Veszprémben minden utcasarkon egy zenekarba ütközhetünk. Talán itt a legnagyobb az egy főre jutó könnyűzenei együttesek száma. Mert Veszprém igazi rock and roll város. Na nem azért, mert itt koncertezett Bill Haley, hanem azért, mert szabályokat nem tűrő, állandóan megújuló, és határait folyamatosan tágító szellemisége van.

A rock and roll ebben az esetben nem zenei kategória. A rock and roll egy életérzés. Pontosabban az élet megélése, élvezete, szeretete, habzsolása, imádata. És ebbe beletartozhatnak Villon versei, Gion Nándor regényei, Szilágyi Lackó festményei, vagy éppen az Ex Symposion lapszámai, avagy éppen egy üveg vörösbor. Minden, ami finom, minden, ami káros. Minden, ami élmény.

Nem kell zenésznek lenni, hogy érezzük a zenét, hogy annak érezzük magunkat. A zene csak felerősíti ezt a rock and roll életérzést. Ez az igazi gyógyító, felszabadító terápia. Ettől életre gyógyítjuk magunkat. A zene legyen az URH, Vígh Misi Balatonja, Doors vagy éppen Johann Sebastian Bach, mind-mind gyógyítanak, szellemi wellnesst kínálnak nekünk.

Veszprém az élet városa. Mindenkiben ott dübörög, még ha néha egészen el is halkul a rock and roll. Nevezhetjük ezt kreativitásnak, szerelemnek, energiának, csínek, életerőnek. Vagy aminek akarjuk. Egy a lényeg, hogy engedjük a felszínre, ne nyomjuk el! Legyünk azok, akiknek lennünk kell! Bátran éljük meg az életünket, gyűjtögessük az élményeket! Mert nincs is annál szebb, mint amikor éjféltájt néhány gumiízű sör után a Sport mellékhelyiségében homlokkal megtámasztva a csempét hallgatod a szomszéd életbölcsességeit. Vagy amikor februárban egy üveg Hennessy után a Fricskától elgyalogolsz a Szerelemszigetig a Sédben. Mert ez az igazi rock and roll terápia.

A veszprémiek szeretnek és mernek élni! Itt mindenki tudja, akár van zenekara, akár nincs, akár ismeri a Neuroticot, akár nem: hogy a rock and roll az nem egy tánc!

Pethő Imre