A veszprémi művészek és műpártolók kultúrmissziója; városunk, hazánk és Európa kulturális sokszínűségének és gazdagságának megőrzése érdekében – ezt a célt tűzte ki maga előtt a fél éve működő Szent Genéziusz Kulturális Egyesület, melynek elnökét, Tóth Loont kértük meg, mutassa be tevékenységüket.

– Bár fiatal egyesületről van szó, a közös munka több évre visszavezethető.

– A civil szervezet létrejötte tulajdonképpen Horváth Balázsnak, az Antall-kormány első belügyminiszterének köszönhető, aki különböző asztaltársaságok tagjaként rendszeresen fröccsözéssel töltötte az estéket. Özvegye, Meszléry Judit színművésznő is egy hasonlót „csoportot” szeretett volna létrehozni, aminek eredményeként több mint öt éve megszületett az Udvari Kör. Azóta is aktívan működik, csütörtök esténként összejövünk a Színészház belső udvarában, és tabuk nélkül beszélgetünk. Talán ennek is köszönhető, hogy a veszprémi színészek híresen szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Az Udvari Körről egyébként tudni kell, hogy az elnök mellett gyakorlatilag csak  alelnökökből áll, én képviselem egyedül a tagságot – így alakult ki a kezdet kezdetén. Arra azonban nem gondoltak, hogy a tagság – azaz én – egyhangú szavazással bármelyik elnökségi tagot le tudja váltani…

– Mikor jött létre a Szent Genéziusz Kulturális Egyesület?

– Fél éve alakultunk annak érdekében, hogy jogi és pénzügyi lehetőségeket biztosíthassunk ezekhez az együttlétekhez. Az egyesület tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, melynek keretein belül lehetőség nyílik arra, hogy pályázatok segítségével pénzügyi forrásokhoz jussunk. Alapítói az Udvari Kör tagjai, akik szorosan kötődnek a színházhoz, a városhoz.

– Honnan jött a név?

– Szent Genéziusz vértanú a keresztség kifigurázása közben, a színpadon tért meg, és Diocletianus idején mártíromságot szenvedett. Sokan nem tudják, de ő a színészek védőszentje. Amúgy a zenészeké, a színpadi bűvészeké, a táncosoké és az epilepsziásoké is…

– Milyen célokat fogalmaztatok meg magatok előtt?

– Az egyesület célja az alapszabály értelmében elősegíteni, hogy az egyetemes és a magyar színházművészet és a többi színház-közeli művészet minél eredményesebben vehessen részt Veszprém város, Veszprém megye, Magyarország és az Európai Unió kulturális életében, illetve olyan rendezvények szervezése, ahol a színházi alkotókkal kötetlenebb formában is megismerkedhet a néző.

– Az elmúlt fél évben hányszor volt erre példa?

– Eddig 19 előadást tudhatunk magunk mögött, hat városban, két országban.

– Ki dönt egy-egy darab sorsáról?

– Általában együtt döntünk, pontosabban azok, akik játsszák, s mivel az eddigi darabokat én fordítottam és rendeztem, nekem talán egy kicsit nagyobb a hangom. De nálunk demokrácia van, és már körvonalozódnak új produkcióink is, ahol ez a „mindent én rendezek” hegemónia reményeim szerint megszűnik. Következő megmozdulásunk egy emlékműsor lesz elhunyt költőbarátunk, Szokoli Tamás tiszteletére, melyet a tervek szerint májusban mutatunk be.

– A színház jelentős energiát vesz el az életetektől, hogy jut mégis erő az egyesület működtetésére?

– Nem marad, ezt már erőn felül tesszük. Ez egészen más: szerelem-munka – így könnyebben megy. Egy kis egyesület vagyunk, de úgy gondoltuk, próbálunk némi előrelépést hozni a kultúra területén ebben Veszprémben.

– Mit nyújthat a városnak ez az egyesület?

– Eddig is olyan produkciókat hoztunk létre, amelyeket bárhol bemutathatunk hazánkban és külföldön egyaránt. Olyan helyszíneken tudunk játszani, ahol a kőszínházak nem. A színházon kívül rekedt erőket próbáljuk megfogni. Bemutatjuk azt, amire a nagy színháznak nincs ideje, ereje. Az alapokon túl vagyunk, elkezdtünk dolgozni, most azon gondolkodunk, mit csináljunk a jövőben. Fontos feladatunk, hogy a technikai hátteret (fény és hang) megvásároljuk. Előfordulhat a közeljövőben, hogy a színházakban a megélhetés nem lesz olyan egyszerű, mint ma – igaz, most sem az. Úgy képzeljük el, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, létre tudunk hozni olyan produkciókat, aminek köszönhetően nem halunk éhen… Mindezt – remélhetőleg – a nagyérdemű őszinte örömére.

 

Névjegy:

A Szent Genéziusz KultúrKommandó elkötelezett szándéka olyan darabok bemutatása, amelyek emberségről, a szeretetről és emberi természetről a „legegyszerűbben” szólnak, amelyek a legkisebb technikai igény mellett is maximálisan és hiátusmentesen interpretálhatók, amelyeket kocsmában, iskolában, pincében, lakásban, azaz bárhol el lehet játszani, és nem utolsósorban: amelyekben a főszereplő megint a színész lehet, és nem a technika. A kommandó kiemelt célja az ifjúság színházra nevelése.

Kapcsolat: http://szentgeneziusz.hupont.hu

 

Cseh Zoltán

Fotó: Kovács Bálint

impresszum