Mártony Zsuzsanna zeneterapeuta szerint a csend nem zajtalan létezést jelent, hanem olyan tudatállapotot, amely elősegíti, hogy élhetőbb, szebb életet éljünk, megtaláljuk önmagunkat. Ehhez nem kell más, mint igény, tudatosság, és egy jó segítő, egy terapeuta.

‒ A terápiák előszeretettel élnek a csend erejével. Miért?

‒ A csend rendkívül fontos dolog, mert csak ebben az állapotban tudunk igazán elmélyedni, mert akkor nem jön a külvilág felől felesleges információ, amely megzavarná az elmélyülést és a saját magunkba való betekintést. Ahhoz, hogy saját magunkkal, a benső énünkkel kapcsolatba kerüljünk,  elengedhetetlen a csend. Minden pszichoterápiának a lényege az „itt és most” megélése, ha azt megzavarja bármi diszharmónia, oda nem illő hang, oda nem illő...., az eltereli a figyelmünket arról, hogy saját magunkkal teljesen szembesülni tudjunk. Még egy harmonikus világban is, ahol csend van, figyelem és megértés, nagyon nehéz saját magunkkal, a gondolatainkkal, a napi problémáinkkal szembesülnünk, különösen, ha bennünket régóta nyomasztó gondolatról beszélünk, hát még ebben az amúgy is sok problémát, magával hordozó világban! Nagyon nehéz megállnunk, figyelni magunkra akkor, amikor a külvilág felől érkező impulzusok is éppen arra ösztönöznek, hogy saját magunk helyett más gondjaira, tragédiáira gondoljunk. A terápia első lépése a csend felfedezése. Aki eljut ide, az már tett magáért. Aztán, ha meghalljuk a csendet, le tudunk lassulni, és az már a következő lépés a lelki nyugalmunk eléréséhez, és akkor tudunk igazából elmélyülni egy terápiában, elsősorban saját magunkért. Mert a környezetünk, a családunk csak akkor lehet számunkra igazán megfelelő, ha saját magunkat, a lelkünket rendbe tettük, és jól érezzük magunkat a saját bőrünkben. Ehhez bizony kell a csend!

‒ Kicsit furcsa zeneterápia kapcsán csendről beszélni...

‒ Ez érdekes kérdés. Különböző zenék, különböző módon hatnak ránk. Van olyan zene, amely a lelki nehézségeinket hívja elő, úgy kell elképzelni, mintha olajat öntenénk a tűzre, és fellobbanna a láng. Van olyan zene, amely meg a pozitív érzéseinket erősíti meg. Van olyan is, amely lehet akár előszoba a csendhez, az elmélyüléshez. Az elmélyülést segítő zenék nem feltétlenül meditációs zenék, akad a klasszikus zenében is olyan zeneszerző, aki maga is olyan lelkületű volt, és bár a 19. században élt, a zenéje egyik örök üzenete a befelé fordulás. Gondolok például Chopinre. A zeneterápiában nem maga a zene a csend, hanem az, amit előhív. Azért van a terapeuta, hogy segítő beszélgetést készítsen elő, és olyan kérdéseket tegyen fel, hogy a beszélgetés végére lelki megnyugvást éljen meg a páciens. Ez nem mindig sikerül, mert az egyéni érzés, és a terápiában való haladás, a terápiás munka és a cél befolyásolja ezt, de a jó végeredmény az, hogy aki elmegy terápiára, megtalálja a választ kérdéseire.

‒ Hogyan képzeljünk el egy ilyen kezelést?

‒ Ha valaki először jön ülésre ‒ egy ilyen alkalomnak ez a neve ‒, elmondja, milyen gondjai, problémái vannak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy kerek mondatban képes rá. A terapeuta segít abban, hogy kiderüljön, miért kell majd az elkövetkező időkben dolgozni. Egy ülés egy órában történik heti egy alkalommal. Azért kell egy hetet várni a következő ülésre, mert a tudatalattinknak éppen egy hét szükséges ahhoz, hogy dolgozzon, hogy fel tudja dolgozni azt az információhalmazt, ami elhangzott. Gondolkozni kell, előhívni a problémával kapcsolatos információt. Gondoljunk  csak arra, hogy amikor valaki felnőttként elmegy saját lelkét rendbe tenni, mert érzi, valami nincs rendben, akkor mondjuk, ha a gyerekkorában érte valami, akkor az az érzés már jó régi érzés, azt valahogy elő kell onnan venni, újra át kell élni ahhoz, újra felkavar, újra...Van, hogy még egy hét is kevés ehhez.

‒ Kiknek ajánlod?

‒ Mindenkinek, aki érzi, hogy önmagával nincs egyensúlyban, aki azt érzi, hogy valami nem teljes az életében. Nem probléma az, ha nem tudja pontosan megfogalmazni, mi lehet a baj. Aki elég bátor ahhoz, vagy elérkezettnek látja az időt, hogy szembenézzen önmagával, vagy olyan dolgokkal, amiket hétköznapjaiban nehezen él meg. Aki szeretne változtatni az életén. Változni addig tudunk, amíg élünk, de fontos az elhatározás, az akarat, mert csak ezekkel együtt lehet bármit is elérni. A művészetterápiában az a szép, hogy iskolázottságtól, kortól, nemtől függetlenül hat. Ez fokozottan igaz a zeneterápiára! A zene mindenkire hatással van. Nem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól, előhozza a problémákat, felszabadít. Szinte észrevétlenül gyógyít. De kell egy segítő kéz, a terapeuta, aki irányít, megfogalmazza a kérdéseket, segít!

‒ Mekkora igény van erre a gyógyításra?
 
‒ Óriási! Ebben az elembertelenedő világban, amely könyörtelenül sajtolja ki belőlünk a teljesítményt napról-napra, egyre nagyobb igény van, hogy segítséget nyújtsunk. Mostani életünk akkora terhet rak egy ember, egy nő, egy férfi vállára, ami elviselhetetlen. Gondolj bele, egy nő legyen sikeres a szakmájában, legyen szexistennő, megértő barát, kedves anya, megértő gyerek, aki segíti a szüleit. Vezessen háztartást, menjen társaságba, foglalkozzon a testével, lelkével... Lehetetlen! Ugyanez vonatkozik a férfiakra is. Ez a világ akaratlanul is megsebez minket. Meg kell tanulni ezeket a sebeket gyógyítani. Meg kell tanulnunk, hogyan lehetünk boldogok, hogyan találjuk meg a belső harmóniánkat. Hiszen csak akkor lehetünk önmagunk, akkor lehetünk boldogok, akkor tudunk másokat boldoggá tenni. Most már talán egyre többen megértik, hogy a folyamatos lelki gond előbb-utóbb testi megbetegedéshez vezet! Az állandó stressz egyik folyománya a lelki megbetegedés, ami a tesi betegségekhez vezet. Szerencsére az emberekben kezd kialakulni az igény, hogy foglalkozzanak magukkal, hogy megtalálják önmagukat, hogy jobb, szebb életet éljenek!

Pethő Imre
Fotó: Babják Tamás