Sótonyi Lászlót nemrég nevezték ki a férfi kézilabda válogatott másodedzőjévé, emellett pedig a Csurgót is irányítja. Rengeteg elfoglaltsága miatt sajnos személyesen nem tudtuk megkérdezni, hogy mit gondol a sikerről, azonban e-mailben így is válaszolt pár kérdésünkre.

– Hol játszott – itthon és külföldön? Hol edzősködött?

– Játékosként Csurgón kezdtem a kézilabdázást édesapám kezei alatt, majd a Veszprém és a Budapest Honvéd volt a folytatás. Ezután a C.C. Santander, a Garbel Zaragoza, a St. Otmar, illetve a svájci St. Gallen voltak a külföldi állomásaim. Edzőként Nagykanizsán kezdtem, majd Százhalombattán dolgoztam, ezután  Székesfehérváron a női csapatot edzettem, majd következtek újra a fiúk Balatonfüreden. és végül a Csurgó.

– Kivel és hol szeretett együtt játszani, mi volt a legnagyobb sikere játékosként?

– Szerencsére volt lehetőségem jó játékosokkal dolgozni, illetve jó csapatokban és jó közösségekben megfordulni. Ott szerettem játszani, ahol a csapatérdek volt a legfontosabb. Ez hozta magával a jó társaságot és végül az eredményeket is. A magyarok közül természetesen a generációmba tartozókkal szerettem együtt játszani akár klub, akár a válogatott szintjén. A külföldiek közül Mikhail Iakimovichcsal, Jaume Forttal, Peter Gentzellel, Mariano Ortegával, és Alberto Urdialessel szerettem játszani. Legnagyobb sikeremnek az 1997-es kumamotoi világbajnoki 4. helyet és a Veszprémmel szerzett magyar bajnoki és kupagyőzelmeket tartom. Büszke vagyok, hogy 191-szer húzhattam magamra a címeres mezt, valamint a külföldön eltöltött profi éveimre is jó érzéssel gondolok vissza.

– Miért lett edző, kiktől tanult sokat?

– Mindig is szerettem irányítani, eltervezni a mérkőzéseket, edzéseket. Edzőként ez jóval összetettebb, most 16 embert kell folyamatosan kontroll alatt tartani, viszont a győzelmek is több örömöt adnak. Hogy ki inspirál? Édesapám az első helyen van, aki kiváló edző és pedagógus volt, nagy megtiszteltetés, hogy a róla elnevezett sportcsarnokban dolgozhatok. Természetesen mindenkitől mindig lehet tanulni, minden nap meg kell újulni, valami újat kell kitalálni egy edzőnek, emiatt sok példaképem van. A teljesség igénye nélkül: Tom Coughlin (NFL), Sir Alex Ferguson, Jose Mourinho, Diego Simeone, Kemény Dénes, kézilabdában pedig legfőképpen Csík János és Juan Carlos Pastor.

– Mi az edzői filozófiája, milyen elvek alapján dolgozik?

– Mottóm, hogy nem a végcél elérése a fontos, hanem az, hogy az odáig vezető úton érezzük jól magunkat. Szerencsére,  amivel szeretek foglalkozni, az a munkám is egyben. Fontos, hogy jó hangulatban, csapatként dolgozzak a játékosokkal, tudva, hogy mit és miért csinálunk. A győzelmeket együtt-közösen érjük el, mindenki részvételével. Ehhez lépésről lépésre, mérkőzésről mérkőzésre kell a legjobbat nyújtani, csak így valósíthatjuk meg a nagy álmokat. Mindehhez elkötelezett, alázatos társak kellenek. Mindenkinek megvan a fontos feladata a csapatban, a győzelmeinket pedig a védekezésre kihegyezve, persze részletes terv szerint próbáljuk megalapozni.

– Mit szeretne még elérni?

– Szeretnék BL csapat edzője lenni, nem bánnám, ha ez épp a Csurgóval valósulna meg.

– A kitűzött céljait mindig elérte. Mivel motiválta magát?

– Optimistán, pozitívan kell nézni az eseményeket, a részsikerektől nem szabad „elszállni”, a munka mindig meghozza a gyümölcsét.

– Voltak nehéz időszakok játékosként vagy edzőként? Hogyan vészelte át őket?

– Mindig adódtak. Főleg a sérülések, amelyek játékosként és  edzőként is nagyon megviselnek. A csapat ereje és a pozitív gondolkodás persze mindig segített.

– Mit tekint sikernek?

– Siker, ha jól érzem magam abban, amivel nap mint nap foglalkoznom kell, persze nyerni nagyon szeretek, és szerencsére ez van túlsúlyban. Edzőként azt tartom sikernek, ha látom a játékosokon és a csapaton a fejlődést, a jó hangulatot, az akaratot.

– Mit kell tenni a sikerért?

– Sokat kell dolgozni, áldozatot is kell vállalni, persze sok függ a lehetőségektől és a szerencsétől is.

– Szabad idejében mivel foglalkozik szívesen?

– Az nem nagyon van, ilyenkor igyekszem a családommal vagy a barátokkal együtt lenni. Nagy öröm, ha a vacsoránál beszélgetek egy jót négy gyermekemmel és feleségemmel, ha együtt a család. Ilyenkor tudok feltöltődni. Nagy hobbim a síelés, sajnos erre azonban kevés időm jut jelenleg.

 

Névjegy

Sótonyi László 1970-ben született Kaposváron, jelenleg feleségével négy gyermeket nevelnek. Tanulmányait a Testnevelési Egyetemen végezte, ahol 1998-ban szerezte meg a kézilabda-edzői képesítést.
Profi kézilabdás karrierje 1988-tól 2001-ig tartott, melynek során olyan klubokban szerepelt, mint a Veszprém, a Santander, a St.Gallen és a Budapest Honvéd.
Edzőként vezette többek közt a Százhalombattát és a fehérvári Köfém-Alcoát, 2009-től egészen idén őszig pedig a balatonfüredi kézisekkel dolgozott együtt, akikből sikeres csapatot faragott. Azóta a Csurgó vezetőedzője, és a férfi válogatott másodedzője.
A magyaron kívül kiválóan beszél angolul, németül és spanyolul.

 

Gesztesi Ákos

impresszum