Veszprém belvárosától – légvonalban – kb. 1000 méterre egy völgyben fekszik a város legizgalmasabb és legszebb felfedezésre váró kirándulóhelye: a História Kert. Valamikor az 1800-as évek első felében építtetett itt pihenőházat magának Kopácsy József püspök – a kor divatjának megfelelően –, amikor országszerte „pihenőház versenyt építkeztek” a püspökök, fitogtatván hatalmukat és ízlésüket. Ennek a nemes vetélkedésnek mindenképpen egyik győztesével állunk itt szemben a História Kertben.

Minden épületnek van múltja, jelene…, és jó esetben jövője is. Ez a kétszintes, klasszicista kerti lak a fényes múltat követően a  második világégés után kicsit megkopott, állaga folyamatosan romlott, volt magtár is, de mielőtt bezárták volna életveszélyes állapota okán, hátrányos helyzetű napközisek táboraként tengette egyre kilátástalanabb hétköznapjait. Szerencsére a sors nem az enyészetet szánta neki.

 

A Séd-völgyi sétány felújítása felpolírozta a bemattult múltat (a város Kertek és kolostorok programja jegyében), és egy komolyabb magánberuházásnak köszönhetően az épület ismét a régi fényében pompázik. Van itt kávéház, borbár, és nem utolsó sorban ingyenes parkolási lehetőség: megkerülhetetlen, hogy a leánykori nevén Püspöki pihenő – nemrég Pajtakert, ma História Kert – idegenforgalmi szenzációvá váljék Veszprém megyében.

Mondhatnánk úgy is, hogy közel százhetven év után a veszprémi polgárok elfoglalták Kopácsy püspök úr magánpihenőjét – közcélokra. Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a História Kertet működtetőknek köszönhetően ez Veszprém legdinamikusabban fejlődő része. Ha átruccanunk a kis hídon a Séd felett, „szembejön velünk” a Hotel Malomkert, városunk legifjabb – és egyetlen butique – h otelje. (Eddig én sem tudtam, hogy a boutique hotelek kisméretű, egyedi stílusú, a vendégek igényeire kiemelt figyelmet fordító, jól megközelíthető belvárosi hotelek, de jó pap holtig tanul.)

 

Az már csak hab a sörön, hogy látvány-serfőzde vár bennünket itt, saját főzésű sörökkel, egyik jobban itatja magát, mint a másik… A Malomkert étterme kifejezetten házias ízekkel lopta magát a szívembe – és nem utolsó sorban azzal, hogy az alapanyagokat közvetlenül a helyi termelőktől szerzik be.

No, itt álljunk meg egy polgári szóra! A História Kert, hogy hangsúlyozza, hogy ez itt egy közösségi tér, őstermelői piacot szervezett ide a Csalán Egyesülettel karöltve. Pünkösdtől minden pénteken őstermelők várják terményeikkel és termékeikkel az egészséges, helyben termesztett zöldségekre vágyókat, így mindenképpen engem is!

Szubjektív reflexiók

A História Kert kávézó példás kávéfelhozatallal, remek teafélékkel és még elfogadható árú hidegkonyhai termékekkel büszkélkedhet. Itt ne várjon senki zsírosdeszkát, nem is illene a helyhez. Ez itt a ciabatták és bruscetták világa, de ez így van  jól.

A borbár borlapja kifejezetten átgondolt, jó – külön dicséretet érdemelnek, amiért csak két külföldi bor szerepel rajta, míg Magyarország minden jelentős ízét vagy termelőjét megtaláljuk. Az árak elfogadhatók, veszprémi viszonylatban mindenképpen.

A sörház három házi söre kiváló. Az ír vörös testességét imádtam, a meggyes pedig felveszi a versenyt bármelyik belga meggysörrel. Az étlap házias konyhát mutat.

Ha a tervezett kulturális programok is beindulnak a História Kertben, ez a hely lesz Veszprém legizgalmasabb, legsokszínűbb helye.

 

gasztronauta

impresszum