Egy mondás szerint a szél a levegőnek az a része, amelyik siet. És fúj, megállíthatatlanul. A veszprémi légáramlatok szinte egyidőben repítették a Petőfi Színház színpadára Trokán Annát és Horváth Zoltánt. A két fiatal tehetség szerint ez nem véletlen, az elrendelt találkozásoknak ideje van – mégpedig ott, ahol a hely és a művészi alkotói lét szelleme átlengi az évszázados falakat… a párhuzamos színészsorsokkal együtt.

Trokán Anna színészcsaládból származik. Édesanyja Papadimitriu Athina, édesapja Trokán Péter. Testvére, Nóra szintén a komédiás pályát választotta. Ő jelenleg a kecskeméti színházban játszik.  Az, hogy Anna Veszprémbe került, Eperjes Károlynak köszönhető. A teátrum művészeti tanácsadója megnézte főiskolai vizsgaelőadását, és ezután hívta a Petőfi Színházba. Ám ekkor a tehetséges színésznő a Budapesti  Kamaraszínházat választotta. Eperjes Károly viszont nem arról híres, hogy bármit feladjon. Különösen akkor nem, ha a társulatépítés szempontjából fontos posztra kell igazolni. A színházban ugyanis nagy szükség van a fiatal tehetséges színészekre és színésznőkre. Így aztán egy év múlva újra felhívta Trokán Annát, hogy jöjjön Veszprémbe, és olyan rendezőkkel dolgozhat majd, mint Szinetár Miklós, Szergej Maszlobojscsikov, Valló Péter. Anna pedig jött, látott és győzött. Remek szerepeket  kapott az elmúlt évadban, a Jeanne d' Arc katartikus sikerű eljátszásával pedig nagy szerepálma teljesülhetett.

Ezzel a történettel párhuzamosan Oberfrank Pál igazgató is rendszeres látogatója volt a fővárosi színházak előadásainak. Ebben az időszakban nézte meg Ottlik Géza Iskola a határon című darabját a Bárka Színházban. Az előadásban szerepelt Horváth Zoltán, aki a Pesti Magyar Színiakadémián végzett. Ő 19 évesen már Ábelt formálhatta meg a Tamási Áron regényéből készült mű színpadi változatban és a Magyar Színházban, valamint a Kolibri Színházban is játszott.

Amikor Oberfrank Pál találkozott a fiatal színésszel, megkérdezte tőle, nincs-e kedve Veszprémbe szerződni. Horváth Zoltán pedig igennel válaszolt. Mint mondta, remek lehetőség egy pályakezdő színész számára vidéki színházban dolgozni. Itt ugyanis rengeteg feladatot kaphat, neves rendezőkkel találkozhat, s ez jót tesz a fejlődésének. Talán nem véletlen az sem, hogy régebben a fiatal színészeknek pályájuk elején kötelező volt fővároson kívüli teátrumhoz szerződni. Ő nagyon örül annak, hogy Veszprémet választotta. Megmaradt Pesten is színésznek, játszik ott is különböző produkciókban, zenél a Harmadik Figyelmeztetés nevezetű színészzenekarban, s ha kell, artistaként is megállja a helyét, mert ezt is tanulta. Viszont az jó érzéssel tölti el, hogy van egy anyaszínháza, ahol a portástól kezdve a kollégákon át egészen a vezetőkig mindenki szeretettel várja.

A két fiatal a Szentivánéji álomban játszott először együtt, majd a Figaro házassága című előadásban is szerepeltek. Ahogy megfogalmazták, már a próbák alatt is érezték, hogy egy hullámhosszra tudnak kerülni. A közös rezonancia abban is megnyilvánul, hogy nagyon gyakran ugyanazt gondolják, mondják, érzik. Egy tekintetből, félszavakból is megértik egymást. Szerintük irigylésre méltó, hogy a mai világban két fiatal színész egy jó színházban, jó társulatban, jó szerepeket játszhat. Úgy gondolják, a legfontosabb az, hogy bíznak bennük, és elhalmozzák őket feladatokkal.

Mindezek miatt Veszprém számukra a bakonyi széllel és a harangjaival együtt mindig hívó szó, és biztonságot nyújtó hely. Trokán Anna édesapja régen játszott a Petőfi Színházban, ezért  aztán kislánykora óta jól ismeri a várost, és szereti is ezt a települést a dombjaival, szűk utcáival együtt. Horváth Zoltán energikus, dinamikus egyéniség. Mosolyogva mesélte, amikor néhány hetet Budapesten tölt, és utána érkezik vissza a királynék városába, hirtelen minden nagyon csendesnek, nyugodtnak és békésnek tűnik. Néha nem érti, miért vezetnek az emberek olyan lassan a pesti autósokhoz képest, ám csupán annyi történik, hogy Veszprémben betartják a sebességhatárokat, míg a fővárosban nem. Amikor pedig visszatér Budapestre, minden hirtelen gyorsnak, sietősnek tűnik számára. És ott az emberekkel együtt azért a szél is jobban siet. Ami nem is baj, hiszen így gyorsan megint Veszprémbe repítheti.

Trokán Anna és Horváth Zoltán a Veszprémi Petőfi Színház vezetőinek választottjaként lép estéről estére színpadra. Azért, hogy a közönség is mindig őket válassza, nagyon meg kell dolgozniuk. Erejük, párhuzamos színészsorsuk, eddigi teljesítményük azt mutatja: jó úton járnak. Az idő körforgásként örvénylik a színésszé válásukban. Küldetését teljesítve.

 

Névjegy:

Trokán Anna 1984. június 29-én született Budapesten.  A középiskolát a Szent Margit Gimnáziumban végezte. Biológia szakra járt, orvos szeretett volna lenni. Érettségi után jelentkezett a Színművészeti Egyetemre, de nem vették fel, ezért Földessy Margit drámastúdiójába járt. Ezt követően a Pesti Magyar Színiakadémián folytatta tanulmányait. 2005-ben – harmadjára – felvették a Színművészeti Egyetem Zenés szakára. 2009-ben a Budapesti Kamaraszínházban kezdte pályafutását, majd a Veszprémi Petőfi Színházba szerződött.

 

Horváth Zoltán 1986. augusztus 22-én született Cegléden. Általános és középfokú tanulmányait Dánszentmiklóson, az Ady Endre Általános és Zeneiskolában, majd a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban végzete. 2005-től a Pesti Magyar Színiakadémiára járt, ahol 2008-ban végzett. Osztályvezető tanárai Sipos Imre és Huszár László színművészek voltak.  2008-tól a Magyar Színház és a Crescendo Színház előadásaiban játszott, 2010-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának művésze.

 

Varga Róbert
Fotó: Kovács Bálint

impresszum