Dr. Herth Viktóriával, a Csend Napok szervezőjével beszélgettünk a rendezvényről, a csend fontosságáról, és arról, hogyan jelenik meg életünkben a csend.

2009 óta rendezi meg a veszprémi Művészetek Háza és az ITTMOST Egyesület minden évben a Csend Napokat. Szervezői Poller Imre és dr. Herth Viktória.

A rendezvény ideje az advent előtti időszak, amikor még nincs sok karácsony-váró program, műsor. Tényleg csöndesebb, de már a készülődés jegyében telő időszak, amikor  talán több ideje jut az embernek arra, hogy önmagával foglalkozzon. A rendezvény programjainak többsége elsősorban a belső csendről szól. Igyekeztek a csend témáját minél szélesebb körben körbejárni.

Időnként tavasszal is, egy-egy program erejéig felhívják a figyelmet a csendre. Idén csend-sétával.

Az információáramlás gyorsasága teszi, hogy mindig mindent azonnal megtudunk, vagy meg akarunk tudni. Hamar és könnyen hozzászoktunk ezekhez a dolgokhoz, és már a minimális visszalépést is kudarcként éljük meg. „Az internet néhány másodperces késésekor már idegesek és türelmetlenek vagyunk.” Olyan tempóba „pörgettük” magunkat, amelyet nem vagyunk képesek követni. Agyunk, egész lényünk nincs erre felkészülve. Az evolúció még nem jár itt, a technika gyorsabban fejlődött, mint mi, a befogadók.

Azzal, hogy a reggeli kávé mellett szól a rádió, és már korán online vagyunk, nagyon sok rosszat magunkba töltünk. Ahelyett, hogy az első kávé ideje alatt csak „néznénk ki a fejünkből”, átgondolnánk, hogy mi vár ránk aznap, vagy mi volt szép a tegnapunkban, és mit várunk a mai naptól.

AZT HISSZÜK, HOGY HA NEM AZ AZ ELSŐ DOLGUNK, HOGY A TELEFONUNK UTÁN NYÚLVA MEGNÉZZÜK, MI TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN, MEGFORDUL A FÖLD.

A világ felgyorsulásával az életünk is begyorsult. „A gyorsaság és a zajosság ebben a vonatkozásban ugyanazt jelenti, ahogy a csendnek a lassúság, az elpihenés is szinonimája lehet.” A Csend Napokkal erre próbálják felhívni a figyelmet. Arra a feltöltődésre, amit ezek a napok kínálnak.

A csend az elmélyültséget, az igazi átérzést is jelenti. Legalább mi magunk nézzünk tükörbe, álljunk szóba önmagunkkal. „Nem tesszük, sőt, menekülünk az ilyen helyzetek elől.” Ha bárhol konfliktusunk van, megpróbálunk onnan elmenekülni. Holott lehet, hogy pár szóval rendezni tudnánk nézeteltéréseinket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy sok mindenért a másik embert hibáztassuk.

NEM VALLJUK BE MAGUNKNAK, LEHET, HOGY MI RONTOTTUK EL.

Önértékelési problémáink vannak. Fontos lenne, hogy igazán tisztában legyünk önmagunkkal. Dr. Herth Viktória azt ajánlja,  próbáljuk ki: ébredéskor döntsük el, hogy aznap mindenkire mosolyogni fogunk, és mindenkihez kedvesek leszünk. Ha kedvességet sugárzunk az emberek felé, lesz, aki észre sem veszi, és lesz, aki furcsán fog ránk nézni, de a többségtől visszakapjuk a kedvességet.

Ha ez sikerül, akkor gondoljuk tovább: magunkra miért nem tudunk mosolyogni, miért nem tudunk önmagunkkal kedvesek lenni? A legtöbb ember azt válaszolná ‒ Mert nincs időm rá. De ez nem igaz, mert mindenkink arra van ideje, ami leginkább meghatározza életét.

MIÉRT NEM VAGYUNK MAGUNKNAK FONTOSAK?

Ezekre a lényeges dolgokra próbálják meg Veszprémben a szervezők felhívni a figyelmet a Csend Napok rendezvénnyel. Idén tavasszal egy csend-sétával, csend-galériával. Mert az is elég, ha egy szép tájról készült képbe egy pillanatra beleképzeled magad. Már az is képes feltölteni az embert, és kikapcsolni a külvilágot.

 

Riskó Annamária
Fotó: Domján Attila

impresszum