a város arca
Helyi-érték
DELI ANETT
Visszafogott nőiesség

 

Deli Anett festőművész Veszprémben született. A Képzőművészeti Egyetem elvégzését követően számos egyéni és csoportos tárlata volt az ország különböző kiállítóhelyein. 2011 óta Londonban él. Művészetéről, kiállításairól, az angol főváros nyújtotta lehetőségekről és terveiről beszélgettünk.

– Mikor kezdett érdeklődni a művészeti pálya iránt?  Mi vonzotta a művészet felé?

– Általános iskola végére körvonalazódott, hogy művész szeretnék lenni. Iskolánk igazgatója, Fülöp Lajos festőművész volt, akinek sokat köszönhetek e pálya kiválasztásában. A rajzórákon, szakkörökön egyértelműen kiderült, hogy  festő vénával rendelkezem. A visszaigazolás hamar megérkezett: egy általános iskolai rajzversenyen elnyert első helyezésemért kaptam egy Vágfalvi Ottóról szóló művészeti albumot, akivel pár év múlva, 2001-ben az „Orbis Pictus”– Országos Milleniumi Tárlaton már együtt állíthattam ki, s a kiállítási katalógusban egy oldalon szerepeltem a művésszel. A művészetben mindig az vonzott, hogy az ember valami újat, maradandót tud létrehozni, megalkotni, ezáltal lenyomatot hagyni a világban; ugyanakkor képes általa felemelni, tanítani.

– A zirci rajztagozatos gimnázium elvégzését követően körvonalazódott Önben, hogy ezen az úton szeretne továbbhaladni?

– Nagyon jó alapot kaptam a gimnáziumban, s tudtam merre tovább, a Képzőművészeti Egyetem volt a következő lépcsőfok. A zirci képzés mellett a Veszprémi Vizuális Műhelyben mélyítettem szakmai tudásomat, ahol igen jó mesterekre, barátokra, s lassan talán – a tisztelet megtartásával – mondhatom, kollégákra találtam.

– Festőművészként végzett az egyetemen, munkái mégsem elsősorban vagy kizárólag festményekből állnak. Az enteriőrök, installációk, teregetések túlmutatnak a festészeten. Mi adta, adja ezeknek az alapgondolatát?

– Valóban festő szakon végeztem az egyetemen, de képzőművészet jellemzi a munkásságomat. A hagyományos értelemben vett festészet mellett foglalkoztat egy komplexebb világ, mely tartalmaz tiszta festészeti megoldásokat is, de túlmutatva az öncélú festészeten, egy konceptuálisabb irány felé halad, olykor teljesen elhagyva a szó szerinti festészetet. A kapcsolat a kettő között mégis megvan, hiszen a szűkre szabott, helyspecifikus terekben – legyen az akár egy szárítókötél installáció –, a színekkel, formákkal, ritmusokkal ugyanúgy komponálok, ahogy egy képen belül építkezem. Kezdetben belső tereket, enteriőr részleteket festettem, tapétamintákkal foglalkoztam, a festészeti megoldások érdekeltek; flekkek, lazúrok, nagyítások, s azután lassan kiléptem a térbe. Először kisebb tárgyakat applikáltam a képek felületére, érdekelt a „kép a képben” kompozíció. A vászonra festett virágmintás tapétákra aranyozott keretbe foglalt újabb képeket akasztottam, kép-együtteseket, reliefeket hoztam létre. A kezdeti imitáció egyre konkrétabb irány felé haladt, és a falról leválva jutottam el a tereket behálózó szárítókötelekig, a vidéki hangulatot, olykor kastélytermeket idéző enteriőr-együttesekig, vagy a hanginstallációval egybekötött environmentekig. Izgat a ready made-ként feldolgozott hétköznapi tárgyak egyszerűsége, a giccs határmezsgyéje, és az adott kiállítótérrel, a white cube-bal való helyspecifikus ütköztetés, kontraszt. De ugyanakkor inspirál a külső tér, az exteriőr is, mint a teregetés land art iránya.

– Az Ön által használt színek, formák, motívumok, anyagok rendkívül nőiesek. Ez a fajta nőiesség önkifejezés vagy inkább vágy annak megélésére?

