Évekkel ezelőtt 2002-2008 között működött az index.veszprem.hu. Sokszínű volt, és szabad. Pethő Imre egykori főszerkesztővel beszélgettünk. 

- Évekkel ezelőtt megszűnt az index.veszprem.hu, de azóta sem találkoztam ilyen médiummal!
- Sajátos médium volt. Mert valójában nem is médium volt, hanem egy értelmiségi klub virtuális megjelenése. Gondolkodó, erős értékrenddel, építő kritikával rendelkező fiatalok gyülekezőhelye, amit egy kis szerkesztőség (3 szerkesztő) próbált egységbe rakni.

- Mik voltak a szerkesztőségi elveitek?
- Mindenről lehetett írni, amiről csak akart a szerző. Ezért egy egységet, vázat a rovatszerkezet adtunk, amibe beleraktuk a cikkeket. Ettől még szabad lett az újság, de nem szabados. A legfontosabb az volt, hogy bármiről lehetett írni bármit. Ebbe nem szóltunk bele. Minden hétfőn leültünk egy veszprémi borozóban, ahol átbeszéltük a hetet, mindenki vállalt feladatokat. Ennyi volt a kötöttség. Onnantól szabad volt a vélemény-nyilvánítás. Arra is volt példa, hogy egy témáról többen írtak, mert eltérő nézeteik voltak az adott ügyről. Mi leírtuk, az olvasóink meg vitatkoztak róla. 

- Méghozzá kulturáltan....
- Ez ma már megdöbbentő, de igen. Nem volt sértegetés. Tények, érvek, vélemények voltak, és tisztelet. Ma már ez nem működne. A szerkesztőségen belül is voltak viták, de személyeskedésig nem jutottunk el. Sokszor egymással folytatott viták cikkek formájában is napvilágot láttak. Ha meg kellene fogalmazni milyen újság is volt a Veszprémi Index, akkor azt mondanám: kulturált. Kultúrából indultunk ki mindig, a saját kulturális alapunkból. Rettentő sokat tanultunk egymástól. Egyfajta értelmiségi akadémia voltunk, ahol alap volt a tisztelet. 

- Vége lett.
- Vége, mert kimerültünk. Gondolj bele, hét esztendőn át dolgoztunk minden nap ingyen. Szinte ingyen, mert a végén egy kevés pénz is volt benne egy pályázatnak köszönhetően. Egymás energiáiból, isnprirációiból éltünk. Mindig jöttek hozzánk új tagok, folyamatosan bővültünk. El is mentek, de mindig többen jöttek. Aztán kifáradt a lendület, jött mindenkinek az élet, a munka, a család, gyerekek. Vége lett. Szerintem mi, akik csináltuk sem tudjuk igazából, mekkora kaland volt, mekkora szellemi teljesítmény.

- Aztán pillanatok alatt kijöttetek a Veszprém Presszó digitális változatával. 
- A vpress.hu egy vitaoldal volt, ahol feldobtunk egy témát, és vártuk a véleményeket hozzá. A vélemények a cikk alatt jelentek meg, és így hatással voltak az új véleményalkotókra. Sokszor egész héten zajlottak a viták. Ezzel a kezdeményezéssel megelőztük a korunkat. Talán ezért is dobtuk be a törölközőt, hagytuk abba. Jobban megfelelt az akkor életünknek, ha negyedévente egy magazinnal jelentkezünk, ahol a szépről, a jóról írunk. Ez lett a Veszprém Portré.

- Szoktatok találkozni, nosztalgiázni.
- Nem. Szervezetten nem. A Portréban évekig dolgozott együtt az egykori Veszprém Index egy csoportja. De ma már nem. Összefutunk. Van, akivel egy helyen dolgozom. Szerintem mindenki jó szívvel van a másik iránt. Egyfajta szövetség alakult ki köztünk. De nincsenek szervezett összejövetelek. Emlékek vannak, meg a sok tapasztalat, amit ott szereztünk.

Kapcsolódó cikk: Index Veszprém történelem dióhéjban