Oláh Miklós szociológussal, a Symposion régi lelkes olvasójával arról beszélgettünk, hogy mi a titka a folyóiratnak, mitől tud évtizedek óta annyira energikus, lendületes, előremutató lenni, és mit adott Veszprémnek.

Oláh Miklós a nyolcvanas években találkozott az Új Symposionnal, amikor Jugoszláviában kiránduló ismerőse meglepte vele. Azóta lelkes olvasója a periodikának. Ez a viszony akkor teljesedett ki, amikor a délszláv háború miatt a kilencvenes évek lején számos Symposionhoz kötődő szerző, szerkesztő Veszprémben talált új otthont, és megjelent a hazai irodalmi életben az Ex Symposion.

Az Ex Symposion megmozgatta Veszprémet,

mert más volt, mint amit megszoktunk. A Kádár-rendszer nem ugyanúgy nyomott az egész országban – Veszprémben, Csongrádban sokkal erőteljesebben fojtották el a szellemi energiákat, és éppen ezért robbant a szellemi, kulturális élet nálunk is. Hihetetlen, hogy mennyi lap, folyóirat látott napvilágot a kilencvenes évek elején. Köztük a Sympo is. De ez a lap más volt, mert mások voltak az alkotói. Ők egy soknemzetiségű, multikulturális társadalomban szocializálódtak, amely ifjú korukban sokáig a miénknél is vidámabb barakk volt. Szabadon járhattak a tagköztársaságok, a tenger mellett nyugatra is. Ha úgy tetszik, a mi Papp Jánosos Kádár-rendszerünkbe belefásult helyi kulturális elitünkbe hozták be a maguk mentalitását, értékeit, ami legalábbis bátorítólag hatott az itteni kulturális közegre. Ők Jugoszláviában olyat tanulhattak meg, amit mi itt nem – olyat láttak, amiről mi nem is ábrándoztunk.

– A Symposion mindig is újszerű volt,

mindig előremutatott. A közgazdászok egyik alaptétele, hogy a piac alakítja a kínálatot…,  kivéve, ha zseniális ötlettel maga a kínálat alakítja a piacot. Ilyen volt a mobiltelefon megjelenése néhány évtizede. De ilyen a kulturális folyóiratok terén az Ex Symposion. Ez annak köszönhető, hogy a lapot mindig óriási szellemi innováció jellemezte a szerzőinek, szerkesztőinek köszönhetően. Az Ex mindig tematikus számokat készített – pedig az a legnehezebb. Ez az aktuális témaválasztás adja a lap erejét, újszerűségét, mert mindig elébe ment a társadalmi, kulturális igényeknek. Mindig utat, egyfajta iskolát mutatott. Az Ex Symposion maga az újszerűség. Igényesség, nyitottság, jófajta liberalizmus jellemezte. Provinciális kisvárosunkat megmozgatta, kirángatta szürkeségéből, önmagából. Ráhelyezett egy irodalmi, művészeti térképre, és ott is tart minket. Nyugodtan mondhatjuk, az Ex Symposion megtermékenyítette a veszprémi közéletet.

– A Symposion többet adott önmagánál,

hiszen nem csak magát a lapot, hanem a hozzá kötődő holdudvart is elhozta nekünk. A Sympo több mint egy újság. Egyfajta szellemi műhely, amihez sokan tartoznak, olyanok is, akik nem szerves részei az újságnak. A szerkesztők bekapcsolták Veszprémet a saját, Európára kiterjedő vérkeringésükbe. Számos, a laphoz kapcsolódó személyt hoztak el hozzánk, és általuk az ő tudásukat. Nekik köszönhetően sokan ismerték meg Veszprémet. A lapnak sokkal nagyobb kisugárzása van területileg, mint ez a város, ez a megye. Mondhatjuk, hogy országos, de azt is, hogy Európai kisugárzással rendelkezik. A családtagoknak, barátoknak,  rajongóknak köszönhetően fellendült a város kulturális, művészeti és közélete. Számukhoz képest sokkal nagyobb hatást fejtettek ki. Egyfajta kovászként hatottak Veszprémre. És ami fontos, befogadták őket, új otthonra találtak. Fenyvesi Ottó, Bozsik Péter, Ladányi István neve közismert a városban. Az újságírás területén Bartucz Gabi, Gombás Gabi, Révész Erika, Penovác Károly, a színészek közül Soltis Lajos és Nóra, Módri Györgyi, Tóth Loon is sokat tett Veszprémért. Nagy szerencsénk volt, hogy idekerültek hozzánk, mert csak gazdagodtunk velük, általuk.
 
– Az Ex Symposionnak van jövője,

mert nyitott. Mindig is az volt. Lehet, hogy most mostoha körülmények között dolgoznak a lap munkatársai, de működik, és ez a lényeg. Ennek a titka pedig ott van a múltban. A Symposionra mindig is jellemző volt az új generációk beépítése. Amikor a délszláv háborúk miatt átjöttek hozzánk, éppen túlvoltak egy generációváltáson. Az azóta eltelt 20 esztendő hosszú idő, de sok fiatalt bevontak a munkába, vendégszerkesztőket hívtak. Ez a nyitottság, ez a folyamatos megújulás tartja lendületben évről-évre a lapot. Mivel ez a Sympo egyik fő jellemzője nem féltem a folyóiratot, mert biztos képes lesz mindig a megújulásra.

 

Pethő Imre

Fotó: Babják Tamás

impresszum