Ahogy itt állok azon a tornácon, ahol a népemlékezet szerint Savanyú Jóska saját kezűleg segített jobblétre egy szerencsétlent a bicskájával, nem tehetek mást, mint amit már annyiszor: nem győzök álmélkodni, milyen szép is a Balaton és vidéke. Már értem, miért volt ez a hegyoldal a betyárok kedvenc tanyája: a jó kilátásnak köszönhetően messziről láthatták, ha idegenek közeledtek. Később meg itt bújtak  el a falubeli asszonyok a  szovjet katonák elől, a vastag pinceajtó megvédte őket.

 

Itt – a Leshegyen – évszázadok óta borászkodnak, erről árulkodnak a jellegzetes öreg présházak. A kommunista rendszer megviselte a hegyoldalt: a régi pincék közül sok összeomlott, a szőlőket sok helyen kivágták, felparcellázták és nyaralókat építettek. Másutt a szőlők helyén egyre inkább csak bozót nő. Ez a trend ma már megfordulni látszik, leginkább a Skabski birtoknak köszönhetően. A birtokról és a borokról Skrabski Fruzsinával, az egyik tulajdonossal és Poszmik Ferenc kereskedelmi igazgatóval beszélgettünk.

 

– Azt tudom, hogy a Skrabski családnév. De honnan származik?

 

Skrabski Fruzsina: – Ük-ükapánk lengyel volt, tőle örököltük a nevünk. Mi már sajnos nem beszéljük a nyelvet. Ha a skrab szóból származik a nevünk, akkor pajkos kisfiút jelent, de valószínűbb hogy a szkrab szóból, akkor viszont karmost jelent.

 

Poszmik Ferenc: – Ez nagyszerűen illik a címke-állatunkhoz, ami egy vércse. A vércse a szőlősgazda legjobb barátja: távol tartja a bogyókat csipkedő madarakat. Szerencsére a vidék vércsepopulációja gazdag…

 

– Hogyan kezdődött?

 

Fruzsina: – A szüleim – Skrabski Árpád és Kopp Mária – vásárolták meg, és újították fel az első présházat itt a hegyen. Ők látták meg azt a lehetőséget, amit mi rengeteg munkával valósággá  próbálunk varázsolni. A présházak felújításánál mindig igyekeztünk megőrizni az eredeti elemeket, még akkor is, ha minket némely elem olykor zavar a munkában. Nagyon jellegzetes a nyitott tűzhely errefelé. Présházunkban megtartottuk azt a kétszázéves falat is, amely a százéves fal előtt volt, mert annyira szép. Azt gondolom, valószínűleg errefelé igen jól meg lehetett élni a borból, mert máskülönben nem építhettek volna ide ilyen komoly présházakat. Építész férjem – Mészáros Dávid – kezdett borászkodni, de ahogy nőtt a birtok, segítségre szorult, így Kurucz Zoltán – felvidéki borász barátunk – feleségével, Anikóval ideköltözött a Leshegyre. Azóta – Poszmik Ferenc kereskedelmi igazgatóval kiegészülve – öten dolgozunk a birtok jövőjéért.

 

– Kívülről feltűnt, hogy van új pince is.

 

Fruzsina: – Igen, a pincénk két részből áll, az eredeti pincerész a présház alatt, az új pedig a ház feletti domb alatt húzódik. Az új részben kialakítottunk pár bortrezort, egy úr már ki is bérelt egyet, ő itt tartja kedvenc borait – a legmegfelelőbb hőmérsékleten. A többi trezor még eladó…

 

Ferenc: – Pillanatnyilag 5 hektárunk van, ebből három termő, két új telepítés. A már meglévő Pinot Gris (Szürkebarát), Olaszrizling és Kékfrankos mellé Rajnai rizlinget és Furmintot telepítettünk. Jelenleg 8000 palackot termelünk, a cél az, hogy öt éven belül feltornázzuk magunkat 100 000 palackra…

 

– Ez igen ambiciózus terv. Nem könnyű a Balatonfüredi-csopaki borvidéken piacot nyerni. Beszéljünk az egyik legfontosabbról ebben a „harcban”: a borokról.

 

Fruzsina: – Háromfajta olaszrizlinget palackozunk. Megfigyeltük, hogy azok a szőlők, amelyek rálátnak a Balatonra, finomabbak. Valószínűleg a vízről visszatükröződő fény adja a plusz napfényt és  az ízt. Az „Öreg tőkék rizlingje” panorámás dűlőn terem, ötvenéves tőkéken, ezt külön szedjük. Régi Olaszrizlingről van szó, apró fürtös, klónozás előtti fajtáról. Az Olaszrizlinget imádó ínyencek kedvence.

 

Ferenc: – A szőlőknél is megfigyelhető, hogy az idősebb tőkék bölcsebbek: mélyebbre nyúlik le a gyökerük, amely átszövi az alapvetően meszes talaj köveit, és mintegy kipréseli belőlük a borainkra jellemző mineralitást. Ez a bor nagyon gazdag ásványi anyagokban.

 

Fruzsina: – A Kékfrankosunk a kedvenc vörösborom. Nem villányi típusúról van szó, mivel a miénk nem merev, hanem gyümölcsös, női bor.

 

Ferenc: – Ugyanakkor tele van dinamikus elemekkel, és bár Fruzsina azt mondja, hogy női bor, azt tudni kell, hogy az ő ízlése férfias… A Kékfrankosunknak is van egyfajta száraz, betyáros felhangja.