– Úgy érzem, teljes összhangban vagyok a színeimmel, motívumaimmal. Az intimitással fűszerezett enteriőrjeimben rátaláltam önmagamra. Kiteljesedve, őszintén felvállaltam feminin  vonásaimat, olykor direkt módon, rákontrázva erősítettem a nőművészet felé vezető utamat. Olyannyira, hogy ma már a feminizmus, mint téma áll a művészetem középpontjában. Rejtett, utalásokkal teli, visszafogott nőiség/nőiesség jellemzi a világomat. Egyszerűségre, sokszor talán trivialitásra törekszem, s nem áll módomban túlmagyarázni alkotásaimat. Sejtetve mutatok/takarok, kiteregetem a szennyest, felteszem a kérdést, de a történet továbbszövését, kibontását, a befejezést a nézőre bízom.

– Kinek a munkássága van hatással a művészetére, kik inspirálják?

– Sarah Lucas provokatív művészetét említeném, annak ellenére, hogy én sokkal finomabb irányt képviselek, mint ő. Karla Black térszobrai, anyaghasználata, színei inspirálnak, az ő munkásságával teljesen azonosulni tudok. Nagy tisztelője vagyok Louise Bourgeois és Eva Hesse művészetének. S a magyar alkotók közül Drozdik Orsolya feminista művészetét emelném ki.

– Melyik kiállításaira a legbüszkébb?

– 2007-ben állíthattam ki a budapesti Ludwig Múzeumban, erre a csoportos kiállításra vagyok a legbüszkébb. Egy évvel a diplomavédésem után nagy lehetőség volt számomra ezen a tárlaton való részvétel. Diplomamunkámmal nyertem el az Essel pályázat tíz kiválasztottjának csoportos kiállítási lehetőségét. Hihetetlen profizmussal, szabad kezet kapva installálhattam új kép-együtteseimet steril múzeumi térbe. Egyéni kiállításaim közül a veszprémi Angolkert (2009) című tárlatot emelném ki. A Várgaléria sajátos freskós, boltíves tere izgalmas alapot, inspirációt adott a különböző arculatú „szobák”, enteriőrök kialakításához – s nem utolsó sorban nagyon hízelgő volt számomra hazai közegben, munkáimat összegezve bemutatkozni.

– Jelenleg Londonban él. Miért pont az angol fővárosra esett a választása?

– 2005-ben nyertem el egy három hónapos Erasmus ösztöndíjat Londonba; ekkor jártam először az angol fővárosban. Hihetetlen kultúrsokk ért, de akkor még nem éreztem, hogy itt kellene élnem. A külföldi inspiráció évekig eltartott; lediplomáztam, csoportos és egyéni kiállítások sora következett, élveztem a fiatal pályakezdő időszakot. Alkotókört vezettem, művésztelepeket szerveztem, és óraadóként egy alapítványi iskolában művészetet tanítottam. Komplex volt körülöttem minden, de mégis éreztem valaminek a hiányát, az újnak a lehetőségét, és azt, ha nem próbálom meg a londoni kihívást, akkor az egy életen át nyitva maradó kérdést hagy bennem. Így megérett a gondolat, és 2011 őszén férjemmel kiköltöztünk Londonba. A választásban az is szerepet játszott, hogy a fejlődés útját láttam ebben a városban. Veszprém és Budapest után következő léptékváltásnak tartottam a Budapest – London távlatot. Élhető, pulzáló metropolisz, rengeteg kulturális inspirációval, sokszínűséggel és új lehetőségekkel.

– Londonban hol tudott megnyilvánulni?

– A környéken, ahol lakom, Southeast Londonban, Forest Hill-en volt kiállításom, a C&C Gallery-ben. A nagy „westend”-es áttörés még nem érkezett meg, de azt hiszem, lépésről lépésre kell haladnom, s újra kell építenem önmagam. Idegen terepen ez talán hosszabb folyamat. Rengeteg a lehetőség, de van egy szint, egy kialakult értékrendem, amely alá már nem szeretnék menni.

– Mennyiben más a londoni művészeti élet, mint a hazai?

– Elsősorban más a lépték – mind a mennyiség, mind pedig  az eredetiség tekintetében. Friss, pulzáló, lendületes. Nap mint nap beleütközik az ember valami újba; nem találkozik replikákkal, bátran lehet önmaga anélkül, hogy menne a kész minta után.

