Nem színész, nem rendező, nem vezető. De még a színházi háttérmunkásokhoz sem tartozik. Mégis a Veszprémi Petőfi Színház tagjának számít hosszú évtizedek óta. Igaz, csak tiszteletbeli tagjának.

Aki dolgozott már a veszprémi színházban, az mind jól ismeri őt: Lunk Józsefet – Józsit. Tudja, hogy számára mindent – és itt szó szerint értsük, hogy mindent – a színház jelent. Munkát, szerelmet, családot, hobbit, hivatást. Mindent.

Hogy miként kezdődött a színházimádat, csak ő tudja. Egy biztos, a nyolcvanas  évek elején tűnt fel a Petőfiben. Amikor csak tehette, jegyet vett, és nézte az előadásokat, akár többször is egyet.

Az akkori nézőtéri felügyelő, Galambosi Zsuzsa figyelt fel a fiatalemberre. Rajongásának jutalmaként innentől ingyen mehetett az előadásokra. És ő ment is – megy is, mind a mai napig. Nincs olyan darab, amelyet ne látott volna többször is. A premierek legbiztosabb tagja. Akár leltárba is vehetnék, mert ő biztos ott van minden egyes új előadás bemutatóján.

Az eltelt évtizedek alatt hihetetlen mennyiségű videó és DVD-gyűjteményre tett szert. Az összes színházi bemutató képi anyaga otthon van a polcán. Emellett óriási a fotógyűjteménye – a színházban megforduló rendezőket, koreográfusokat, színészeket mind megörökítette. Ha teheti, egykori veszprémi kedvenceinek előadásaira is elutazik más városokba.

Számára csak a színház létezik. Szereti, imádja, rajong érte. Szó szerint az életévé vált a Veszprémi Petőfi Színház. A munkája is odaköti, ő felel a biztonságért a portán. Józsi – mert így ismeri mindenki – a színház tiszteletbeli tagja már hosszú évtizedek óta.

Az ő fotóiból válogattunk. 

 

Pethő Imre

Fotó: Babják Tamás

impresszum