A közép- és hosszútávfutó Kovács Tamás 1997 óta a VEDAC sportolója. Szemán János tanítványa kijutott a londoni olimpiára is, és azt mondja, bőven van még fejlődési lehetősége.
 
–  Mikor került kapcsolatba a sporttal?

–  Már óvodás koromban gyakran fociztam, ezt követte az úszás, hétéves koromtól kezdve pedig nyolc éven keresztül teniszeztem. Az atlétika a középiskolás években lépett be az életembe, amikor a teniszedzőm elküldött erőnléti  fejlesztésre. 15 évesen már csak az atlétika jelentette a sportolást számomra. Mozgásigényes gyerek voltam, így sikerült lekötni magam. Folyamatosan érkeztek a futással kapcsolatos sikerek, ami egyre nagyobb erőt és kitartást adott. Ma már ott tartok, hogy hiányzik, ha nem futhatok, ez jelenti számomra az iskola utáni kikapcsolódást, regenerációt.

– Annyira lendületbe jött, hogy ma már meg sem áll a maratoni táv teljesítéséig.

–  1500 méteren kezdtem az atlétikát, s ahogy idősödtem, erősödtem, úgy következtek a hosszabb távok, 2009-ben futottam az első maratom. Az utóbbi időben legtöbbször félmaratont futok, de egy jó alapozást követően többféle profil is szóba jöhet év közben. Szeretek versenyezni, és ha már ott vagyok, akkor nyerni is. Szép eredményeket értem el annak idején teniszben, de a futás is jól profitált. Első év végén megnyertem a korosztályos bajnokságot 3000 méteren, ezzel bekerültem a válogatottba is. Junior éveim alatt (17–19 évesen) mindig dobogón végeztem 1500-tól 10 000 méterig minden távon.

–  Számos alkalommal és versenyen végzett kiemelkedő helyen, miket emelne ki ezek közül?

– Több magyar bajnokságot is nyertem ötezren, félmaratonon és mezei versenyen is az elmúlt három évben. Többször voltam válogatott, az universiádén kilencedikként értem célba, büszke vagyok a maratonon elért egyéni csúcsaimra, s természetesen arra, hogy kijutottam az olimpiára.

– Rendkívül sikeres éve volt 2011-ben.

– Jó formában voltam, ami az eredményekben is megmutatkozott. Magyar bajnokságot nyertem félmaratonon és mezei futásban, egyéni csúcsot értem el félmaratonon és maratonon, de a legnagyobb élményt a londoni olimpia adta idén. 2012 egyébként nem azt az eredményt hozta, amit vártam,  talán túledzettem magam, még keressük az okokat.

– Az év veszprémi sportolója díjat is kiérdemelte.

– Megtisztelő egy ilyen elismerés, de a pályán elért eredményeknél nincs fontosabb.

– A futás mennyire tölti ki a hétköznapokat?

–  Teljesen az életem része, felkészülési időszakban napi két  edzést is beiktatunk, mellette gyakoriak a versenyek, és az egyetemen is helyt kell állni, az olimpia előtt pedig edzőtáborokat is tartottunk. Átlag napi három órát töltök edzéssel. Ezek mellett másra nem is nagyon jut idő, de nem is hiányzik.

–  2005-től négy évet egy amerikai egyetemen tanult ösztöndíjasként.

– Egy teljesen új világba csöppentem, más mentalitás, körülmények. Az első  két évben egyedüli magyarként voltam ott, ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. A pozitív mentalitásuk a futás mellett az élet más területén is nagy segítséget jelentett, önbizalommal telve vágtam bele, bármibe is kezdtem. Ezzel párhuzamosan itthon is jól éreztem magam a szünetekben, nem éreztem azt, hogy minden megváltozott.

– Milyen felkészülést igényel egy maratoni futás, milyen gondolatok járnak a fejében a rajt előtt?

–  Az első maraton alkalmával minden hibát elkövettem, amit csak lehetett, azóta persze figyelek ezekre. Nem szabad nagy tempót diktálni az elején, kijelölök magamnak egy bojt, és velük tartom a tempót. 30 kilométernél lehet érezni, hogy a kiválasztott ritmus tartható-e a végéig, esetleg van-e még erő gyorsítani, vagy az életemért kell küzdeni a célba érésért. Tisztelem a távolságot, de már nem félek tőle. A kritikus ponton kell erősen koncentrálni, és túllendülni  rajta, különben percek vesznek el. Ilyenkor arra gondolok, hogy egy megingással nem tehetem tönkre azt az erőfeszítést, amit előtte több tíz kilométeren keresztül beleöltem az adott futamba, ezért jó esetben az utolsó kilométerek a leggyorsabbak. A legjobb időm jelenleg 2 óra 14 perc 23 másodperc.

– Véget ért egy olimpiai ciklus, hamarosan végez a tanulmányaival. Milyen jövőképet lát maga előtt?

– Amerikában nemzetközi gazdálkodást tanultam, illetve ha elkészül a szakdolgozatom, elvégzem a közgazdasági elemző mester szakot. Megszoktam a feszített tempót, így nem valószínű, hogy csak a sporttal foglalkozom a jövőben, anyagilag sem érné meg. A diploma után jöhet a munka, a pontos utat majd a lehetőségek adják, de mellette szeretném folytatni a futást is. Koromból adódóan még bőven van fejlődési lehetőségem, Rióra 33 éves leszek, az ideális kor egy maratoni futónak.

Cseh Zoltán

Fotó: Babják Tamás