Hatalmas erdők, hegyek, völgyek, a Balaton napsütésben megcsillanó vize. A Bakony és a Balaton-felvidék sokakat csalogat ide szépségével, de vonzereje nem csak ebben rejlik: szellemiségét már messziről érezzük. Varga Csaba író, filozófus, szociológussal beszélgettünk arról, pontosan miben rejlik a táj különlegessége.

– Veszprém, a Bakony, a Balaton-felvidék milyen helyet foglal el a szívében?

– Nagyon szorosan és több szálon is kötődöm a térséghez. Balatonszabadiban nőttem fel, és sokat jártunk át Füredre, Veszprémbe is. Nagyon jól éreztem magam itt gyerekként és ma is. De a munkám révén is kötődöm a területhez.  Maga a táj, a Balaton, a Balaton vizének a tükre, a vize fölött lévő légkör nem pusztán fizikai tér, mert nagyon érdekes lelki és szellemi üzenetet hordoz. Fontos, hogy ezt érzékeljük és tapasztaljuk. Harmadrészt számos alkalommal és szívesen járok a Pannon Egyetemre: korábban külön szakot vezettünk itt, tananyagokat írtunk, mi indítottuk az első kísérleti évfolyamot. Végül azért is fontos nekem Veszprém, mert szívem választottja itt él, így az utóbbi tíz évben nagyon sokszor fordulok meg a városban.

– Mit kell érteni azalatt, hogy ez a terület nem csupán egy fizikai tér? Mondhatjuk, hogy egyfajta szellemi kisugárzással rendelkezik?

– A ma embere abban az érzetben él, hogy körülötte minden fizikai: az erdők, a fák, a vizek, az utcák, a házak; holott a tudományos gondolkodás jelen állása szerint már tudjuk, hogy ez a bizonyos fizikai tér, amely körbevesz minket, alapvetően nemcsak fizikai, hanem mögötte egy másik valóság húzódik meg. Ugyanilyen fontos felismerés, hogy az ember nem test. Mindennek van anyagi vetülete, de az csupán energia, sőt szellemi sűrítmény, amelynek lényege fizikai felszíne mögött rejtezik. Ha viszont ezt tudjuk, felmerül a kérdés, hogy Veszprém, a Bakony és a Balaton-felvidék miben különbözik más tájaktól, van-e olyan specialitása, ami csak itt tapasztalható meg?

– Van?

– Igen, de fontos kérdés az is, mi hogyan viszonyulunk hozzá. Ma az emberek nagy része szeretetlenségben, reménytelenségben él, negatív gondolatok irányítják az életét. Ezek valójában nem léteznek, csak az elme hamis konstrukciói. Ha viszont engedem magam egy tájban elmerülni, az olyan hatással lesz rám, mintha hazaértem volna. A táj sugárzása meggyógyít, örömmel tölt el. Ide kapcsolható a kollektív tudat is, amin az emberek közös lelkiségét értjük, és amely kihat minden egyénre. A kollektív tudat és a táj bensőséges tartalma szinkronban van, nagyon nehezen válaszható szét. A kollektív tudat felszívja a táj tapasztalatát, sőt időnként újabb boldogságtartalommal tölti el, ugyanakkor a tájélmény korrigálja a kollektív tudatban lévő negatívumokat. A magyarságnak szintén létezik kollektív tudata, amely szükségképpen benne van a veszprémi tudatban is. Összességében tehát egy olyan tudategyüttessel van dolgunk, amely magába foglalja a táj élményét, üzenetét, a város lakóinak közös lelkiségét, és a magyarság tudatának minden elemét. Ez a három alkotja minden térségnek tudati és szellemi jellegzetességét.

– Ez alapján mi Veszprém és a bakonyi, Balaton-felvidéki térség különlegessége?

– A körülöttem lévő világ a saját belső tartalmak kivetülése, így mi szabályozzuk azt is, hogy miként érezzük magunkat ebben a természeti-környezeti világban, s az aligha cáfolható, hogy Veszprémben és környékén olyan tájegységben élünk, amely az átlagnál jobb körülményeket és impulzusokat biztosít ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Ha kocsiba ülök és elindulok Veszprém felé, már az úton érzem és tapasztalatom magamban mindazt, ami a táj rezgése és annak lelkisége. Nem csak akkor, amikor belépek Veszprém közvetlen körzetébe. Olyankor persze intenzíven érezhető és megélhető mindez rezgésemelkedésként, örömállapotként, sokféleképpen.

