Veszprém Egyetemváros, néhány évvel ezelőtt. Pár nap van még Karácsonyig. Borús az idő, szürke minden, nincsen hó. Az utcákon alig vannak emberek, az iskolákban szünet van, sokan szabadságon vannak. A buszok lassan mennek, alig van rajtuk utas, lelassult minden. Az Egyetemi ABC-ben kevés vevő van, az eladók mosolyognak, türelmesek, a várakozás csendje tölti be a teret. Kint már besötétedett, a lakásokban az adventi koszorúk gyertyái és a hangulat világítások fényei, meghitt beszélgetések, frissen sült sütemények illata. Ritkulnak a hírek is, egyre kevesebb hír jön erőszakról, háborúról, balesetekről. Kint a sötétség, bent a fények. Lelassulás, elcsendesedés, várakozás.

Aztán eljött az este, amikor kétezer éve megszületett a Fiú, aki a szeretet országát hirdette. A szegények és elesettek gyámolítója volt, tanította és gyógyította az embereket. Az  egyszerűséget hirdette, és ez az egyszerűség a teljesség nagyszerűségét hordozza - műve maradandó, ma is hitet és reményt ad sok embernek.

 A mai világ válságokkal terhes, sok minden változik, Karácsony üzenete örök - a szeretet ünnepévé vált. A szeretet felülír minden hibát, teljessé tudja tenni az emberi létezést. És bár sok a beteg, sokan mondják, hogy nehéz ez a korszak, az a jó, hogy vannak tiszta források, tiszta dolgok, tiszta emberek, örök igazságok. Őket, ezeket kell megtalálni.

A mai, tömegtermelésen alapuló világban van egyfajta elszemélytelenedés, elgépiesedés. A kézműves termékekben érezzük az embert, az emberi alkotótevékenységet, azt, hogy lelke van az egésznek. Ott van mindig az elcsendesedés, egyfajta lelassulás, és a  várakozás, hogy mi is fog megszületni. És persze kell hozzá a szeretet is, mert anélkül nincs értelme az egésznek.

Poller Imre