Elképzelhető, hogy sokkal gazdaságosabb lett volna, ha felköltözöm a fővárosba, de én a szülőhelyemen akartam maradni – vallotta Máté Szabolcs, amikor a Sub Bass Monster elmúlt közel húsz évéről kérdeztük.

– 14 évesen vágtam bele a zenei iparba, természetesen világmegváltó tervekkel. Úgy képzeltem, hatalmas sztár leszek, és semmi gondon nem lesz az életben. Amint komolyabbá vált a dolog, szembesültem vele, hogy nem elég csak szöveget írni, meg fellépésekre járni, hanem rengeteg más is szükséges ahhoz, hogy minden rendben működjön – többek között céget kellett alapítani. Mindezt meglehetősen fiatalon tapasztaltam meg, így szépen lassan beleedződtem ebbe az életbe.

– Mikor érezted, hogy ez nehezebb feladat, mint amire számítottál?

– Nem volt ilyen pont, fokozatosan haladtam előre. Amikor belendült a szekér, akkor meg nem volt időm azzal foglalkozni,  hogy mennyire is komoly dolog, amit művelek. Legalább két év kellett, mire tudatosult bennem, hogy nem csak rappelésből áll az élet. Amíg kiadónak dolgoztam, a munka egy részétől megmenekültem, de ma már önállóan végzem ezt a tevékenységet, saját lábamon állok zenei téren. 1996-ban kötöttem első szerződésemet az egyik kiadóval, ’99-ben pedig megjelent az első nagylemezem. Évente hosszabbítottunk szerződést, mindig kiegészült valamivel, így minden alkalommal alaposan átrágtam magam rajta, volt időm és alkalmam megtanulni a zenei élet háttérmunkáit.

– Mit jelent most a rap az életedben?

– Ismét nagyon népszerű időszakát éli a műfaj, rengetegen nézik az interneten a hip-hop dalokat. A műfaj területén – talán fura kimondani – az öregek között vagyok, azonban a mai napig jól fogadja a közönség a fellépéseket. Ez talán annak is köszönhető, hogy több közös dal is születik frissebb előadókkal. Az biztos, hogy most nagyon erős a felhozatal – de ettől tud izgalmas maradni a műfaj.

– Hiába a sok új arc, nem lehet kifutó termékként tekinteni rád.

– Egy darabig még biztos elzörgök. Ez a lételemem. Nem rég hoztam össze egy új zenekart, és nagyon jók a visszajelzések, hatalmas bulikat csapunk.

– Hogyan sikerült ezt a nagy pörgést végig Gyulafirátótról kézben tartani?

– Elképzelhető, hogy sokkal gazdaságosabb lett volna, ha felköltözöm a fővárosba, de én a szülőhelyemen akartam maradni, nem hiányzott a budapesti élet. Amit így elveszítettem, megnyertem azzal, hogy itthon semmi extra impulzus nem ért, ki tudtam pihenni a fellépések alatt felgyülemlett feszültséget.

– Hogyan lehet ma gazdaságosan működtetni egy zenekart?

– A zenészek elvesztették a lemezt, mint bevételi forrást, az eladások száma éppen arra lehet elég, hogy fedezze az előállítással kapcsolatos kiadásokat. Ezzel szemben nagyon  megnőtt a kiegészítők, ruhák, pólók értékesítése. Mondjuk, erre nem vagyok jó példa, mert van egy pólóm, meg egy pulóverem, ami egy kliphez készült, és azóta is keresnek, hogy hol lehet kapni. Megindultak a digitális kiadások, amely kezdi felvenni a versenyt a CD eladásokkal. Az előadó reklámfelületként is működhet, illetve az igazi bevételi forrást a fellépések jelentik. Nálam egyszerű a dolog, mert én vagyok a zeneszerző, a szövegíró és a zenekar egyben, nem oszlanak meg a jogdíjak. Persze ezzel együtt nekem kell mindent megcsinálnom, de nincs okom panaszra. A korábbi, nagy számú fellépésből származó bevételeket befektettem, így azért el lehet cammogni a nyugdíjig. Nem élek nagy lábon, ráadásul a legutóbbi nyár is igen erős volt a fellépéseket tekintve.

– Korábban azt nyilatkoztad, hogy több lemezt már nem adsz ki.

– Ez nem jelenti azt, hogy nem készülnek új dalok. Átalakult a zenei ipar, érdemesebb inkább videoklipekben gondolkodni. Az sem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban összehoztam egy új zenekart, illetve egy hangstúdiót is építettem. Ki kell használnom még az ezekben rejlő lehetőségeket.

– Ez nem úgy hangzik, hogy hagyod elmúlni az időt…

– Nyugodtan kísérletezhetek, hiszen van biztos anyagi hátterem. Ha jól csinálom a dolgokat, akkor a fellépések sem maradnak el. Persze nem szeretnék még 60 évesen is bő nadrágban a színpadon ugrálni – az már burleszk lenne. Az is lehet, hogy a zene területén majd más vizekre evezek.

 

Cseh Zoltán
Fotó: Domján Attila

impresszum