2008-ban szűnt meg a Szabad-Sajtó Egyesület által működtetett, immár legendává vált Index Veszprém internetes napilap. 2006-ban és 2007-ben Németh Viktória kollégánk számos állatmesével szórakoztatta az újság olvasóit. Most az archívumból előástunk annyi állatmesét, amennyit bírtunk, és újra közkinccsé tesszük. Olvassák őket figyelmesen és nyitottan!

A gúnyemberek – a csimpánzok

Gyerekként jókat tudtam derülni a cirkuszi jelmezbe préselt és abnormális, illetve „abállati” cselekvésre kényszerített csimpánzokon, a filmes szakma állati felfedezettjein. Tarzan barátja, vagy egy német sorozat Charlie-ja elég volt a jókedvhez. „Gúnyemberként” éltek agyamban. Aztán itt az állatkertben,  és nívósabb természetfilmekből kezdtem összeállítani egy reálisabb csimpánz-összképet, amely nem annyira rózsás, mint volt a jó pár évvel ezelőtti…   

Remélem, sikerül segítenem abban, hogy a sok emberben élő „jajdearanyoskiscsimpi” kép kicsit terepszínűvé, életszagúvá váljon. Ehhez azonban sokat kell mesélnem, kérem, tartsanak velem!

Nemhiába emlegettem az első bekezdésben a „gúnyember” kifejezést. Tudniillik a csimpánz szó a közép-afrikai csiluba nyelv kivili csimpenze szavából ered, amely történetesen ezt jelenti. Aztán később az angolból vette át a többi európai nyelv a chimpanzee szót, így természetesen mi is.
 
Alapesetben csimpánzaink Guineától Gabonig, valamint Zaire északi felében (Afrika), esőerdőkben és szavannákon élnek. Az elterjedési területet nem összefüggő egészként kell elképzelnünk, hanem úgy, mint egy szigetvilágot, kisebb-nagyobb szigetekkel.

A csimpánzok testmérete igen eltérő, a nőstények mintegy negyedével kisebb testet kaptak a Teremtő Erőtől, mint a hímek, és természetesen méreteikre befolyásoló tényezőként hatnak az élőhelyi sajátosságok is. A hímek „kórlapjára” 35–70 kg, illetve 90–120 cm közötti értékek kerülhetnek fel, míg a nőstényekére 26–50 kg, illetve 70–100 cm közöttiek. Agytérfogatuk kb. 350 ml, ami nem sokkal marad el ősi-ősünk, a már két lábon járó Australopithecusétól.

Testüket – akármilyen fura – nem ruha és nem is pelenka fedi, hanem fekete szőr, arcuk azonban csupasz. Testük kiválóan alkalmazkodott az erdei légtornászathoz, kezükön és lábukon szembefordítható hüvelykujjak segítségével akrobatikáznak. Nemrégiben láttam egy felvételt egy vízben (természetesen két lábon) gázoló csimpánzanyáról és kölykéről, szép komótosan mozogtak, mit mondjak, felejthetetlen képsorok voltak. Különben érdemes megfigyelni egy állatkerti (de lehet „szabadban választott is”) csimpánzt, higgyék el, nagy élményforrás!

Tudta ezt Jane Goodall is, aki már 1960-ban Tanáziába utazott, hogy csimpánzokat tanulmányozzon. Megfigyelései szenzációszámba mentek, hiszen ezek derítettek fényt a csimpánz-eszközhasználatra, arra, hogy fűszálak segítségével gyűjtenek termeszt, valamint Goodalltól tudta meg a világ, hogy csimpánzaink bizony-bizony okos kis csoportos vadászokká válnak, ha megunják a „banánt”. Étlapjukon túlsúlyban vannak a vegetáriánus ételek, gyümölcsök, levelek, kérgek, de előszeretettel fogyasztanak rovarokat és tojást, és mint említettem, kisebb csoportokat alkotva vadásznak náluk kisebb majmokra, gerincesekre.

Csimpánzaink társaságkedvelők, 38–60 majom alkot egy csoportot, amelyben a rokon hímek jó családhoz méltóan együtt védik  a nőstényeket és a területet. A csimpánz poligámia elfogadott jelenség, lehet, hogy ebből kifolyólag lazább a kapcsolat a nőstények között, akik 5–6 évenként örvendeztetik meg a világot utódaikkal. A kölykök 2–4 évig követelik az anyatejet, és 6–8 évesen válnak ivarérett, komoly csimpánzzá. Természetes körülmények között 30–40 évig „szavatosak”, de az állatkertek rácsai akár 50 évet is biztosíthatnak nekik.

Akár tetszik nekünk, akár nem, a csimpánzok bizony-bizony a jelenlegi legközelebbi rokonaink, és ha összehasonlítjuk DNS készleteinket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a genetikai kód több mint 98 %-ban azonos. Egy új kutatás szerint a csimpánzok annyira közeli rokonai az embernek, hogy ennek megfelelően az emberi család tagjakét kellene őket tekinteni.

És végül nem mehetünk el szó nélkül a veszprémi „fő” csimpánz mellett. Ki ne ismerné hírét Böbének, aki 1963-ban született Guineában, és hosszú, kalandos utat tett meg a veszprémi állatkertig, ahol is befutott sztárként 1970-ben aludta át magát az örök esőerdőkbe. Eseménydús életet élt, hol megszökött, hol festett vagy filmekben szerepelt. És megélhette azt is, hogy visszatért Afrikába, ahol találkozhatott szabad „rokonaival”. Sírja az állatkerti bejárattól nem messze található.    

Nos, legalább annyira kellene vigyázni a Föld csimpánzkészletére, ahogy Böbére vigyázott Veszprém. Mert ezek a kis jószágok mindenféle flinc-flanc nélkül is szórakoztatóak, és hát a rokonaink. Azokat meg jobb esetben nem irtja ki az ember.

 

Németh Viktória

impresszum