A húszemeletes egyfajta ikonként magasodik Veszprém belvárosában – az elbontott kisvárosi cserháti épületek helyén –, jelezve mindenkinek: a szocialista városépítészeti elképzelések teljes sikerrel változtatták meg belvárosunk arculatát. Kazinczy Gyöngyvérrel, a Veszprémi Építész Klub és Alkotóműhely (VÉKA) elnökével arról beszélgettünk, hogy az egyesület tagsága miként vélekedik a húszemeletes felújításának kérdéséről.

– Egy ilyen (húszemeletes) típusú épület mennyi ideig használható?

– Mivel lakóépület, használhatóságának elvileg csak az építőanyagok elhasználódása szabhat határt (80–100 év), hiszen a funkció nem évül el, ma is szükség van lakásokra. Viszont a húszemeletesben kialakított lakások alaprajzi elrendezése nem a használhatóságot, hanem az egységes homlokzati megjelenést helyezte előtérbe, vagyis azt, hogy az épület minden oldalán szalagablak fusson végig. Ezért az  egyébként is kis lakások nehezen bútorozhatók, az elrendezés nem igazán variálható. Fontos megjegyezni, hogy az első lakók sok esetben komfort nélküli, felújításra szoruló lakásokból költöztek a húszemeletesbe, tehát mindenképpen előrelépés volt számukra, most viszont legfeljebb a fiatal párok vagy egyedülállók számára lehetnek alkalmasak a lakások. Tehát addig használható, amíg az igényeknek megfelel: használhatóság, épületszerkezetek és építőanyagok élettartama, épületgépészet. Hogy az ideológiai igényekről ne is beszéljünk, hiszen azok már régen megszűntek – mindnyájan tudjuk, hogy a húszemeletes a szocialista városépítés jelképeként épült.

– Milyen karbantartási munkálatok szükségesek ahhoz, hogy a panel toronyházak hosszú évtizedekig biztonságosak legyenek?

– A panelos építkezés sajátosságai közé tartozik, hogy a homlokzati panelek károsodnak, repednek. A repedéseket viszonylag könnyen és olcsón lehet javítani, azonban nem kerülhető el a későbbi hőszigetelés és vakolás, mivel nem szép látvány a repedések kitöltése. Emellett a fal és a födémelemek csomóponti kapcsolatai sokszor nem elég merevek. Ez a technológiából adódó hiba, de utólagos merevítéssel megoldható e probléma. Továbbá a homlokzati hézagok,  fugák hiányosak lehetnek, elválhatnak a faltól – ebben az esetben fontos a cseréjük, mivel a csapóeső károkat okozhat a szerkezet belsejében. A húszemeletes esetében gépészeti felújítás mindenképpen szükséges, és a nyílászárók cseréje is kívánatos lenne, így csökkentve az ablaksávval körülölelt lakásokban a huzatot. Az esztétikai igények is fontosak, de azok csak az előbbiek teljesülése után merülhetnek fel.

– A veszprémiek egy része kimondottan örülne, ha eltűnne a városképből a szocialista várostervezés egyik legfőbb dicsősége, a húszemeletes, mások viszont ragaszkodnak hozzá. Az egyesület fiatal építészei hogyan látják ezt a kérdést?

– Az épület technológiájából és elhelyezkedéséből adódóan a bontás rengeteg pénzbe kerülne, a költség akár az 1–2 milliárd forintot is elérheti. Talán furcsa gondolat, de nagyon jó lehetőségnek ítéljük a húszemeletes meglétét. Jelen állapotában bántó eleme a városképnek, mert külső-belső felújításra szorul. Ha eddig nem épült volna húszemeletes a városban, elleneznénk a megépülését, mert nem illeszkedik a város léptékébe, rátelepszik a városképre. Viszont megépült, mégpedig azért, hogy az elmúlt rendszer nagyságát hirdesse. Ez a mondanivaló, eszmei tartalom mára eltűnt, az épület viszont itt maradt, és a városban szinte mindenhonnan látható. Ez a városképi adottság egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy új tartalmak hangsúlyos hirdetőjévé váljon. Már csak az új tartalmat kell megtalálni. Lehet ez például a környezettudatosság: ha úgy sikerülne a húszemeletest felújítani, hogy az öko-szemléletnek megfelelően működtethető, környezetbarát anyagokkal készülő, és megújuló energiákat (nap, szél) használó épületté válna – és ráadásul külső megjelenésében is ezt a szemléletet tükrözné –, az példaértékű lenne, és a város jó hírnevét gazdagítaná.

– A VÉKA egyesület szerint mit lehetne kezdeni az épülettel? Van elképzelésük az átalakítására?

– Mivel több lakást irodaként, illetve egyéb módon használnak, ha a lakóknak megfelelő cserelakás biztosítható, szerintem nem kellene ragaszkodni ahhoz, hogy a jelenlegi lakók költözzenek vissza a felújítás után. Az épület elhelyezkedéséből adódóan és a lakások alaprajza okán a lakóház funkció mellett működhetne irodaházként vagy szállóként, olcsóbb hostelként, amelyet elsősorban a fiatalok igényei szerint  alakíthatnának ki. Egy ilyen típusú és elhelyezésű épületnél, mely ennyire meghatározza egy város látképét, nagyon fontos a külső megjelenés. Kérdés, hogy mekkora mértékben térjen el az új megjelenése a régi elképzelésektől. Egy biztos: nem elég csak a nyílászárók kicserélése és a homlokzat hőszigetelése, vakolása. Véleményünk szerint a homlokzat egyszerű tagoltságát csak részben kellene megtartani, a burkolatban pedig zöld, élő felületek is megjelenhetnének. Ha felújítás vagy funkcióváltás történik, nem szabad, hogy a pénz szűkösségére hivatkozva  félmegoldás szülessen – mert ha most hozzányúlunk, az megint több évtizedre meghatározza Veszprém városképét.

– Léteznek európai vagy magyarországi példák ilyen jellegű épületek felújítására, átalakítására?

– Magyarországi példa a pécsi 25 emeletes toronyház. Ez az épület a kivitelezés hibáiból adódóan életveszélyessé vált, ezért 1989 óta lakatlan. (Fontos hangsúlyozni, hogy „IMS” technológia Veszprémben és környékén csak elenyésző mennyiségben fordul elő.) Az évtizedek során több ötlet is felmerült a „magasház” hasznosítására. Vannak, akik bontanák, mások új funkcióval töltenék meg. A tervek között szerepelt irodaház, idősek otthona és kollégium. Több terv is született, és számos tulajdonosa volt eközben az épületnek, a megoldás azonban várat magára, mivel még nem sikerült találni a felújítás és a működtetés gazdaságos megoldását. Bontása is hatalmas költség lenne – az 1 milliárd forintot is elérheti. Európai követendő példaként említhetjük a drezdai magasházak felújítását, amelyekben kollégiumot, diákszállót alakítottak ki.

 

Szaksz Balázs

Fotó: Babják Tamás

impresszum