Vajon jó negyvenesnek lenni? Milyen változások zajlottak le az elmúlt évtizedekben, és mi jellemzi a mai negyveneseket? Sivadó Ákos szociológussal beszélgettünk az érintett korosztályról.

– Szociológiai szempontból milyen kategóriába sorolhatók a negyvenesek?

– Közkedvelt kategorizálási módszer a generációk megkülönböztetése – ma elsősorban X, Y, Z generációkról beszélhetünk. Ezek mindig egy bizonyos időpont után születetteket takarnak, visszafelé haladva, azaz az ábécé utolsó betűje a legfiatalabbakat, a mostani tizenéveseket jelöli. Bár a dátumok meglehetősen flexibilisek, az X generációba általában az 1965–80 között születettek tartoznak, így a mai negyvenesek is ide sorolhatók. Ők egyfajta vízválasztót képeznek. A legújabb generációk egyik fő jellemzője, hogy könnyedén elboldogulnak a digitális világban, hiszen az gyerekkoruktól fogva életük részét jelentette. A negyvenesek velük szemben úgynevezett digitális bevándorlók: másik korban születtek, de könnyen megtanulhatják a technikai eszközök kezelését. Másrészt ez a korosztály azért is szolgál választóvonalként, mert a rendszerváltozás érzékenyen érintette őket. Húszévesen, amikor formálódott volna a személyiségük, értékrendszerük, azt kellett tapasztalniuk, hogy hirtelen kirántották alóluk a talajt: megszűnt az a társadalmi normatíva, ami ebben segíthette volna őket. Ebben az anómiás állapotban kellett eligazodniuk, amikor a régi értékek már nem voltak érvényben, az újak pedig még nem kristályosodtak ki. A merre tovább kérdésre végül nyitottsággal feleltek: a nyugati társadalmak értékrendjét kezdték átvenni.

– Az értékeken túl minden bizonnyal sok mást is átvettünk a Nyugattól. Hogyan hatott mindez a sikerről alkotott fogalmainkra? Ön szerint miként definiálható a siker, mit jelent a negyveneseknek?

– Maga a siker meglehetősen relatív fogalom, attól függ, milyen kritériumok alapján, kinek a szempontjából vizsgáljuk. A legegyszerűbben talán úgy tudnám megfogalmazni, mint bizonyos célok elérése és az azzal járó eredmények megtartása. A gyakorlatban ez általában az anyagi javak megszerzését vagy a munkában való győzedelmeskedést jelöli. Hasonló a helyzet a mai negyveneseknél: nemcsak a nyugati típusú értékeket vettük át, hanem a nyugati típusú sikereket is. A karrier lett az elsődleges sikermérő, ennek rendelünk alá majdnem mindent.

– Elsősorban mit áldozunk fel érte?

– A magánéletet. Egyre több az egyedülálló ebben a korosztályban is. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne vágynának társra, de úgy érzik, ahhoz, hogy a magánéletükben boldogok legyenek, szükséges, hogy előtte megvalósíthassák önmagukat, az élet más területén sikereket érjenek el.

– Szociológiai szempontból mennyire tekinthető ideálisnak, jónak ez a kor?

– Ha a karriert vesszük alapul, szerintem jónak tekinthető ez a kor. A negyvenes éveinkre általában már elérjük azokat a célokat, amelyeket kitűztünk magunk elé, kialakult egy életritmusunk, emiatt kevésbé nyomja teher a vállunkat. De ha ez mégsem lenne így, a negyvenesek még szerencsés helyzetben vannak, mert könnyebben átképzik magukat – ebben a társadalom is a segítségükre van, noha az már kérdéses, utána milyen könnyen találnak új munkát. Másrészt egy 40 éves ember kellőképpen érett, határozott, tudja, hogy mit szeretne, és hogyan juthat hozzá ahhoz, tisztában van az értékeivel és a hiányosságaival. Eddigre már valóban megszilárdul az értékrend, általában könnyebben elboldogulnak a társadalmi kérdésekben is. Persze néha látni ennek az ellenkezőjét is, éppen a rendszerváltozás miatt. Az azonban, hogy mozaikosabb az identitásuk, ugyanannyira lehet előny és hátrány is. Problémát inkább az jelenthet ennek a korosztálynak, hogy nehezen találják meg a közös hangot a kamasz gyermekükkel. A technológiai fejlődés egyik következménye ugyanis az, hogy esetenként teljesen eltérően kommunikálnak a fiatalok és a szüleik. Legyen szó akár arról, hogy a mai tizenévesek sokkal korábban érnek szexuálisan, a fél napjukat a számítógép előtt töltik, vagy arról, hogy teljesen más dolgok érdeklik őket, és más fontos nekik, mint a korábbi nemzedékeknek – ezeknek a problémáknak a kezelésére nem biztos, hogy felkészültek a negyvenesek. Egyénenként akár teljesen eltérően reagálhatnak rá, sőt, az is lehetséges, hogy mindezt nem tekintik problémának – ezt nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen szociokulturális háttérrel rendelkező emberekről beszélünk.

