Suzy, az elefánt, a maga idejében igazi sztár volt, az állatkert emblematikus figurája. Sokan csak az ő kedvéért látogattak el Veszprémbe. Igazi népünnepély volt, amikor kisétált a lakhelyéről, és végigporoszkált a vadasparkon. Suzy alakját egykori gondozóival: Takács Zoltánnal, Mazsival és Keresztes Krisztiánnal idéztük fel.


Takács Zoltán, Mazsi az első években volt Suzy gondozója

Háborúból Veszprémbe

„A horvát-szerb háború kitörésekor azonnal támadás érte Eszéket, azon belül az állatkertet. A pécsi állatkert igazgatója körlevelet intézett minden hazai vadasparkhoz, hogy segítsenek, amiben csak tudnak. Mi, veszprémiek vállaltuk az elefánt, Suzy befogadását, mert nemrégen pusztult el elődje, Baby.

Eszékre lejutni sem volt könnyű. 1991 októbere volt, a délszláv háború kezdete. Nem lehet elképzelni, milyen állapotok uralkodtak. Éjszaka folyamatosan lőttek gránátokkal, világítólövedékkel, mindenhol romok, felszaggatott úttest. Szörnyű volt. Maga az állatkert, amely a Dráva egyik szigetén terült  el, már szinte üres volt. Suzyn kívül zsiráf, kenguruk és dámszarvasok voltak csak ott, meg tetemek. Két hetem volt arra, hogy megismerjem. De csak a szerencsén múlt, hogy túléltük, hiszen nekünk ismerkednünk kellett, mozognunk együtt, még akkor is, amikor lőttek.

Előtte már dolgoztam elefánttal, meg begyűjtöttem minden információt, amit csak tudtam, hogy minél gyorsabban ismerjük meg egymást. Ennek ellenére meg kellett dolgoznom a bizalmáért. Suzyval nem foglalkoztak Eszéken. Megetették, aztán semmi mást nem csináltak vele. Csak volt. Az első perctől kezdve vele voltam, etettem, beszélgettem vele, sétáltunk. Most jött a következő nagy probléma: hogyan tudjuk elszállítani? Itthonról az akkori igazgató, Sigmond István intézte a szállítást. A kamion rendben megérkezett, de nagyon nagy izgalmat okozott, hogy az egyetlen megmaradt hídon – ami gyalogosoknak készült – át tud-e kelni, vagy sem. Sikerült. Ezután jött a következő nehézség. Hat órát dolgoztunk azon, hogy Suzy felmenjen az utánfutóra. Nagy nehezen, de sikerült. Átjutottunk a hídon, és a horvát gárdistáknak köszönhetően sima utunk volt a határig.”

Szerette Veszprémet

„Mondhatjuk, Suzy a balkáni háború első menekültjei közé tartozott, aki otthonra talált Veszprémben. Nem volt jó állapotban, nem csak az ostrom okozta stressz, hanem az egész élete miatt. A vadonban született a ’40-es, ’50-es években, fiatalon került egy német cirkuszba, onnan pedig Eszékre. Érződött rajta, hogy elhanyagolt, magányos. Az elefántok társas lények, csoportban élnek. Tehát velük született igényük van a kapcsolatokra, a társaságra. Neki ez sajnos nem adatott meg. Eszéken is magányos volt, nem foglalkoztak vele. Az ilyen elefánt képes antiszociálissá, ellenségessé válni.

A csoportnak mindig van egy vezetője, akit a tapasztalata, tudása emel erre a posztra. Ezt posztot próbáltam én, majd Krisztián betölteni. Sikerült elérnünk, hogy Suzy megbízzon bennünk, hogy biztonságba érezze magát velünk. Veszprém neki egyfajta jutalom volt a nehéz évek után. Itt jól érezte magát. 1991. október 22-től haláláig, 2006. október 29-ig a veszprémi állatkert egyik legszeretettebb lakója volt.”

Keresztes Krisztián 9 évet töltött el Suzyval

A bizalom ára

„Mazsi már régóta keresett segítséget Suzy mellé. De mivel Suzy rendkívül nehéz természetű volt, vagyis Mazsin kívül senkit nem tűrt meg maga mellett, amit hamar „közölt” a jelölttel, így az állatkertben egyetlen normális ember sem vállalta ezt a feladatot. Pontosabban, csak én. Ha jól emlékszem, 1997-ben vettem részt az első körmölésen. Ez azt jelenti, hogy a kevés mozgás következtében megnőtt körmöt normális  méretűre vágjuk vissza. Suzynak nem tartozott a kedvenc szabadidős programjai közé, de a mindennapos lábápolási gyakorlatok elvégzése miatt nagyon jól tűrte.

Sokan emlékeznek Suzyra úgy, hogy milyen aranyos, kedves elefánt volt. De emögött nagyon sok munka állt. Az előélete során átélt nehézségek hatására rendkívül zárkózott elefánt lett belőle. Keményen meg kellett küzdenem a kegyeiért, hogy elfogadjon. Az elefánt intelligens, kiváló memóriával, logikával rendelkező állat. Az afrikai temperamentumos, tehát gyorsan robban. Ezzel szemben az ázsiai tervező típus. Ha kell, hetekig tervez egy akciót az ember ellen, s közben elaltatja a figyelmét. Ezért is kellett mindig nagyon résen lenni. Mazsi volt számára a kezdetekben az „isten”, ezért csak az ő jelenlétében mehettem be hozzá. Hetekig csak a környezetében voltam, hogy megszokjon. Ez idő alatt folyamatosan tesztelt. Amikor takarítottam mellette, szépen óvatosan rám tolatott, mintha nem vette volna észre, hogy ott vagyok, nekem pedig ugyanígy kellett ellépnem előle, mintha éppen máshol lett volna dolgom. Egy egész év kellett Mazsival közösen, hogy teljesen elfogadjon. Amilyen nehezen indult a kapcsolatunk, annál szorosabb kötelék alakult ki köztünk a későbbi években. A sok munkának, a sok közös élményeknek köszönhetően feltétlenül megbízott bennem. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a fekélyes lábát hagyta kezelni nekem.”

