Veszprém visszakapta történelmének egy fontos szegletét a Buhim-völgytől a Betekints-völgyig a Séd-patak partján kiépített „Kolostorok és kertek” elnevezésű fejlesztéssel, ami valójában a város szellemi és fizikai regenerációs központja.

 

Ez az a hely, ahol a történelem és a szellem találkozik, ahol Veszprém lelkét megérthetjük,  megérinthetjük, ahol pihenhetünk, ahol otthon lehetünk: játszhatunk, olvashatunk, sétálhatunk a szerelmünkkel, családunkkal…

 

Minden helynek van szelleme, van belső, csak rá jellemző szellemi energiája, ami aztán az épületeiben, utcáiban nyer matériát, az ott élő emberek viselkedésében tükröződik vissza. Veszprém szelleme, energiája, alkotó ereje innen, a Séd partjáról származik, ahol egykoron kolostorai épültek, ahol a történelmi országút elérte a várat. Veszprém maga a történelem. Géza fejedelem; felesége, Sarolt; fiuk, Szent István; felesége, Bajor Gizella, és az ő gyermekük, Imre herceg mind-mind ezer szállal kötődtek a városhoz, a Bakonyhoz, a Balatonhoz. Mert bizony Veszprém nemcsak a várost foglalja önmagába, hanem azt a földrajzi területet, amit a Bakony és a Balaton találkozása jelent.

 

Ez a találkozás, ez az egymásra találás adja azt a pluszt, ami Veszprém: a katolicizmus, a vallás, a kultúra, a művészetek, az oktatás. Ihletett táj ez, amit érdemes felfedezni, megérezni, megtalálni. A vár és az állatkert között húzódó útvonal a város lelke, hiszen a szíve a belváros, a Kossuth utcától az Óváros térig. Ott lüktet Veszprém, ott éli a hétköznapjait. De a megújulást, a bensőséges pillanatokat, az ünnepnapokat a Séd partján, a Benedek-hegy környékén leljük meg.

 

Veszprém ezzel a fejlesztéssel visszakapta önmagát. Lehetőséghez jutott, hogy megmutassa igazi arcát, hogy az idelátogatók megértsék őt. A vár, a Séd, a kolostor-romok várják az embereket, várják a programokat, várnak minket.

 

A fejlesztés számokban:

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008 októberében 860 millió forint vissza nem térítendő uniós forrású támogatást nyert a Közép-Dunántúli Operatív Program kiemelt pályázati konstrukcióban turisztikai attrakció fejlesztésre. Az összköltség: 1 milliárd 74 millió forint volt.

Margit-romok

 

Az egykori kolostor romjait a Séd partján, a Margit téren találjuk. A kolostort a hozzá tartozó templommal együtt Bertalan, Veszprém püspöke alapította 1240-ben.

A Szent Domonkos előírásait követő női kolostorok a belső misztikus jámborság őrhelyei voltak, önfeláldozó szeretettevékenységet folytattak, betegeket gondoztak, bélpoklosokat ápoltak. A kolostor lakói a lehető  legegyszerűbben étkeztek, hús csak a betegeknek juthatott. A zárda főnökasszonya tanította a zárda kis növendékeit a Biblia tanításaira, betűvetésre, olvasásra, éneklésre.

1246-tól 1252-ig Szent Margit, IV. Béla királyunk lánya is a kolostor lakója volt, mielőtt a Nyulak-szigetére (a mai Margitszigetre) átköltözött. Innen ered a romok köznyelvi elnevezése is. 1241-ben a tatárok Batu kán vezetésével betörtek az országba. IV. Béla király és felesége születendő gyermekük életét Istennek ajánlotta, amennyiben az ország megmenekül a tatárvésztől. Béla király fogadalmát betartva a hároméves Margitot a veszprémi Szent Katalin-kolostor nővéreire bízta.

A 13. századi kolostor temploma hosszú hajóval és egyenes záródású szentéllyel épült. A templom nyugati kapuja előtt előcsarnok volt.

Veszprémvölgyi apácák kolostorának romjai

 

Betekints-völgyben találhatjuk a Szűz Mária-apácakolostor romjait. A kolostor az első apácazárda és nevelőintézet volt Magyarországon, ahol az előkelő magyarok leányait a keresztény hit igazságaira oktatták, s a nyugati udvaroknál otthonos műveltség, finom modor, jó ízlés és művészi kézimunka titkaiba avatták be.

A veszprémvölgyi apácakolostor alapítását a történeti adatok Szt. Istvánhoz kötik. Egyes feltevések szerint görög, mások szerint benedek rendi apácák működtek a kolostorban. A nőnevelés mellett a veszprémvölgyi apácák  feladata volt az országban épülő templomok egyházi ruhákkal való felszerelése. A templomok egyházi ruhákkal, díszes terítőkkel és misemondó ruhákkal való felszerelésének feladata így Gizella királynéra hárult, aki ezt udvarhölgyeivel, de főként a veszprémvölgyi apácákkal végezte.

1240 környékén IV. Béla király kérésére az ortodox apácák helyét ciszterciek vették át. Az ő nevükhöz köthető a kolostor helyreállítása és kibővítése a 14. század végén. A zárda végül – hasonlóan a Szent Katalin domonkos apácakolostorhoz – 1552-ben, Veszprém török ostromakor néptelenedett el.

 

Jezsuita-templom

 

A török hódoltság után a veszprémvölgyi apácák birtokait és a kolostor romjait a győri jezsuiták kapták meg. 1747-ben elkezdték építeni közvetlenül a kolostor mellé, annak köveit felhasználva a ma is látható új barokk templomot, amely teljesen soha nem készült el. A kőfaragásokban, stukkódíszekben gazdag nagyméretű templom falai már készen álltak, ám mielőtt befejezhették volna, II. József feloszlatta a rendet. Ebből kifolyólag a templomot soha nem szentelték fel, és a jezsuita szerzeteseknek el kellett hagyniuk Veszprémet, s helyükbe senki sem lépett. A völgyben az egyházi szellemi élet a XVIII. század végére fokozatosan megszűnt.

 

 

(Forrás: http://www.veszpremvolgy.hu/toertenelem)

 

 

Pethő Imre

Fotó: Kiss Sándor

impresszum