„Az ünnep: csend. Megállás. Elmerülés az időtlenségben. Hangtalan ujjongás, néma zokogás. Mosoly a könnyek között. Könny a mosolyban. Ahogy a fölkelő, a lenyugvó Nap ragyog át a felhők résén. Az ünnep az a pillanat, mikor álomnak érezzük a valóságot. És valóságnak azt, ami láthatatlan, megfoghatatlan.” (Kodolányi János: Az égő csipkebokor)

A 21. század legégetőbb problémái között már nem a szervezett bűnözés, a környezetszennyezés vagy a drogok vezetik a rangsort, hanem a mentális problémák. A fejlett világ állampolgárainak a stressz az életük részévé vált. Mindennaposnak  számít a kiégés, a depresszió, a szorongás, a kötődési zavar, az agresszió. Ezért van annyi problémás család, gyerek, válás, pszichés beteg, nehezen elviselhető munkatárs, morgós, ellenséges ember.

 

Kétségtelen, rohanó világban élünk. Egy életbe legalább hármat sűrítünk bele – aminek az eredménye csakis mentális probléma lehet. Ha a 21. század korát akarnánk lefesteni, a búgócsiga tökéletes lenne a jellemzésére. Annyi kikötéssel, hogy míg ez a kedves kis játék egy idő után értelemszerűen leáll, mi újabb és újabb impulzusokat kapunk, és pörgünk tovább. Nincs megállás, folyamatosan haladni kell előre. Elvileg.

Elvileg. Mert minden helyzetben van alternatíva. Egyik az, ha nemet mondunk erre a világra. Erre van a legkisebb esély, hiszen nem mindenki vonulhat el egy erdő mélyére. A másik, ha megoldást találunk a problémára. Kétségtelen, hogy mostani világunk telis-tele van információval, ingerrel, kihívással, melyek felemészthetnek minket. Elszürkülhetünk, örömtelenné válhatunk. De ha megtanulunk néha leállni, megállni, elcsendesedni, akkor eséllyel küzdhetünk meg a mentális problémáinkkal, újból örömtelinek találhatjuk a mindennapjainkat, újból élhetünk.

Mindenkinek meg kell találni azt a módszert, az a helyet, amely segíthet abban, hogy időszakosan kilépjen a mindennapok pörgéséből, hogy megtalálja önmagát, belső csendjét. Csendre mindenkinek szüksége van. Mint a jin és a jang esetében, a világi nyüzsgésnek és a csendnek is  harmóniába kell kerülnie. Akárcsak a zenében, el kell találni azt a pontot, ahol csend és hang megfelelő ritmusban elegyedik. A megtalált lelki békét pedig őrizni kell. Meg kell tanulni elsajátítani azt a képességet, hogy a mindennapok mókuskerekében is újra és újra rábukkanjunk.

Csend. A szó többet jelent önmagánál. Egyrészt van környezetvédelmi tartalma, másrészt művészeti, szakrális, már-már vallásos üzenettel is rendelkezik. Rohanó világunkban a környezetének és önmagának folyamatosan megfelelni kívánó ember lassan-lassan elfelejti a csendet. A belső és külső csend teremtő erővel, építő, gyógyító energiával rendelkezik.

A Bakony és a Balaton vidéke önmagában gyógyhely – szakrális tér, óriási teremtő, alkotó energiával. Ezért volt kultikus helye a honfoglaló magyaroknak, majd vallási központja a keresztényeknek, majd a 20. és a 21. században pedig művészek, alkotók fellegvára. A Bakony és a Balaton tájai, gyönyörű földrajzi környezete kiváló gyógyhelye lehet a megfáradt embernek, ahol szinte nem kell semmit sem csinálni, csak létezni, pihenni, figyelni és felfedezni a táj szépségét, befogadni a környezet ajándékát, energiáját. Ehhez idő kell, rendszeresség és odafigyelés. Be kell iktatni a mozgalmas hétköznapok közé a pihenést. Lehet ez egy hétköznap, egy a munkától ellopott délután, egy hétvége, szabadság.

Nem elég kirohanni a Bakony hegyei közé vagy a vízpartra, és várni a csodát. Mert az nem így jön el. Tudatosan kell figyelni a táj szépségére, tudatosan ki kell kapcsolódni, meg kell tanulnunk újra pihenni, töltődni. Ebben bizonyos terápiák, mozgáskultúrák segítenek. Ez a táj nem rendelkezik termálvízzel, de rendelkezik egy ennél sokkal nagyobb erőforrással, a táj megújuló energiájával. Ezt kell hasznosítanunk a hétköznapokban, a turizmusnak a kínálatában, a vállalkozóknak a saját területükön.

A 21. század korában mindenkinek fel kell építenie a saját kertjét. Ezt érthetjük képletesen, gondolva a belső lelki tartalmak épülésére. De gondolhatjuk konkrétan is. Ahol van lehetőségünk rá, vegyük magunkat körbe növénnyel. Megépíthetjük a kertünket egy panellakás erkélyén, egy falatnyi kis parcellán is. Bárhol. A növények nem csak örömöt jelenthetnek nekünk, hanem gyógyíthatnak is. Most már hozzá tartoznak az egészséges életmódhoz, a tudatos étkezéshez.

Ha megtaláljuk a csendet, ha megtanulunk pihenni, ha mindennapjaink részévé tesszük a mozgást, akkor újból élhető lesz az életünk. Akkor újból felfoghatjuk a külső világ ingereit, és újból adhatunk a környezetünknek.

 

Pethő Imre

Fotó: Babják Tamás

impresszum