A pince és a présház szerves egységet alkotott. De ebbe az összetartozásba beletartozott a gazda és a barátai is, akik otthonra és barátságra találtak a szőlőben. Dévényi Tamás építész osztotta meg velünk a gondolatait. 

Mi a présház? Hogyan határoznád meg?
Az a baj, hogy esik az eső, tető kell sok minden fölé! Az a jó, hogy esik az eső, mert van mit bevinni a tető alá.
Így van ez a szőlőben is. Régen rend volt, fel sem merült, hogy valaki a kis szőlőjéből ne magának csináljon bort. Kicsik voltak a parcellák, épp elég lett a családnak ami a szőlőből lett - bor, must, ecet vagy pálinka. A présház régen szerves egységben volt a pincével, fontos, hogy ne kelljen túl sokat cipekedni. 
Két típus alakult ki. Először - közbiztonsági okokból - a házi pincékben őrizték a bort, a szőlőt "kádra szedték". Később megjelent a szőlőhegyi présház/pince, s ezt is két csoportra oszthatjuk: A vörösboros területeken, ahol a törkölykalapot napjában többször be kellett nyomni az erjedő cefrébe a présházpince terjedt el, azaz egy házban történik minden. A fehérboros vidékeken csak a présház épült meg, s a pince (a lyukpince) a földbe (lösz, tufa, mészkő stb.) lett vájva. 
Mivel az érték a pincében áll (a bor) ezért nem is présházba, hanem a pincébe jár ki a borosgazda.
A présház nem csak szüretkor volt hangos, mindig találtak jó okot a kijövetelre. Hajóson egy kisablakos szoba elmaradhatatlan része a présháznak. Padlója magasabban van, hogy véletlenül se legyen nedves. Vaskályha áll benne, télire. A présháznak meg csak ajtaja van, kétszárnyú, hogy be lehessen hozni a hordókat.
Vörösmarton a főút, s mellette a templomok a völgyben vannak. A felekezeti temetők, meg a templomok fölött, a dombtetőn. A templom és a temető között egy-egy szurdok található, s a földút mentén sorakoznak a pincék. Jó, mi?!

Ezek változtak a 21. században?
A présházak alapfunkciója semmit sem változott. A bent folyó munka annál inkább! Amíg a falusi boltban nem jelentek meg a vegyszerek, a borásznak eszébe sem jutott a használatuk. Egyetemista koromban Badacsonyba jártunk szüretelni. A préselés után Laci, a gazda somolyogva azt mondta: Most jön a boszorkánykonyha! Fajélesztő, cukor, ne is folytassuk! 
A 21. században végre a holisztikusan gondolkodók azt mondták: térjünk vissza a természetes módszerhez! A bor erjed magától is, akár préseled, akár héjon belül hagyod a bogyóhúst. A mindent fertőtlenítő kén is elmaradhat - s vele együtt a fejfájás is -, mivel van természetes kén a szőlőben. Persze borhibákra sokkal nagyobb az esély, de a jó borász nagyon figyel!
A falusi életforma már a XX. század második felében elkezdett átalakulni, mára - sajnos - csak kevesen vetnek, ültetnek vagy tartanak jószágot. A borral is sok a munka, rengeteg szőlő van magára hagyva. A présházak se kellenek így, s vagy hétvégi házak lettek, jobb helyeken kiadható nyaralóként találnak új funkcióra. Vannak szerencsésebb helyek - Nemesnádudvar vagy Hajós - ahol az évszázados hagyomány lassabban erodálódik.
A présházak - és most nem beszélünk a gazdagok mulatóházairól és úri pincészeteiről - egyszerű, fehérre meszelt épületek voltak, mint a parasztházak, minimális díszítéssel: monogramok, szőlőfürt, levél, esetleg szerszámok ahol köves volt a talaj, ott meg kőből épültek, vakolva vagy vakolatlanul. Amióta helyi építőanyag megszűnt létezni, s tüzépek adják a választékot, a homlokzatdíszek is megváltoztak. Hajós környékén megjelent a tégla dísz, s lassan már csak ilyen présházakat látunk: a fehér szegényes, gondolják a tulajdonosok.

Mindenhol ugyanolyanok a présházak a Kárpát-medencében, vagy vannak eltérések?
A présházak mifelénk nyeregtetősek. A tető meg vagy lejtő irányban áll, vagy arra merőlegesen. Utóbbi esetben a tetőre hulló esővíz fele a pince fölötti talajba jut (ha lyukpince van), ami nem igen kívánatos. Ezért jóval kevesebb az ilyen épület. Cserébe viszont egy hosszabb homlokzata néz a kilátásra. Előfordul kontyolt tető is - ebben az esetben nem kell két oromzatot építeni, viszont bonyolultabb a tető fedése.

Egy présháznak nemcsak gazdasági funkciói vannak, hanem társadalmi. Mondhatjuk, egyfajta férfi-klubként működtek? 
Egy egri szólás szerint: Gazdáé a pince, asszonyé a pénz. A pincékbe kijárni - életforma. Sok helyen a mai napig megvan a rendje. Vasárnap, ebéd után indul a pincézés. Sorra veszik az év során az összes pincét, s a baráti/családi társaság mindig egyet látogat meg, mielőtt a saját pincébe mennének. Van olyan hely, ahol a nők egy alkalommal farsangozhattak. Húshagyó kedden összebandáztak és sorra járták a pincéket. Ezen a napon ihattak is, nem szólta meg őket senki.

Pethő Imre