– Régen mennyire számított a Bakony és a Balaton-felvidék kultikus helynek?

– Érdemes tudni, hogy minden tájnak van energetikailag központi szellemi és lelki szerepe, amelyek együttesen felerősítik és összegzik a táj fizikai tulajdonságait is. A bakonyi, balatoni tájegység nemcsak fizikai megjelenésében nagyon erős, de különös kisugárzó és befogadó erővel, szakrális jelleggel rendelkezik. Az isteni dimenzió egyik kiemelt természeti helye, ahol az isteni értékek sokkal intenzívebben jelennek meg. Ez már önmagában csoda, mert kevés térségnek van a világban ilyen speciális jellege. Másrészt ennek a nagy tájegységnek van egy magja, amely Veszprémhez köthető. Vitathatjuk az Arvisura jelentőségét, azt azonban aligha, hogy hosszú passzusok szólnak arról, hogy a hun birodalom idején Veszprém volt a kiemelt táltos- vagy sámánképző központ. Már akkor szellemi teremtő hely volt a város. A régiek ezzel pontosan tisztában voltak, tisztelték ezt a tájközpontot, áldásként tekintettek rá. Feltehetően jól tudták, hogy belső változásukhoz, ahhoz, hogy jól érezzék magukat kívül-belül, ez a táj hatalmas erőforrást jelent.

– Hogyan változott ez az idők folyamán? Még ma is érezhető a térség kiemelt szerepe?

– A táj kultúrája, szellemisége, spiritualitása, szakralitása mindig adott, minden nap sugároz felénk. Azóta viszont a saját magunkhoz való viszonyulásunk jócskán megváltozott.  A felvilágosodás óta Európa társadalma rendkívül racionális, materiális valóságként képzeli el és tételezi azt a világot, amelyben létezik. Ezért hiába vannak itt ezek az energiák, szellemi hatások, élő intuíciók – gyakran képtelenek vagyunk fogni őket. Ha lényünket ismét lelki, szellemi, spirituális tényezőnek tekintenénk, újra tudnánk rezonálni a táj jellemzőire. Sokan tudattalanul vagy tudatosan azért jönnek ide vendégnek, turistának, mert ehhez a belső változáshoz keresnek itt inspirációt.

– Az elmondottak tekintetében mondhatjuk, hogy a Bakony és a Balaton-felvidék gyógyító helyként is funkcionál?

– Ma már tudjuk, hogy a betegségeknek 90%-ban nem fizikai, hanem érzelmi, lelki, életviteli okai vannak. Minden betegség csak tükre annak, hogy belül valamit rosszul csinálok. Ha viszont jól bánok magammal, a belső útra lépek, önmagamat isteni lénynek tekintem, s az életem célja az, hogy szeretet legyek, akkor előbb-utóbb eljutok a teljes gyógyultságba. Ha ezt még nem ismertem fel, akkor addig – vagy közben – a táj, a növények képesek gyógyítani. Mivel ez a térség különösen erős szellemiséggel rendelkezik, ezért sokszorosan tud gyógyítani – és ezalatt értsük azt, hogy a tájegyetemesség belül tisztít, emel, hogy egy magasabb lét- és lélekformába juthassak el. Gyógyít és jobbá tesz, megnemesít, avagy emberré formál.

– Napjainkban megnőtt az érdeklődés a spirituális gyógyítások iránt. Ön szerint mi ennek az oka?

– Egyrészt többnyire már tisztában vagyunk azzal, hogy a hagyományos orvosi gyógyászat módszerei csak tüneti kezelésként szolgálhatnak, teljes mértékben képtelenek meggyógyítani bennünket. Másrészt éppen egy fordulópontot élünk meg, egy hosszú katartikus korszak lezárulását: az egész Földön az emberiség kezd rádöbbenni arra, hogy a profitközpontú, elszigeteltséget és szeretetlenséget okozó civilizáció – amit létrehoztunk és fenntartunk – életidegen, pusztít bennünket, nem lehet benne normálisan élni. Pedig minden ember boldog szeretne lenni. Ha ezen eltöprengünk, és közben befelé fordulunk, rá fogunk jönni, hogy az alapvető generális változáshoz mindenekelőtt nekünk kell belül megváltoznunk. Ezt kezdhetjük azzal, hogy minden nap elmegyünk sétálni, vagy olykor több órát meditálunk a Balaton-parton vagy a Bakonyban.

