Iratkozzon fel hírlevelünkre

Összes kiadásunk

 

 2017/2. szám

 

 2017/1. szám

 

 

 2016/1. szám

 

 2015/2. szám

 

  2015/1. szám

 

  2014/3. szám

 2014/2. szám

 

 2014/1. szám

 

 2013/3. szám

 

2013/2. szám

 

2013/1. szám



2012/4. szám

 


2012/3. szám

 


2012/2. szám

 


2012/1. szám

 


2011/2. szám

 


2011/1. szám

 

Kaland, „Menedékhely”, Veszprém – Eperjes Károllyal ezúttal nem csak mint a Petőfi Színház művészeti tanácsadójával beszélgettünk a városról, tervekről.

– Sokszor azok látnak valósabban egy közösséget, egy várost, akik nem élnek benne. Mennyire szokta, ismerte meg a várost? Milyen viszonya van Veszprémhez?

– Nagyon jó. A „Petőfihez” régóta kötődöm, sokszor jártam ide kifejezetten a színház, és különösen Latinovits Zoltán miatt, bár amikor ő legtöbbet volt itt, én épp katonáskodtam. Szeretem Veszprémet,  gyönyörű fekvése és szép belvárosa van, kár, hogy építészetileg helyrehozhatatlan sebeket ejtettek rajta a múlt rendszerben. Különösen a történelmi városrészt: a várat és környékét kedvelem. Persze az állatkertbe is gyakran látogattunk korábban a gyerekeimmel. Gizella városát mindenki Boldog Gizelláról ismeri, mióta itt vagyok, alaposabban megnéztem a hozzá kötődő emlékhelyeket is.

– Személyes, emberi kötődések, barátságok alakultak ki?

– Nagy Károly kanonokot itt ismertem meg, és most kerültem közelebb a zirci ciszterekhez is. A közéletből is vannak olyan emberek, akikkel jó viszonyt sikerült kialakítani, ápolni. Mocsai Lajossal régóta ismerjük és kedveljük egymást, nagyon tisztelem és sokra tartom őt. A kézilabdások közül is többekkel közelebbi az ismeretségem, Charlie-val (Carlos Perez) többször fociztam együtt, Csoknyaiék pedig akasztottak engem – egy filmben ők alakították a hóhéraimat.

– Legendás a futball iránti szeretete, rendszeresen focizik Veszprémben?

– Amikor itt vagyok és tehetem, bekéretőzöm ide-oda, öregfiúk csapatokba, és rendszerint beengednek.

– Egy év telt el a kolontári vörösiszap-katasztrófa óta, amely az egész térséget érintette és fájón rázta meg. A színház műsorára szeretett volna tűzni egy olyan drámát, amely ezt dolgozza fel, mégsem sikerült olyan drámaírót találni, aki ezt megvalósítja. Mi ennek az oka?

– Sok írót kerestem fel és kértem meg. Legtöbben nem mondták, hogy miért nem, voltak, akik azzal indokoltak, hogy az egész túl közel van még. Volt, aki javasolta egy hasonló drámáját, de amikor elolvastam, rájöttem, hogy az nem is olyan hasonló. Egy valaki ráállt, szeretné is, azonban most ott tartunk, hogy mégsem találja a kulcsot a lényegéhez, még egy hónapot kért rá. De én azért nem tettem le róla, még nem adtam fel.

– Az idei évad plakátjai, a műsorfüzet azt sugallja egyértelműen, hogy Gorkij Éjjeli menedékhelye lesz, amit a vörösiszap-katasztrófára „hangolnak”. Ráadásul – Veszprémben először – ezt a darabot ön rendezné.

– Ha. Mármint ha valóban én rendezem meg. Többek szerint az Éjjeli menedékhely kiválóan alkalmas arra, hogy aktualizálva megidézze a tragédiát. Mikor idekerültünk, ezzel a színdarabbal akartam kezdeni, hiszen tizenöt olyan szerep van benne, ami miatt nagyon jó társulatformáló is, de Pista (Bujtor István) akkor azt mondta, hogy még ne. A darabban már többször játszottam, felvételiztem is a Szatyin monológgal, és most szívesen megrendezném. Sőt, játszanék is. Igazából annyira szeretek színpadon lenni, hogy ha jön egy jó rendező és egy jó elképzelés, boldogan átadom a lehetőséget.

– Mi alapján dönti el, hogy melyik drámát akarja megrendezni?

– Vannak darabok, amiket szívesen rendezek, de alkalom kell hozzá. Például annyira bántott 2004. december 5., hogy meg akartam mutatni az embereknek, mit jelent helyesen felépíteni egy identitást. Ekkor állítottam színpadra Vitéz léleket Tamási Árontól. Mondhatnám, hogy ez a magyar, népi Hamlet. Telibe is találta a helyzetet – olyannyira, hogy rengetegszer játszottuk.

– Rengeteg darabban játszik hosszú évek óta, a legtöbben mégis a filmes alakításaiból ismerik. Októberben mutatják be a mozikban a Márai Sándor drámájából készült Kaland című filmet. Ez ismét nagy szerep. Valóban annyira testhezálló Szekeres doktor alakja, mint elsőre gondolnánk?

– Míves munka volt. Két szerepet is felajánlott a rendező, Sipos József – és ezt választottam.  Az Eszter hagyatéka és a Kaland is egy-egy szerelmi háromszöget mutat meg. Mindkettőben Márai jobbik énjét, vagy úgymond a lelkét kellett eljátszanom. E két mű az irgalomról szól. A mai világban az irgalmas szeretet ritka, ezért is kapták fel talán Márait újra. A Kaland kiváló dráma, ha most nem készül a film, bemutattam volna a színházban, így talán majd pár év múlva. Nagyon várom, hogy vetíteni kezdjék, és kíváncsi vagyok a visszhangjára.

– „Jó keresztény apának és színésznek lenni Magyarországon, magyarul, mindannyiunkért” – fogalmazta meg. Ez a hitvallás mennyire tartható és átadható?

– Tizenhét-tizennyolc éve ezt gondolom, és ez az identitástudatom. Az ars poeticám pedig inkább József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének gondolatához kapcsolható: „az igazat mondd, ne csak a valódit”. Arisztotelész azt írja, hogy a cselekvésnek feladata és célja kell hogy legyen, és ha katarzissal végződik, az művészet. Erre törekedni kell, mert csupán a profán cselekvés még nem művészet. A közönség meghálálja mindig, ha észreveszi a művészet iránti igyekezetet. És én igyekszem.

 

 

 

 

Csapody Kinga

Fotó: Szúdy Péter / Petőfi Színház

impresszum