– Milyen előnyökkel és hátrányokkal kell megküzdenie a többi korosztálynak?

– A húszasok legnagyobb előnye kétségtelenül a digitális technológiában való jártasságukban rejlik. A harmincasok hozzájuk képest már kicsit lemaradottak, de még mindig jól alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Mindez a munkaerőpiac szempontjából nagyon fontos, hiszen aki nincs tisztában a legfrissebb információkkal, az hátrányt fog szenvedni. Ugyanakkor a húszasok még instabilabbak, több bennük az önmarcangoló kérdés, nehezebben találják meg a helyüket a társadalomban, nem feltétlenül alakult ki fix értékrendszerük. Bizonyos szempontból ez azonban nem jelent hátrányt: egy olyan világban, ahol minden érték – és így egy kicsit semmi sem az –, nem lehet rosszul választani. Velük szemben a harmincasok stabilabbak: többnyire már van egy biztos munkahelyük, ami önbizalmat adhat, és könnyebbé teheti a világban való boldogulásukat, noha a feljebb jutás és az érvényesülés már nem olyan egyszerű. Ráadásul ennek az életszakasznak a második felében válik egyre aktuálisabb kérdéssé a családalapítás is. A 20. századon végigvonult többek közt a női szerepek átértelmezésének a folyamata, az egyik eredménye pedig a mostani „szingli-lét” viszonylagos népszerűsége lett. Ennek értelmében a karrier vált elsődlegessé, a családalapítás pedig kitolódott. Csakhogy ezekben az években kezd az utóbbi is hangsúlyosabbá válni, ami pedig „veszélyeztetheti” az addig gondosan felépített munkát.  Ugyancsak egyre inkább sújtja az ún. mid-life crisis a harmincasokat is, nem csak a negyveneseket: sokan elhiszik, hogy eddigre már kialakult az értékrendjük, majd hirtelen rádöbbennek, hogy ez nem igaz. Ennek oka nyilván a megnövekedett információáradatban is rejlik: minél nagyobb a rálátásunk a világra, annál inkább megkérdőjelezzük, hogy az, amit eddig elértünk, elég-e, és valóban erre vágytunk-e. Ahhoz, hogy erre igennel tudjunk válaszolni, nagyon erős identitással kell rendelkezni.

– Mi mondható el az idősebb korosztályokról?

– 50–60 évesen már nem bizonytalanodunk el a világlátásunkban, a személyiségünk alapjaiban. Frusztrációt ilyenkor inkább a munkahely elvesztése jelenthet, ami sajnos egyre gyakoribb. Borzasztó nehéz úgy munkát találni, hogy már csak pár év választ el a nyugdíjtól, és a pályakezdő fiatalokkal is fel kell venni a versenyt. Szintén ebben a korban jelentkezhet az ún. „üres fészek szindróma”, amelyet angolszász területen komolyabban is vizsgálnak: a gyermekek elköltözése olykor félelmet kelthet. Ez azonban már alapvetően a pszichológia tárgykörébe tartozik.

– Az elmondottak tekintetében hogy látja: összességében mennyiben változott a negyvenes korosztály súlya és szerepe?

– Bár hivatalosan még mindig 40 éves kortól datálják a középkort, ez cseppet sem jelent egyet az elcsendesedéssel, bezárkózással. Ugyanúgy élvezhetik az életet, és ha kell – mint ahogy a munkavégzés esetében is jeleztem –, megújulásra is képesek. Egy nagyon is aktív korosztályról beszélhetünk.

 

Bertalan Melinda
Fotó: Baják Tamás

impresszum