– Hogyan érdemes elindulni ezen az úton?

– Ha annyit megteszünk, hogy minden reggel és este fél órát csöndben vagyunk, tapasztalni fogjuk, ahogy ez az alkímiai folyamat hirtelen felgyorsul. Ez persze nagyon nehéz belső munka, mert nem könnyű csöndben lenni. Amint megpróbáljuk, elménk továbbra is szüntelen bombáz minket a gondolatokkal. Ha viszont pár percre elérjük, hogy csendben legyen, akkor meg fogjuk hallani belső hangunkat, amely elindít bennünket a változás útján. Ezt az önváltoztatást „belső útnak” is szoktuk hívni, amelynek konkrét lépései vannak, és mindenkinek megtanítható.

– A gyakorlatban miként tudjuk kihasználni a térség energiáit?

– Számos lépést tehetünk. A térségnek különösen lehetőségében áll, hogy visszatanítsa az embereknek a „belső utat”,  amivel az öngyógyítást is megtanulnák, és lelkileg kiteljesedve stabillá, boldoggá válnának. Egy új típusú felnőttképzés keretében ezt széles körben lehetne tanítani, de ugyanúgy a középiskolában, például az etika tantárgy keretében, vagy a felsőoktatásban. Nagyon fontos lenne létrehozni egy úgynevezett „turizmusparkot”. A hagyományos turizmus egyelőre jobbára arról szól, hogy rengeteg pénzt költünk külföldi utakra, mert titkon azt reméljük, hogy ott majd megkapjuk azt az élet- és örömpótlékot, amelyet itthon nem érünk el. Csakhogy ez nem történik meg. Ezzel szemben létezik egy újfajfajta szolgáltatás: az egyedi életminőséget kínáló turizmuspark, ahol például egy-egy korábbi korszakot elevenítenek meg életmintaként. A „turistaként” átélt korszaknak az energetikája, szellemisége, örömüzenete képes lehet megadni mindazt, amit hiányolunk. Veszprémnek és környékének ehhez minden adottsága megvan.

– A városban elindult a „Veszprém Varázs” nevű program, illetve rendszeresen tartanak „Csend sétákat” is.

– Mindenképpen példaértékű, amit a város ezzel a kezdeményezéssel tesz, hiszen magának a „belső útnak” is legelső lépése a csend. Kiindulási pontnak nagyon jók ezek a törekvések, mert a természeti túrák azt a szellemi élményt teszik lehetővé, hogy elmerengünk bizonyos külső élettapasztalatokon és azok okain. Ugyanakkor nyilván vannak további lépések is, például ezeken a programokon tanítsuk azt is, hogyan lesz bennünk csend, és a csendállapot milyen belső kapukat nyit ki. Nemrég tartottam Veszprémben egy városmeditációt is, amely azt a célt szolgálta, hogy miként lehet a közös csenddel harmóniát teremteni a város kollektív tudatában.  

– Említette, hogy szorosan kötődik a környékhez. Melyek a kedvenc helyei?

– Bár a munkám a fővároshoz köt, igazán otthon Veszprémben érzem magam. Számos hely van a városban és környékén, ahol örömmel fordulok meg. Nemrégiben Bándon jártam a szeretetfalva program miatt, oda bármikor szívesen visszamegyek, mert gyönyörű hely. Évente többször tartok előadást a Dubniczay-palotában, amely kicsit már törzshelyemmé vált. Van Veszprémben egy csodálatos  plató a város fölött, ahonnan minden irányban elláthatunk, – belül is –, így itt különösen erősen érzem és élem, hogy azonossá tudok válni a tájjal, otthon vagyok a világban. Az egész Balaton-part nagyon kedves számomra, például a füredi, az alsóörsi móló, Almádi. Maga a Balaton vize is külön élménnyel tud szolgálni: szélcsend esetén könnyű átvenni a rezgését, bensőséges hangulatát, olyan érzés ez számomra, mintha a tökéletes spirituális csendet élném meg.