 

– Londonban kevés kiállításon szerepelt. Nem lenne jobb itthon élni, és aktív részese lenni a magyarországi művészeti életnek?

– Nem, egyelőre jól érzem magam itt. Kihívásnak tekintem, mely előrelendít. Ahogy már említettem, ez hosszú folyamat, s nem hiszem, hogy a későbbiekben londoni tartózkodásom kizárná a magyarországi művészeti életben való aktív részvételemet.

– Életében a művészet mellett a legfontosabb szerepet a kerékpározás tölti be.

– Igen, a művészet mellett a kerékpársport a másik nagy szerelmem. E két pólus folyamatosan szinten tartva, egymást erősítve van jelen mindennapjaimban. Úgy érzem, egyik nélkül sem lenne teljes az életem; kiegészítik egymást, így vagyok kerek egész. Gyakorlatilag gyermekkorom óta különböző szinten, de versenyszerűen kerekezem. Számos győzelmem mellett a magyar bajnoki címeimre vagyok a legbüszkébb. Mind a mai napig aktív résztvevője vagyok a londoni kerékpáros életnek; a városi közlekedésben, a versenypályán és egy gyermekkori barátom, sporttársam londoni kerékpáros boltjának dolgozójaként és versenyzőjeként.

– Milyen tervei vannak a közeljövőben?

– Célom egy nívós londoni galériához bekerülni, s csak a szakmára koncentrálni: festeni, installálni, kiállítani. Rengeteg új tervvel felvértezve, a megfelelő lehetőségre várva megmutatkozni, robbanni.

 

Névjegy

Deli Anett festőművész (1981. Veszprém, Magyarország)
Tartózkodási hely: London

TANULMÁNYOK:
2001–2006 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő szak
2000–2001 Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, festő szak
1999–2000 Dekoratőr és Kirakatrendező Iskola, Budapest
1995–1999 III. Béla Gimnázium, speciális rajztagozat, Zirc

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK:
2012 Teadélután, Canvas and Cream, London
2011 Fekete-özvegy, Roham Galéria, Budapest
2009 Kikelet, Coffein Kávézó és CentrArt Egyesület, Budapest
2009 Angolkert, Várgaléria, Veszprém
2009 Műszál/Nylon, Boulevard & Brezsnyev Galéria, Budapest
2008 „Rózsaolaj”, VAM Design Galéria, Budapest
2007 Bezerédi Galéria, Veszprém
2002 Fonó Művelődési Ház, Budapest

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK:
2013 Veszprémi Nyolcak Plusz, Hagen
2013 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2011 Magyar Festészet Napja, Magyar Nemzeti Galéria
2011 A nyakkendő, mint kihívás, Budapest Kiállítóterem
2011 Hungarian Beauty, Cékl’art
2010 Veszprémi Nyolcak Plusz, Zalaegerszeg
2010 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2010 Veszprémi Művészcéh, Komárom
2009 Hivatkozások/ Referenciák, Révfülöp
2009 Minden ember boldog akar lenni, Első Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel
2009 Suicide Girls csoportos kiállítás, Budapest
2009 ErotikART aukciós kiállítás, Holdudvar
2009 Médiawave, Győr
2008 Álomszámla, Balatonfüred
2008 VAM Design Center, VAM’Art Project, Budapest
2007 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2007 Essl pályázat, Ludwig Múzeum, Budapest
2006 Diploma kiállítás, Barcsay-terem
2005 Amadeus pályázat, Barcsay-terem
2004 Művész Malom, Szentendre
2003 Tavaszi Tárlat, Veszprém
2002 A tükör képei, Első Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel
2001 „Orbis Pictus”, Országos Milleniumi Tárlat, Veszprém

DÍJAK:
2010 AIR artist-in-residence Krems, Budapest Galéria
2007 Tavaszi Tárlat nívódíja, Veszprém
2005 Erasmus ösztöndíj, Chelsea College of Art and Design, London
2001 Szőnyi István-díj, I. hely, Zebegényi művésztelep

MÉDIAMEGJELENÉS:
2008 Magyar Televízió – „Virágzó tapéták” című portréfilm

 

Dohnál Szonja