Kalandok a Gulyadombon

„Suzy legendás figurája volt az állatkertnek. Nagyon szerették. Főleg a gyerekek és a nők. Valóságos népünnepély volt, amikor sétáltunk az állatkertben. Sajnos nem épült igazi elefántháza, egy kis, 35 négyzetméteres szállása volt, ott nem igazán lehetett megnézni. Ezért, meg a mozgás öröméért, amikor csak tehettük, sétáltunk az állatkertben, meg a Gulyadombon.

 
Az állatkerti sétákat imádták a látogatók. Sokan csak miatta jöttek el Veszprémbe. Akkor Suzy már annyira feloldódott, hogy fel lehetett rá ülni, engedte, hogy simogassák, etessék. Ezért volt annyira népszerű.

A gulyadombi séták pedig számtalan élménnyel ajándékoztak meg minket. Suzy szeretett ásni, turkálni, sétálni. Egyedül a kutyák zavarták, velük nem jött ki. Így utólag el merem árulni, hogy bizony sokszor az ilyen sétákon nagyokat szundítottam a hátán. Annyira biztonságba érezte magát velem, hogy ilyenkor ő is elaludt.

De sokszor okozott rémületet, már csak a termete miatt is. Számos kutyasétáltató mesélhetne erről, akiket megkértem, hogy fogják meg a kutyáikat, mert elefánttal vagyok. Természetesen nem hitték el, amíg ki nem jött Suzy a fák közül. Szerintem sokan még most is futnak. Egyszer egy óvodás csoport sétált az erdei úton, mi meg a fák között szunyókáltunk, amikor az egyik gyerek észrevette Suzyt. Szegény óvónő felnézett ránk, majd elájult. A Gulyadomb volt akkoriban Veszprém egyik szerelmi negyede, vagyis sokan ide jártak ki autóval egy kis közös élményéért. A párok legnagyobb rémületére Suzy előszeretettel nézegetett be ilyen kocsik ablakán. Többit az olvasók képzeletére bízom.”

Az utolsó napok

„Az utolsó években számos betegség kínozta. Állapota 2006 szeptemberében vált aggasztóvá – főleg, amikor összerogyott. Ekkor csak tűzoltók segítségével, a tetőt kibontva tudtuk talpra állítani. Közel tíz órát dolgoztunk, mire sikerült újra a saját lábán biztosan megállnia. Azonban hiába kezeltük, figyeltük, állapota nem javult. Rendkívül legyengült, lehetett látni, hogy nincs sok ideje hátra. Október 29-én újból összeesett, és innen nem volt visszaút. Úgy döntöttünk az orvosokkal együtt, hogy elaltatjuk. Közel hatvan évet élt.  

Hatalmas űrt hagyott maga mögött. Hihetetlenül népszerű volt, nagyon szerették. Gyönyörű kilenc évet töltöttem vele. Életem egyik legszebb periódusaként tekintek erre az időszakra.”

 

Takács Zoltán, Mazsi
1991–1998 Zuzy gondozója
Jelenleg a Nyíregyházi Állatpark munkatársa.

Keresztes Krisztián
1997 és 2006 között Suzy gondozója
Jelenleg vadállat-kereskedelemmel foglalkozó vállalkozását vezeti.

Suzy napirendje
- takarítás, reggelizés
- lábápolás, körmölés
- séta az állatkertben
- nyáron délben fürdőzés
- séta az erdőben

Az ázsiai elefánt
Az ázsiai elefánt (Elephas maximus) az ormányosok (Proboscidea) rendjébe, azon belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó faj. Magyarul sokszor hívják indiai elefántnak is. Ez azonban félrevezető, mert nem csak Indiában fordul elő. Csak az Indiában és Ázsia délkeleti részén élő alfaját helyes indiai elefántnak nevezni, ha az egész fajra gondolunk, akkor az ázsiai elefánt a helyes név.
Alfajai: ceyloni, indiai, maláj, szumátrai, borneói törpeelefánt

 

Vállmagassága eléri a 3 métert, hossza 6 méter, plusz a 150 centiméteres farokhossz. Súlya a könnyebb teheneknél is eléri a 2700 kilogrammot, ezzel szemben a bikák súlya akár 5 tonna is lehet.

 

Elsősorban fűfélékkel táplálkozik, de levelet, fakérget, gyökeret és gyümölcsöt is fogyaszt. Főleg a reggeli és az esti órákban aktív, a legforróbb órákban inkább pihen. Naponta 150 kilogrammnyi táplálékot fogyaszt, amelynek csupán 44%-át emészti meg a bélrendszerében élő szimbiotikus baktériumok segítségével – ezáltal az elefántürülék rendkívül fontos tényezője a táplálkozási láncnak. Az elefántok vízigénye hatalmas, akár 140 litert is képesek meginni egy nap, ezért ritkán távolodnak el messze a vízpartoktól.

 

 

Pethő Imre

Fotó: Ács László Péter, ZOO

impresszum