Megküzdött, hogy fazekas legyen. De a hite, a belső elkötelezettsége célba jutatta. Csákberénybe igazi tündér-világot teremtett Máhr Ferencné.
Fazekas vagyok a népi kultúra szerelmese lettem. Ez a hivatás mindig változik, új divatok jönnek, minden érdekel, bele kell pillantani, mert lemaradunk, de a legcsodálatosabb, hogy a népi fazekassághoz visszanyúlni, belőle meríteni, újragondolni, naprakésszé varázsolni. Ezt érzem a szívemhez közelinek!
Makón születtem, 1956-ban, egyszerű paraszti családban amire nagyon büszke vagyok ( ma már látom, az alföldi ember olyan mint a makói hagyma, abból a kevés tápanyagból igyekszik kihozni a legjobbat).
Gyerek koromtól imádtam rajzolni, tanáraim biztattak, van esélyem a grafikusi pálya felé. De édesanyám kérdése visszahozott a valóságba: "oszt mikor lössz abbul péz kislányom". Így a művészethez közeli fazekasnak álltam, Hódmezővásárhelyen tanultam a Majolikagyárban, utána elkerültem Csákvárra, és pár évig a szakmában dolgoztam, egy KTSZ-ben. Sok-sok vargabetű után, más álmát valósítva, de szívemben örökre fazekasként, 35 év kihagyás után, férjem támogató segítségével újrakezdtem! Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de szívembe csak ez a lehetőség volt, újra fazekasnak lenni, és a Jóisten mindenben segített! Megtaláltam az utat amiért születtem, ehhez kaptam erőt, egészséget. Ma már a saját utamat járom! Azért nem minden ilyen habos, babos, de sok szorgos tanulás után az utamon vagyok, és hatalmas lelkesedéssel készítem a leginkább használati edényeimet, amiből enni lehet, főzni lehet, kávézni!
Csákberényben az otthonunk mellett van egy gyönyörű kis üzletem, itt készítem, és árusítom az edényeimet, dísztárgyaimat. Kevés vásárba megyek, nagyon fárasztó, de egyben csodálatos is, a sok nagyszerű visszajelzés, olvad a szívem, és annyi energiát ad, a sok kedves visszajelzés, hogy szeretik az edényeimet a Cicus-kerámiát.
