Lehet-e újat mondani a Benedek-hegyről és az azt körülvevő Séd-völgyről? Aligha. Ez a terület mind a kikapcsolódásra vágyó helybéliek, mind a turisták körében régóta népszerű, a három éve befejezett, „Kolostorok és kertek” elnevezésű fejlesztéssel pedig olyan színvonalas pihenőhellyé vált, amelyre méltán büszkék a veszprémiek.

Amiért mégis érdemes erről a területről írni, az a városon belüli elhelyezkedése: hiába fekszik központi helyen, hiába lehet több irányból is könnyen megközelíteni, mégis kiesik a mindennapi gyalogos területek köréből. Az átmenő gyalogosforgalom elenyésző, így ha valaki nem ezen a környéken lakik, évek is eltelhetnek anélkül, hogy erre járna – hacsak nem a városba látogató rokonokat,  ismerősöket kíséri éppen.

Nehéz elképzelni, hogy a ma csupán bokrokkal tarkított Benedek-hegyet nem is olyan régen még erdő borította: 1899-ben fenyővel ültették be a korábban egyebek mellett legelőként is használt területet. A Várból letekintve a páratlan látvány részét képezi, de kilátóhely is egyben: innen remekül érvényesül a város domborzati tagoltsága és a középkori eredetű utcahálózat.

A Jókai utcán végighaladva – amely méltán viselte korábban a Hosszú utca nevet – jutunk el a Patak térre, amely a Benedek-hegy lábánál húzódó terület nyugati kapuja. A földszint plusz egy emeletes épületeket itt földszintes házak váltják fel, kisvárosias zártsorú beépítés tárul elénk: a Kollégium utca tört vonalvezetése csak tovább erősíti a tömör tégla- és kőkerítések, az utcavonalra rendezett házak és a közvetlenül mögöttük magasló sziklafal adta zártságot.

Régi, új és felújított házak váltakoznak itt, de igaz ez az egész környékre: itt-ott beékelődik egy-egy új ház, amelyek különféleképpen próbálnak a környezethez viszonyulni: néha rejtőzködve, néha a környezőkhöz illeszkedve. Nem is olyan egyszerű feladat a történelmi légkörben új épületet elhelyezni, gondolhatjuk, megpillantva a Kollégium utca végén épülő, befejezés előtt álló lakóházat: egy sor tervezési kérdést felvet a lapos- és magastetős részből álló, modern megjelenésű épület. Különleges a helyszín, hiszen a ház mögött ott magaslik a Benedek-hegy kopár oldala, a közvetlen szomszéd pedig egy egyszerű, nyeregtetős kis ház. Furcsa a két hasonló, de tetőhajlásszög, ereszmagasság, ablakok elhelyezése szempontjából mégis különböző tömeg egymás mellé állítása, de a véleményalkotással várjunk a ház elkészültéig.

Előbbi közvetlen szomszédságában áll a XVII. században épült, néhány éve teljesen felújított, egykori kékfestő-ház és tímárműhely, amely régi veszprémi képeslapokról lehet ismerős: a szokatlanul meredek tetőhajlásszög és a rövidebbik homlokzat ablakainak elhelyezése felkelti az erre sétálók figyelmét, a Séd-patakra néző oldal cserépfedésű teteje pedig gondolkodásra serkent: az eresz vonala ugyanis nem párhuzamos a tetőgerinccel, ami szokatlan, torzfelületű tetőt eredményez.

Az utca a Margit térbe torkollik, amely a „Kolostorok és kertek” projekt egyik jelentős állomása. E sorok írója csak homályosan emlékszik a sokak által visszasírt vadregényes régi parkra, de az valóban megállapítható, hogy ez a rész kissé túlságosan városias lett: míg az Óváros téren vagy a belváros frekventáltabb részein örvendetes látvány lenne egy más történelmi városok köztérfelújításaiból már ismert, a térburkolatba süllyesztett vízlabirintus, itt, a Margit-romok közvetlen szomszédságában kifejezetten túlépítettnek hat.

Jobbra fordulunk, követve az itt kifejezetten festői látványú Séd-patakot, elhaladunk a Várostrom játszótér mellett, majd a Benedek-hegy keleti oldalán, a Tobak utcán folytatjuk utunkat. Ez az oldal valamivel lankásabb és kevésbé kopár: a fák helyenként látszólag a sziklából nőnek ki, a hegy lábánál lévők pedig szinte belesüllyednek a hegyoldalba. Az út másik oldalán szépen művelt kertek sorakoznak. Itt egy kis időre eltávolodunk a Séd pataktól, amely a kerteken túl a „Szerelem-szigetet” szegélyezi.  Aztán az Úrkút utcához érve újból találkozunk, itt egy kis hídon haladunk át. Ismét kis házak sora következik, itt kevésbé zárt utcaképet alkotnak, mint a hegy túloldalán, és megjelenésük is változatosabb. Az egyik ház eladó: elgondolkodom egy percre, milyen lenne itt élni, a tornácon ülve bámulni le a patakra.

 

A „Szerelem-szigeten” most is, mint mindig, sokan sétálnak, ülnek, beszélgetnek. A park megújítása során itt is új, acélrácskosárba rakott kőből és fa ülőfelületből álló padokat helyeztek el, és a teljes összkép szép, rendezett, de nem túlszabályozott. Távolabb a Kertalja utca hatalmas családi házai néznek a Benedek-hegyre – vélt szépségükkel csak egymás között rivalizálhatnak, a Benedek-hegy és a Várhegy nem tűr konkurenciát.

Sétánk végén, mielőtt visszaindulnánk, megpihenünk a „Szerelem-szigeten”. Eszembe jut, hogy Veszprém gyakran kapja a kritikát, hogy kevés városi zölddel rendelkezik. Aztán arra gondolok: lehet, hogy kevés, és biztos, hogy a meglévők közül is sokat lehetne jobban hasznosítani. De azért ehhez fogható mégsincs máshol.

 

 

Nagy Orsolya
Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhely

Fotó: Babják Tamás

Video:vehir.hu

 

 

impresszum