A megyei Prima Díjas Kovács Norbert „Cimbi” számos sikert ért el a néptánc területén. A közelmúltban megbízták a Veszprém Táncegyüttes irányításával is. Úgy véli, összehangoltabban kell dolgozniuk a környező csoportoknak.

– Mikor került a tánc közelébe?

– Nos, a válaszhoz a gyerekkoromig kell visszatekinteni. Az ajkai Fekete István Általános Iskolában toborzott tagokat az Ajka-Padragkút Néptáncegyüttes utánpótlásába Fülöp László művészeti vezető. Elcsábított.

– Mikor vált egyértelművé, hogy az élete részévé válik a tánc?

– Felnőtt táncos munkám elején, amikor megbíztak az Ajka-Padragkút Táncegyüttes vezetésével. Kicsit talán korai volt, nagy feladatnak bizonyult, de minden segítséget megkaptam. Ekkor 21 éves voltam, több táncos kolléga pedig nálam idősebb, így nem feltétlenül fogadták el az iránymutatásaimat, és szakmailag sem tudtam példakép lenni előttük. Éppen hullámvölgyet élt át az együttes, ezért lehetőségem volt a toborzással foglalkozni, és egy középiskolás gárdát összehozni. Amikor jöttek a sikerek, több iskolába is hívtak óraadó néptáncosként.

– Táncos múltjára visszatekintve melyek voltak a főbb állomások?

–  Nagyon sokáig Ajkán tevékenykedtem, majd 2002-ben jött a fordulat, amikor a helyi viszonyok kicsit kiábrándítottak, és meggyengült a kapcsolatom a várossal. Ekkor elköszöntem az együttestől, és civil egyesületi formában folytattuk a munkát. Ennek köszönhetően két olyan egyesület is életre kelt, amely országos, sőt nemzetközi területen is ismert lett. Mindezek segítségével rengeteg olyan álmom megvalósult, amely nem közvetlenül a táncról szól. A következő állomást a felnőtt fiam jelenti, benne öröklődhetnek tovább a táncos dolgaim.

– Egy-egy műsor alkalmával mindig sokan követik figyelemmel a színpadon zajló eseményeket. Mennyire sikerül megőrizni a hagyományokat?

– Időszakonként változó e kulturális közeg jelentősége. Amikor elkezdtem, nem képviselt nagy súlyt, nem volt annyira jelentős a közösségi ereje, mint mostanában. Később egyre többen  rájöttek, hogy a tánccal egészséges magyarságtudatot lehet felépíteni, talán ennek is köszönhető, hogy a néptáncot felemelték a magas művészetek mellé. Jelenleg százezres nagyságrendű táncosról beszélhetünk Magyarországon, nagy társadalmi súlyt képviselnek.

– Mit kaphat a tánc mellett az, aki részt vesz egy ilyen csoport életében?

– A közösségi élet neveli az embert, emellett a kultúra magasabb szintű megismerése is vele jár. Háttérbe szorul az egyéni érdek, a közösség kerül az előtérbe, ezáltal fejleszti a kommunikatív képességeket, s mindezeket az élet más területein is használni lehet.

– Nemrégiben a Veszprém Táncegyüttes élére került.

– Két hónapja vezetem a csoportot. Kifutott egy generáció, most az újnak kell megerősödnie, építkezés kezdődik. Abban bízom, hogy közeledni tudnak egymáshoz a veszprémi táncélet különböző szereplői. Remek gyermekcsoportok működnek a környéken, amelyek kiváló alapot adhatnak a felnőtteknek, de a „nagyok” is összehangoltabban tevékenykedhetnek. Ennek kezdeti lépéseit teszi most meg egyébként a Honvéd Bakony és a Veszprém Táncegyüttes.

– Máshol is dolgozik közben?

– Hét éve működik a Sümeg Táncegyüttes, ahol óvodás és általános iskolás csoport mellett felnőttekkel is foglalkozom. Közben feleségemmel közösen tanítunk a 2003-ban alakult művészeti iskolánkban, amelyet a magyarpolányi önkormányzat tart fenn, rengeteg településen ott vagyunk.

– A számtalan táncos élmény mellett jelentős mennyiségű díjban és elismerésben részesült.

– Nagyon sokat jelentenek számomra a szakmai díjak. A Békéscsabán kétévente zajló országos szólótánc versenyen háromszor sikerült elnyernem a legjobbnak járó Aranysarkantyú Díjat, ezzel kiérdemelve az örökös címet. Kiemelném még a Népművészet Ifjú Mestere Díjat, amit a kulturális miniszter adott át még 1997-ben. Az évek alatt a közösségépítő és oktatási munkáért számos elismeréshez jutottam. Többek között a Falvak Kultúráért Alapítványtól megkaptam  a Magyar Kultúra Apródja címet, és nekem ítélték egyszer a Bányászati Dolgozók Szakszervezetének művészeti díját is, ez volt az első elismerésem, nagyon büszke voltam rá. Idén tavasszal Ezüst Érdemkereszttel jutalmaztak, ősszel pedig többek között nekem ítélték oda a megyei Prima Díjat.

– Mit jelentenek önnek ezek az elismerések?

– Feladatot, hiszen ezeknek mind meg kell felelni. Ezzel együtt az embernek jól esik, ha elismerik a munkáját.

– A néptánc a hagyományokra épül. Hogyan lehet mégis folyamatosan megújulni, változatos műsort összeállítani?

– Mindig visszább kell nyúlni. Sok kollégám abban látja a megújulást, hogy különböző idegen kultúrákkal próbálja ötvözni a magyart. Elfogadom, hogy igazodni kell a korhoz, de nem biztos, hogy külföldi elemeket felhasználva kell megújulni. Körülbelül az ötvenes években kezdték el filmre venni a különböző falvak tánckultúráját, óriási anyag állt össze ebből. Hihetetlen gazdag a magyar néptánc kultúra – ebből kell építkeznünk.

 

Cseh Zoltán
Fotó: Babják Tamás

impresszum