Iratkozzon fel hírlevelünkre

Összes kiadásunk

 

 2017/2. szám

 

 2017/1. szám

 

 

 2016/1. szám

 

 2015/2. szám

 

  2015/1. szám

 

  2014/3. szám

 2014/2. szám

 

 2014/1. szám

 

 2013/3. szám

 

2013/2. szám

 

2013/1. szám



2012/4. szám

 


2012/3. szám

 


2012/2. szám

 


2012/1. szám

 


2011/2. szám

 


2011/1. szám

 

„Nem teszek mást, csak amerre dolgozom, tevékenykedem, igyekszem a legjobb lenni” – mondja Körmendi György, aki idén Pro Urbe Díjat vehetett át. Úgy érzi, Isten egész élete során a tenyerén hordozza.
 
– A család eredetileg győri származású, de a háború miatt kitelepítették őket, s kénytelenek voltak faluról falura vándorolni, így történt, hogy végül Ravazdon születtem meg, talán a jegyző házában. Később visszakerültünk Győrbe, alaptanulmányaimat is itt teljesítettem, az agrártudományi képzést pedig Mosonmagyaróváron végeztem.

– Miért pont a mezőgazdaságot választotta szakirányul?

– Nagymamám sokat mesélt erdész dédnagyapámról, hosszan ecsetelte, milyen érzés volt a természet közvetlen közelében élni. Ma is el tudnám képzelni az életem egy szépen összeállított gazdaságban, és amikor csak lehet, most is a szabadban töltöm az időmet.

– Részben a szerencsének is köszönheti, hogy Gyulafirátótra került.

– Végzős társaimmal együtt megnéztük azokat a helyeket, ahol agrármérnökök irányítják a mezőgazdaságot, ahol szükség van a munkánkra, és lakást is biztosítanak. A könyvtárban ültünk a térkép felett, megjelöltük a szóba jöhető helyeket, majd pénzfeldobással döntöttünk. Kicsit húzódtam a Balaton felé, s az érme is úgy „döntött”, hogy itt kezdhettem el gyakorolni a szakmát.

– Milyen munkák várták Rátóton?

– Érdekes volt átélni az iskolapadban szerzett elméleti ismereteket a gyakorlatban, de nem azt kaptam, amire korábban számítottam, sokkal egyszerűbb problémákra kellett megoldásokat  találni. Végigjártam a ranglétrát, voltam a brigádvezető jobbkeze, majd brigádvezető, telepvezető-helyettes és így tovább. Mindig szerettem a közös munkát, kivitelezni az elvárható teljesítményt, az embereket hatékonyabb munkára ösztönözni, s eredményesebb állattenyésztést elérni. Amikor a termelőszövetkezet belépett az iparszerű kukoricatermelési rendszerbe, sokan máshová mentek dolgozni, elaprózódtak a feladatok, rengeteg munka hárult egy emberre a mindennapos mezőgazdasági feladatok mellett. Én is új munkahelyet kerestem, ekkor kerültem az Agrokerhez, ahol növényvédelemmel és kereskedelemmel foglalkoztam előbb szakfelügyelőként, majd osztályvezetőként. A privatizációt követően egy fővárosi cég helyi képviseletében helyezkedtem el, amikor a tulajdonos kivonult, magánvállalkozásba kezdtem.

– Hogyan lett mindenki „Gyuri bácsija”?

– Miután idekerültem, az első hetekben természetesen nem a szolgálati lakásban ücsörögtem, hanem folyamatosan jártam a környéket, s egyre nagyobb ismeretségre tettem szert, a tsz-ben szerveződő rendezvények által is rengeteg emberrel ismerkedtem meg a faluban. Aki kérte, annak segítettem. Nem volt különösebb összetűzésem senkivel, jól kijöttem az emberekkel.

– Talán épp a közvetlenségének köszönheti, hogy később a közéleti életből is kivette részét.

– Ismerőseim unszolására indultam a 2002-es képviselői választásokon, s bár nem én győztem, 4 indulóból függetlenként több mint 27 %-ot kaptam. A választások rámutattak, sokan ismernek, de nem vagyok ismert. A legtöbb itt élő ember reggel elmegy dolgozni a városba, ott bevásárol, majd este hazatér, és bezárkózik. Éppen ezért talán Rátót se falu, se város. Ebből a helyzetből való kimozdulásért dolgozunk sokan. A 2006-os választáson a kampányt segítettem, a győztes pedig felkért, legyek a Gyulafirátót Városrészi Önkormányzat tagja, segítsem az itt folyó munkát. A feladatot elvállaltam, az elveim azonban megmaradtak, egyetlen pártnak sem vagyok tagja. A jó elveket viszont két vállal támogatom.

– Egész élete során azzal foglalkozik, amit szeret, munkája a hobbija is egyben. Ennek köszönheti derűs egyéniségét?

– Hívő katolikus ember vagyok, úgy érzem, Isten egész életem során a tenyerén hordoz, legyen szó egészségről, vagy  éppen családról. Akadtak persze nehéz időszakok, például amikor munkanélküli voltam. Akkor éreztem át igazán, mennyire könnyen rossz útra térhet egy ember.

– Mindezt nem érhette volna el a családja nélkül, akikre nagyon büszke.

– Három gyermekem összesen négy unokával ajándékozott meg, s az a legnagyobb öröm, ha együtt lehet a család. A közös kirándulások mellett, ha időnk engedi, a tihanyi nyaralónkban gyűlünk össze, ezt az épületet még édesanyámék kezdték el építeni.
 
– A közösségért tett munkássága elismeréseként idén Pro Urbe Díjjal jutalmazta a város.

– Meglepődve fogadtam a jelölést és a díjat, nem érzem, hogy én lettem volna erre a legalkalmasabb. Nem teszek mást, csak amerre dolgozom, tevékenykedem, igyekszem a legjobb lenni.

 

Névjegy

Körmendi György 1944. november 16-án született Ravazdon.
Az Agrártudományi Egyetemen diplomázott 1969-ben, majd növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett. Első munkahelyként 1970-ben a Gyulafirátóti „Jóbarátság MGTSZ”-be került.
1999 és 2009 között a Veszprém Megyei Növényvédő és Növényorvosi Kamara elnöke, jelenleg is vezetőségi tag.
2006-tól a Gyulafirátót Városrészi Önkormányzat tagja. Feladata a vállalkozókkal való kapcsolattartás, a helyi beruházások felügyelete.
Három gyermek édesapja.

 

Cseh Zoltán

Fotó: Kovács Bálint

impresszum