– Ezek a helyek segítik a feltöltődésben is? Mivel tud töltődni a mindennapokban?

– Valójában már Veszprémbe, a környékre is belül feltöltötten érek, mert mindaz az otthonosság, amit a város és a térség ad, a mindennapokban állandóan és töretlenül elkísér. Ha bennem tartósan szeretetállapot van, akkor ez mindig adott belső lélekminőség. Ettől függetlenül ezt az emelkedést persze tovább erősíti a város, de ilyenkor már nem a belső hiányt pótolom, hanem a meglévő érzületeket, örömállapotokat emelem. Persze az is igaz, hogy minden reggel munka előtt két-három órát meditálok, és este is szánok erre egy-egy órát.

 

Névjegy
Varga Csaba 1946-ban született Budapesten. Az ELTE BTK szociológia szakán diplomázott, részben társadalomelmélettel, társadalomfejlesztéssel foglalkozik, az utóbbi tíz évben a metafilozófia a vezető témakör. Fontosabb munkahelyei: Fiatal Művészek Klubja (1978–80), Népművelési Intézet (1984–88), Magyar Írók Szövetsége (1988), 1991-től a Stratégiakutató Intézet elnök-ügyvezetője. Több szakmai folyóiratot szerkesztett, közel 30 könyve jelent meg, az elmúlt másfél évben két verseskötetet publikált.

 

 

Csend séta

Az IttMost Egyesület és a veszprémi Művészetek Háza 2013-ban szervezett Csend napok rendezvény keretén belül első alkalommal csend sétát. A szervezők – Poller Imre és Herth Viktória – ötlete volt, hogy Veszprém gyönyörű történelmi városrészében, a várban és a Benedek-hegy környékén tartsanak egy sétát, ahol előtérbe kerülhet az elmélyülés, töltődés. Erre a feladatra Kálazi Ágnes reiki mestert kérték fel. Csend sétát azóta öt alkalommal szervezték meg töretlen sikerrel.

Ezt a közel  kétórás kikapcsolódást felfoghatjuk igazi szellemi wellnessnek, amely során megtalálhatjuk azt a nyugalmat, harmóniát, amitől frissebbek, energikusabbak leszünk. Gyógyulás, töltődés egyszerre.

A Csend séták a várból, a Dubniczay-palotából indulnak, megkerülik a Benedek-hegyet a Séd mentén, majd felmennek a hegyre, és visszaérkeznek a kiindulási ponthoz.

Menetrend: Nyitókörrel indul a séta, melynek során egyfajta lelki-energetikai kapcsolat jön létre a résztvevők között. Az utat teljes csendben kell megtenni. Néha egy-egy pihenés, megállás, leülés szakítja meg a mozgást. Végezetül meditáció és egy közös beszélgetés zárja a programot.

 

Szakrális emlékek nyomában

 

Többfelé is elindulhatunk a Bakonyban és a Balaton-felvidéken, ha szakrális helyeket szeretnénk felfedezni, és élvezni, ahogy azok energiája feltölt bennünket. Hazánk egyik legrégibb szent helye a jásdi Szentkút. A vaskorban ismert áldozóhely állt mellette, később a legenda szerint Szűz Mária a kis Jézussal többször is megjelent itt, hogy vizet fakasszon a szárazság sújtotta területen. A kutat azóta híres gyógyító helyként tisztelik. Ugyancsak Mária kegyhelynek és kedvelt kirándulóhelynek számít Bakonybél. A Szent Mauriciusz Monostortól nem messze, a Borostyán-kút feletti szirten állhatott egy Mária-kápolna, s ugyanitt élt remete életet Szent Gellért és Szent Günther. A hely azóta részben átalakult, de ma is kultuszhelyként tisztelik. Gyógyító erejéről híres kút található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő Vászolyon: a Szent Jakab-kút forrásvize jó szemölcsökre, női betegségekre. A Zánka közelében húzódó Hegyestű nemcsak a testi-lelki feltöltődést szolgálja, de különleges energiaharmonizáló ereje miatt régóta kedvelt zarándokhely. A csodás panoráma mellett a hegy kövei nyugalommal árasztják el a testet, és segítik az egészség megtartását.

 

Bertalan Melinda
Pethő Imre
Fotók: Vékony Balázs, Babják Tamás

impresszum