Mártony Zsuzsanna zeneterapeuta szerint a csend nem zajtalan létezést jelent, hanem olyan tudatállapotot, amely elősegíti, hogy élhetőbb, szebb életet éljünk, megtaláljuk önmagunkat. Ehhez nem kell más, mint igény, tudatosság, és egy jó segítő, egy terapeuta.

‒ A terápiák előszeretettel élnek a csend erejével. Miért?

‒ A belső csend az az állapot, amikor nem vesszük fel a külvilág ingereit, hanem el tudunk mélyülni saját magunkban. Minden pszichoterápiának az alapvetése ennek az „itt és most”-nak a megélése. Még egy harmonikus világban is, ahol csend van, figyelem és megértés, nagyon nehéz saját magunkkal, a  gondolatainkkal, a napi problémáinkkal szembesülnünk, különösen, ha a bennünket régóta nyomasztó gondolatról van szó! Ebben a világban, amelyben most élünk, nagyon nehéz megállnunk, figyelni magunkra, mert most a felénk érkező impulzusok azt sugallják, hogy a belső helyett a külvilága fókuszáljunk. A pszichoterápia ebben nagy segítségre tud lenni, hiszen fő az alapvetése az „itt és most” megélése.  A terápia első lépése saját magunk belső csendjének felfedezése. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kiindulásnak elegendő, ha észrevesszük magunkban, hogy változtatásra van szükségünk. A terapeuta, segítő beszélgetéssel tudja vezetni a pácienst, hogy megtalálja a számára legjobb utat.

‒ Kicsit furcsa zeneterápia kapcsán csendről beszélni...

‒ Különböző zenék különböző módon hatnak ránk. Van olyan zene, amely a lelki nehézségeinket hívja elő. Ezt úgy kell elképzelni, mintha olajat öntenénk a tűzre, és fellobbanna a láng. Van olyan zene, amely pedig a pozitív érzéseinket erősíti meg. Van olyan is, amely lehet akár előszoba a csendhez, az elmélyüléshez. Az elmélyülést segítő zenék nem feltétlenül meditációs zenék, akad a klasszikus zenében is olyan zeneszerző, aki bár a 19. században élt, a zenéje egyik örök üzenete a befelé fordulás. Gondolok például Chopinre. A zeneterápiában nem maga a zene a csend, hanem az, amit előhív. Azért van a terapeuta, hogy ezzel a zenével egy beszélgetést készítsen elő, és olyan kérdéseket tegyen fel, hogy a beszélgetés végére lelki megnyugvást éljen meg a páciens. Ez nem mindig sikerül, mert az egyéni érzés, és a terápiában való haladás, a terápiás munka és a cél befolyásolja. A kívánt végeredmény az, hogy aki elmegy terápiára, megtalálja a választ kérdéseire, és megtalálja lelki nyugalmát.


‒ Hogyan képzeljünk el egy ilyen kezelést?

‒ Ülésnek hívják, amikor a páciens és a terapeuta találkozik. Ez heti egy órát jelent, és azért kell egy hétnek eltelnie, mert a tudatalattinknak éppen ennyi időre van szüksége a feldolgozáshoz. Az első alkalommal nagy körvonalakban kiderül, miben kell segíteni, merre kell elindulni. Az elkövetkező ülések- így hívják a találkozásokat- alkalmával derül ki, hogy milyen mélyen van a probléma gyökere. Minél mélyebbre kell ásni, annál több idő szükséges a lelki felgyógyuláshoz. Gondoljunk csak arra, amikor valaki felnőttként elmegy saját lelkét rendbe tenni, és egy gyerekkorában megélt érzést kell felidézni, az mennyi sebet szakít fel, és azokat begyógyítani milyen sok idő! A segítő beszélgetés ideje alatt zene szól, ami megkönnyíti az érzelmeket, élményeket előhívni, vagy a beszélgetést zenehallgatás előzi meg, amikor a páciens feladatot kap, majd eztán jön a feladat megbeszélése.

 

‒ Kiknek ajánlod?

‒ Mindenkinek, aki érzi, hogy önmagával nincs egyensúlyban, aki azt érzi, hogy valami nem teljes az életében. Nem probléma az, ha nem tudja pontosan megfogalmazni, mi lehet a baj. Aki elég bátor, aki elérkezettnek látja az időt, hogy  szembenézzen önmagával, vagy olyan dolgokkal, amiket hétköznapjaiban nehezen él meg. Aki szeretne változtatni az életén. Mert változtatni addig tudunk magunkon, amíg élünk. A legfontosabb az elhatározás, az akarat, mert csak ezekkel együtt lehet bármit is elérni. A művészetterápiában az a szép, hogy iskolázottságtól, kortól, nemtől függetlenül hat. Ez fokozottan igaz a zeneterápiára! A zene mindenkire hatással van. Nem tudjuk kivonni magunkat alóla, előhozza a problémákat, felszabadít. Szinte észrevétlenül gyógyít. De mindenképpen kell egy segítő kéz, egy terapeuta, aki irányít, megfogalmazza a kérdéseket, és segít!

‒ Mekkora igény van erre a gyógyításra?
 
‒ A világ, amelyben most élünk, folyamatos teljesítményt vár el tőlük A nő legyen sikeres a szakmájában, teremtsen meleg otthont, ahova jó hazamenni, legyen tökéletes anya, idős szülei gondoskodó gyermeke. A férfi vezessen egy jól működő vállalkozást, legyen gyengéd és figyelmes férj, segítsen a háztartásban, vegyen részt a gyerekek nevelésben. A gyermek lehetőleg születése pillanatában tudjon járni, beszélni, óvodás korára tudjon több idegen nyelven, tisztelettudóan viselkedjen és tudjon minden tudományos kérdésre válaszolni. Ezek az elvárások nemhogy teljesíthetetlenek, és óriási keveredést okoznak az egyénben és a társadalomban egyaránt, hanem még lelki torzulást is okoznak. Ez a világ akaratlanul is megsebez minket. Meg kell tanulni ezeket a sebeket gyógyítani. Meg kell tanulnunk, hogyan lehetünk boldogok, hogyan találjuk meg a belső harmóniánkat. Hiszen csak akkor lehetünk önmagunk, akkor lehetünk boldogok, akkor tudunk másokat boldoggá tenni. Most már talán egyre többen megértik, hogy a folyamatos lelki terhelés előbb-utóbb testi megbetegedéshez vezet!  Szerencsére egyre nagyobb igény van arra, hogy megtalálják önmagukat és belső harmóniájukat!!!
 

 

Pethő Imre
Fotó: Babják Tamás

impresszum