Egy idős mestertől tanulta meg a vályogházak építésének titkait. Ma már ő adja át az érdeklődőknek. Gáspár Jánossal beszélgettünk. 

A vályog a múlt században hétköznapi építőanyagnak számított.
A vályog régen egy szokványos építési anyag volt, hozzá tartozott a paraszti élethez, a népi kultúra része volt. Könnyű volt hozzá jutni és a megfelelő tudás is az emberek birtokában volt. Ezért szinte minden ember fel tudta építeni a saját házát.

Manapság mintha újra divatba jött volna.
Igen, divatba jött. De a vályog több mint építőanyag. Sokkal több! Ma már sokkal több, mint építőanyag. Hozzátartozik egyfajta életmód a természet közelsége, fentarthatóság, kedvező élettani hatásai. Úgy is lehet mondani, hogy felértékelődött, divat lett a vidéki élet valamint az önellátás. Egyszerűen gazdasági okokból is sokan költöznek vályogházba. Olcsóbban meg lehet vásárolni és kevesebb a fenntartása is. 

Hogyan találkoztál a vályoggal?
A saját házam építése közben ismertem meg a rakott sárfal készítését és első pillanatban lenyűgözött az egyszerűsége és a végeredmény. Tizenkét éves koromig a nagyszüleimnél laktunk egy vályogházban. Utána költöztünk egy akkor divatos Kádárkocka házba, aminek a falai már téglából voltak. Nekem a nagyszüleim háza sokkal jobban bejött, rengeteg előnye volt a tégla házzal szemben. Aztán úgy hozta a sors, hogy találkoztam egy idős mesterrel, Tóni bácsival, aki negyven évig falrakó volt. Tőle tanultam mindent. Közel hét évig dolgoztunk együtt. 

Mitől különleges ez az anyag?
A gyermekkori emlékek mellett a fenntartása a természetessége is lenyűgözött. Nagyon fontos, hogy nem tartalmaz káros vegyi anyagokat ,ezáltal nem is párologtat ki nem penészedik A vályogházak lélegeznek, ez azt jelenti, hogy tudja szabályozni a párát. Amikor magas akkor magába szívja, ha alacsony, akkor pedig kiengedi. Nemcsak építész házat, hanem tanítod az érdeklődőket is. Szerencsésnek tarom magam, hogy ezt a nagyszerű szakmát el tudtam sajátítani. Próbálom minél több embernek átadni, amit tanultam. Ezért 17 éve szervezem a Minden ami vályog nevű táboromat. A tábor résztvevőinek lehetősége van valós építkezésen elsajátítani a vályograkást, építést. A tábor résztvevőinek általában már van vályogháza vagy szeretnének venni. Ezért akarnak minél többet megtudni a vályogházakról. Minden korosztály jelen van a táborban, sőt egyre több külföldi jön. 

Vályogház: 
A vályogépítkezés az építkezés olyan módja, amelynek meghatározó építőanyaga a vályogból és valamilyen rostos anyagból álló keverék, amelyet szintén vályognak neveznek. A vályogot leggyakrabban vályogtégla és vályogvakolat formájában használják fel. Ismert még a nádszövet közé döngölt vályogfal is. A vályog az emberiség egyik legrégebben használt építőanyaga. A nyugati keresztény európai országokkal szemben – ahol a kezdetektől fogva elterjedését a kő- és téglaépítkezés nagymértékű elterjedtsége gátolta – a vályog ősi és domináns építőanyagnak számított Fekete Afrikában, Dél-Amerikában, a Balkánon, Indiában, a távol-keleti országokban, a keleti szláv népeknél és az arab világban.
A „vályog” szavunk keleti szláv eredetű, első említése 1693-ból való. A vályog építésű házak magyarországi megjelenése és széleskörű elterjedése viszonylag későn, a 19. századtól datálható, főként olyan helyeken (Alföldön és a Kisalföldön), ahol a környéken kevés vagy ritka volt az addig tradicionális és kizárólagos építőanyagnak számító faanyag és kő.[1]

https://valyogfal.webhoszting.hu/

https://www.facebook.com/valyogfal