1966. október 17-én született Veszprémben
A veszprémi Dózsa György Általános Iskolába járt. Imádott rajzolni, nagyon szerette a zenét. Szerdahelyi Károly tanította dobolni a Csermák Antal Zeneiskolában.
„Én húszéves voltam akkoriban, ő tizennégy lehetett. Mindössze egy évig tanítottam, aztán engem behívtak katonának, ő pedig elkerült szakközépiskolába. A mai napig megvan az a dob, amit annak idején kölcsönkért a nyárra.” – Szerdahelyi Károly
„Rohadt dinamikus tudott lenni, amikor dobolhatott, a hangszer, a muzsika olyan volt számára, mint egyfajta zeneterápia: jót tett neki, kinyitotta, ellazította.” – Zeke László
1981 és 1985 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákja. Eredetileg bőr szakra vették fel, amelyet festészetre váltott. A szakközépiskolában hatalmas 
munkakedvvel alkotott, kimagasló tehetségnek tekintették.
„Lacusban és bennem erős volt a motor, minden noszogatás nélkül is állandóan dolgoztunk, festettünk, rajzoltunk. Nem múlt el nap, hogy ne csináltunk volna valamit.” – Szűcs Attila
1985-től 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol festőművésznek tanul. Mesterei: Gábor István, Kokas Ignác, Dienes Gábor, Sváby Lajos.
„Szilágyi Lacus expresszionista festőnek vallotta magát. Gondolkozó művészként dolgozott folyvást, hiszen az expresszionista festészet állandó harc; a fogalmak és az érzékelés örökös ütközése, ellenőrzése.” – Sváby Lajos
Erre az időszakra tehető betegségének elmélyülése, ám ez a főiskola első éveiben nem tükröződött alkotásaiban. A középiskolát követően a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is nagy tudású és tehetséges művésznek tartották.
„Talán ez volt a legjobb korszaka. Gyönyörű, fantasztikusan szép és nagyon koncentrált művek jöttek ki a keze alól, amelyekben persze benne rezgett a betegség kiváltotta zavart állapot.” – Szűcs Attila
„Abszolút legendás alak volt a főiskolán, egy rakat gesztust és csomó segítséget kapott a mesterektől, akik tisztában voltak azzal, mekkora kvalitásokkal bír Lacus, ám azt is tudták, hogy a betegsége miatt nincs rendben benne valami.” – Szűcs Attila
A főiskola második felében talàlkozik első nagy szerelmével, és ekkor fordul a punk szubkultúra felé.
„Egy idő után vörösre festette és bezselézte a haját. A festészetében már akkor is látszott a punk hatás a képek témáiban és a címek megválasztásában. A gondolkodására is hatott: sokkal inkább lázadó lett, a normális társadalmat ellenségképként fogta fel, alapfilozófiája lett a polgárpukkasztás.” – Az első
A Magyar Képzőművészeti Főiskola befejezése után 1991 és 1994 között Derkovits-ösztöndíjban részesült.
„A Derkovits-ösztöndíjat arra találták ki, hogy a kiemelkedő tehetségű művészpalánták a főiskola után támogatást kapjanak az „élet” elkezdéséhez. Tehát ezzel a „kiemelkedő tehetségű” kategóriába kerültünk, ami szakmailag és erkölcsileg egyfajta tartást tud adni az embernek.” – Szűcs Attila
1992-ben Budapesten megismerkedik Szilágyi Zoé-Évával, két hónapra rá összeházasodnak, és megkezdődik mindkettőjük sorsát meghatározó közös életük.
„Afféle sorsszerű, végzetes találkozás volt, nem „hagyományos” szerelem, annál sokkal mélyebb és örökkévalóbb. A közös, kétszemélyes mikro-szubkultúránk teljes belterjes biztonságában éltünk, mint egy együttes tagjai, akik egymásra hatva impróznak!” – Szilágyi Zoé-Éva
1993-ban feleségével hazaköltözik Veszprémbe, ahol független művészként próbált megélni, boldogulni. Veszprémben és Budapesten több egyéni kiállításon mutatta be műveit, és számos csoportos tárlaton vett részt.
„A’90-es években is a ’80-as évek újvad festészetét művelte – de a saját egyéniségén abszolút átszűrve, nem pedig egy régi történetnek a folytatását művelte. Amúgy éppen az öntörvényűsége tette őt hiteles figurává, ezáltal lehetett elementáris hatással a művészetre. Olyanok is példaként hivatkoznak rá, akik személyesen nem is ismerték.” – Bordács Andrea
1996-ban a David Bowie Alapítvány pályázatán (a feladat egy David Bowie portré megalkotása volt) Magyarországon I. díjat kapott, a párizsi döntőn pedig II. helyezett lett. Azóta sem tudni, mi lett a képpel, a pályázat időszakában többen látták, de későbbi sorsa kideríthetetlen.
„Akkoriban dolgozott a 
Bowie képen, amit láttam is. Barna csomagolópapírra készítette zsírkrétával.” – Szerdahelyi Károly
„Én annak idején láttam, de nem tudom, azóta hova került. Amúgy jellemző volt rá, hogy utólag is belefestett a képeibe. – Bordács Andrea”
1996-ban és 1998-ban is elnyerte a veszprémi Tavaszi Tárlat nívódíját. 2000-ben a balatonfüredi Art-East Galériában, 2001-ben a Budatétényi Művelődési Házban, 2002-ben a budapesti Bartók 32 Galériában állít ki Szilágyi Zoéval közösen. 2003-ban a Műcsarnok „Rosszcsontok” kiállításán szerepel sikerrel. 2005-ben nyílt meg utolsó tárlata a Veszprém Megyei Művelődési Központban.
„Budatétényi kiállítását én rendeztem és nyitottam meg, erről az ÉS-ben jelent meg egy írásom a „Művészet keretei” címmel. Az írást az inspirálta, hogy a Veszprémből Budapestre tartó úton Lackó azon panaszkodott, nincs pénze arra, hogy normális keretekbe tegye a műveit.” – Bordács Andrea
2002-ben feleségével külön költöztek. A társadalmon-kívüli művész egyre jobban elidegenedett környezetétől. Pszichés betegsége fokozatosan súlyosbodott, problémái elmélyültek, és 2007. február 3-án végleg döntött: önként kiszállt az életnek nevezett körjátékból.
„Elképesztően magányos küzdelem volt ez, különösen az utolsó négy-öt év. Ez az időszak alapozta meg a legendáját, ekkor lett Veszprém sötét angyala. A problémája megijesztette az embereket, csak kevesen tudták türelemmel és szeretettel kezelni, de mindig voltak, akik le tudták csillapítani.” – Vörös Róbert
„Szilágyi Lászlót a festészet tartotta életben. Lacust a betegség ölte meg. Frontember volt a festészetben. Dolgozni, mosolyogni, nevetni és szeretni tudott. Barátai voltak. Még távolról is szerették, becsülték. Csodával határos módon 41 évet élt.” – Sváby Lajos
Képek: Tóth Yoka Zsolt, magángyűjtemény, Szilágyi Zoé-Éva
A galéria képei: Tóth Yoka Zsolt, Szilágyi Zoé-Éva, Jokesz Antal, „Miklós utca 18.” Művészekért Alapítvány
