A veszprémi vár kapujának közelében, a lejtős várfeljárón található a Decanter bisztró terasza. A hely szlogenje „bor, jazz, mámor”, amely egyben programot is jelez. A Decanter tulajdonosával, Zsandár Tamással beszélgettünk.

– „Decanter bisztró” – nem szokványos a névválasztás. Mit tartott szem előtt a bisztró indulásakor?

– Mindig nagyon tetszett a veszprémi belváros, az Óváros tér és környéke. Sajátos hangulata, miliővel rendelkezik, amelyet szerintem vétek nem kihasználni. Szimpatikus volt maga a bisztrónak helyt adó épület is, igazán jó helyen van félúton a vár és a tér között. Szerencsére éppen akkor volt kiadó helyiség errefelé, amikor megfogalmazódott bennem egy régi gondolat: a későbbi Decanter megnyitása. A névválasztás egyben programot is jelez. A dekantáló üveg a borászatban az úgynevezett ülepítési eljárás során alkalmazott eszköz, amelynek formáját a hely logója próbálja visszaadni. Alapjában véve tehát egy borbisztrót akartam nyitni, nem  éttermet és nem is büfét. A „bisztró” pedig műfaját tekintve egy a vendéglőknél kötetlenebb, szabadabb, gyorsabb formában történő vendéglátást jelent. A szó eredete Franciaországba vezet: vagy az 1815-ben a Napóleont megfutamító orosz katonák, vagy a 19. század végi párizsi orosz emigráció tagjai honosították meg. Ők a hagyományos francia vendéglőknél gyorsabban akartak enni és inni, és főleg egyszerűbb ételeket; magából az orosz „bystro” szóból származik tehát az ilyen helyek elnevezése.

– Ki állítja össze a Decanter borkínálatát?

– Én magam. Pár éve kezdtem a borokkal foglalkozni, borszakértői tanfolyamokat végeztem és végzek jelenleg is; képzem magam, megyek tovább, amíg csak lehetőség van a fejlődésre. Lokálpatrióta vagyok: úgy gondoltam, hogy csak helyi, vagyis Balaton-parti borok legyenek a kínálatban. Más borvidékre is azért mennek a borkínálat után érdeklődők, hogy a helyi borokat kóstolják meg. Veszprémben tehát Balaton vidéki borokat kell kínálni. Kaptam ezért már kritikát is, de szerintem a helyi termelőket kell erősíteni, a helyi borkínálatot kell népszerűsíteni.

– Nem a Decanter az egyetlen bisztró az országban – de egyedi Veszprémben.

– A bisztrók reneszánszukat élik, főleg Pesten és a nagyobb városokban. Talán annyiban vagyunk különlegesek a városban, hogy egyszerre vagyunk borozó és étterem. Koncerteknek, mozinak, irodalmi esteknek adunk otthont – ebben a tekintetben tehát olyan komplex hely a Decanter, amilyen talán nincs még egy Veszprémben.

– Sokan elátkozott helynek tartják a Tűztorony épületét.

– Igen, többen figyelmezettek, hogy eddig minden itteni „bolt” bedőlt. Talán nagy vállalás volt belekezdeni, de bízom benne, hogy sikerülni fog. Jók a hely adottságai, erre lehet építeni. Nekem ugyan nincs vendéglátós múltam, de azt gondolom, attól jó egy hely, ha van gazdája – és akkor vannak vendégek is. Bár kimondott célközönségként a harmincas-negyvenes korosztályt céloztuk meg, mindenkit szívesen látunk, és minden korosztály elő is fordul a vendégek közt, amelynek van igénye a jó borokra, a zenére, vagy egy jó beszélgetésre.

– A vendéglátás hagyományos formái mellett zenei és irodalmi rendezvények is várják a Decanter közönségét. Miért döntött emellett?

– Számomra a bor és a kultúra összekapcsolódik. Egy jó könyv mellé egy üveg jó bor jár, de ugyanígy van ez a zenével is: kellemes zenéhez finom ital dukál. Mindez még nagyobb élményt nyújt, ha társaságban történik: egy irodalmi felolvasóesthez vagy például egy dzsesszkoncerthez is hozzátartozik a jó bor. Ezt szerettem volna megvalósítani, és még mást is. Hosszú távon tervezek, a fejemben tíz évre előre megvan, hogy mikor mi fog történni, és jó pár dolog még csak ezután fog következni.

– Ennek a programnak a része az Ön által idén másodszor megrendezett Bor Utca Fesztivál?

– Ki kell menni az épületekből az utcákra, a teraszokra, ezt tartom a lehetséges kitörési pontnak. Jó tesz az embernek csodás miliőben meginni egy pohár bort. A Bor Utca Fesztivál egy hosszabb koncepció része. Úgy tervezem, hogy előbb-utóbb a rendezvény el fog érni a Szentháromság tér közepéig. Most májusban zajlott a második fesztivál, és úgy tapasztaltam, hogy lett volna még igény az emberekben további standokra is. Az elsőnél még sokan csak kíváncsiskodtak és elsétáltak a pavilonok közt, a másodikat azonban már nagyon várták. Bár az időjárás elég mostoha volt idén, de a csütörtöki nap teltházzal ment. Szeretném, ha lehetőségeinkhez képest élettel tudnánk megtölteni a belvárost – és főleg a várat. A turista szép környezetben szeretné jól érezni magát, költeni a pénzét és kikapcsolódni. Erre az ajándékboltok, teraszos helyek a legalkalmasabbak, ahol a látnivalók megtekintése után hátra lehet dőlni, szép környezetben lehet megpihenni.

 

Karlinszky Balázs
Fotó: Vékony Balázs

impresszum