt ők is megtapasztalhatnánk, és közvetlen
közelről bálványozhatnák kedvenceiket, Niki azonban már úgy tekint a pilótákra, mint hétköznapi emberekre. Azért elismeri, van ebben a hétköznapiságban némi különlegesség: azt bizonyára nem sokan mondhatják el, hogy egy konditeremben edzettek Jenson Button-nal, vagy hogy egy húzós munkanap után Sebastian Vettel fuvarozta haza őket ötödmagával.
Az utazások alatt átélt kalandokról nem is beszélve. Látni a világ legmagasabb épületét, a Burj Kalifát, a mexikói tengerparton sütkérezni, végigsétálni Austin utcáin, Kuala-Lumpurban egy felhőkarcoló tetején vacsorázni, felülni a világ leggyorsabb hullámvasútjára Abu Dhabiban, a Ferrari Worldben olyan meghatározó tapasztalatok, amelyek egy életre elraktározódnak. Niki nem tagadja, négy év alatt hihetetlen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott, amelyeket biztosan nem élhetett volna át, ha nincs a Red Bull Racing. Ennek ellenére tavaly úgy látta, lassan ideje „letenni a lantot”. „Fárasztó és egyben roppant izgalmas időszak volt ez, de 28 évesen, egy közgazdász diplomával és több nyelv ismeretével a zsebemben úgy gondoltam, ideje új irányok felé fordulnom.”
Azóta már idehaza erősíti a General Electric Working Capital Solutions részlegének csapatát, a nemzetközi vizektől nem is annyira eltávolodva, egy igazi amerikai multinacionális környezetben. Jelenleg a pénzügyi osztályon dolgozik, és francia nyelvű portfóliója van. Persze azért a Formula 1-ről sem vette le a tekintetét. „Fél szemmel még mindig nézem az F1 állását, a nyáron, a magyar nagydíj alatt pedig többekkel össze is futottunk egy-egy találkozó erejéig – a mai napig tartjuk a kapcsolatot.”
| NÉVJEGY Czvetkó Nikolett 1987. április 25-én született Veszprémben. A Vetési Albert Gimnázium francia kéttannyelvű osztályába járt, és a Budapesti Gazdasági Főiskolán szerzett diplomát nemzetközi gazdálkodás és nemzetközi tanulmányok szakon. A Red Bull-nál töltött pályafutása egy kampányautóval indult 2007-ben: marketingesként járta a várost, majd 2012-ben már cateringesként vehetett részt a magyar nagydíjon. Az egyszeri alkalomból végül négy szezonra szóló munka lett: a Red Bull Racing és a Toro Rosso cateringes csapatának tagjaként erősítette a száguldó cirkuszt. Jelenleg a General Electric Working Capital Solutions magyarországi cégénél dolgozik a pénzügyi osztályon. |
Bertalan Melinda
Fotó: Domján Attila