 

Fruzsina: – Második Olaszrizlingünk a Betyár Rizling. Abszolút terroir jellegű bor, a Leshegy összes ízét magában hordozza, ezer közül is megismerném. Ásványi anyagokban gazdag, gyümölcsösség és mandulás íz jellemzi.

 

Ferenc: – A „Betyárt” rövid reduktív erjesztés után fahordóban érleljük, így meg tudjuk azt is mutatni, mit tud a fajta itt, és mit tud a termőterület ezzel a fajtával. Nem is használunk fajélesztőt, a hagyományt képviseljük: az erjesszen, amit behozunk a szőlővel, és az, ami itt van a pince levegőjében.

 

Fruzsina: – Igazából biobort készítünk, csak nem kértük még ezt a címkét. Nem használunk gyomirtót, és nagyon kedvesek vagyunk a borral, hiszen minél természetesebben akarjuk csinálni. Árpi Rizlingét édesapámról neveztük el, mivel ez volt a kedvence. Ez a harmadik Olaszrizlingünk, ami nem más, mint finoman barrikolt Betyár Rizling. A mai divat és trend igazán szereti ezt a bort.

 

Ferenc: – Ez az egyetlen borunk, amely csak fahordóban erjedt. A barrikolást 2–3 éves hordókban végezzük, így a fa-ízen finomítottunk egy kicsit.

 

Fruzsina: – Különleges borunk a Nemrozé, amelyet mi találtuk ki, és tudtommal – szándékosan – csak mi készítjük. A rosét vörösborból csinálják, ám a Nemrozét Szürkebarátból készítjük, úgy, hogy a darált szőlőt héjon tartjuk, mint a vörösbor esetében. Ha megkóstoljuk, ne várjunk tőle semmi rosésat, mert nem az, hanem valójában egy gyümölcsös fehérbor a héjon áztatás karakterességével ötvözve. Nem érdemes eltenni évekre, frissen fogyasztandó. Két éve palackozzuk, de már van rajongótábora. Igazi különlegesség.

 

Ferenc: – A Nemrozét is hordóban érleljük, ami ugyebár egy rosé esetében nem jellemző. Nem a nyári melegekhez illő, enyhe savú, könnyed, kvaterkázó bor, hanem tartalommal bíró. Természetesen a Szürkebarát fehér változatát is palackozzuk. A fajta kifejezetten jól érzi magát itt, a Balaton-felvidéken.

 

Fruzsina: – Nem vagyok nagy kedvelője a Szürkebarátnak, de már itt volt, amikor a szőlőt vásároltuk. A miénk nem az a savas, amitől megfájdul a gyomrod. Az idei kifejezetten finom, kellemes és lágy, mégis tüzes – 14 az alkoholfoka.

 

– És merre tovább? Gondolom, jövőre kijön a Rajnai rizling, majd a Furmint is.

 

Fruzsina: – Igen, ezekben a fajtákban látunk lehetőségeket, azért is telepítettük őket. Másrészt a távolabbi terveinkben az szerepel, hogy csak két cuvée-t palackozunk, mint a bordeaux-iak. Nem régen voltunk ott tanulmányi úton, és azt tapasztaltuk, hogy mindenki házasít, készít egy Grand Cru-t, egy izmos fehér csúcsbort, és egy nagyon jó alapbort. És ennyi. Erre a Furmint és a két Rizling tökéletesen alkalmas. Ha napos, ha esős idő van, ebből a három fajtából mindig össze lehet rakni egy igazán jó bort. Persze ezek csak afféle tervek… – lehet, hogy ez a jövő.

 

Ferenc: – És tervekre szükség van, hogy lehessen min dolgozni.  Ma már csak különleges borokkal lehet a piacon feltörni, csak a minőséggel lehet elérni valamit. A tőketerhelésünk is példaértékű: inkább kevesebb, mint 1 kg/tőke, mint több…

 

Fruzsina: – Mint már említettem, nemrégen körbenéztünk egy kicsit, hogyan csinálják ezt Bordeaux-ban és Toszkánában, és arra gondolunk, hogy nekünk is hasonlóan kellene népszerűsíteni a borainkat. Meglátásom szerint össze kell állniuk a kis, de régi pincével rendelkező, minőségi bort termelő borászoknak, létesíteni kell egy központot Veszprémben vagy Balatonfüreden, ahol a borturistáknak adnak egy pontos térképet, és minden eligazítást, amire szükségük lehet ahhoz, hogy megtalálják a környék legjobb borait. Bordeaux-ban például nem hajlandók egy pincét sem ajánlani. Adnak részletes térképet, nem emelnek ki senkit, mindenki keresse meg magának a borát. Meg vagyok győződve arról, hogy nekünk is ezt kellene megszervezni: a Balaton-felvidék gyönyörű, nagyszerű borokkal rendelkezik, egészen bizonyos, hogy megfelelő marketinggel egész éven keresztül tudnánk idevonzani borturistákat. Az ötlet mindenkinek tetszik, csak még nem találtuk meg azt a kellően agilis embert, aki meg is tudja szervezni. Meggyőződésem, hogy ez a jövő.

 

Ferenc: – Egyelőre nem könnyű minket megtalálni, de a közeljövőben engedélyezik az útjelző tábláinkat, amelyek segítségével könnyű lesz feljutni hozzánk. Addig is itt vannak a GPS adatok: N46,90708 x E17,77896. A borbarátok a honlapunkon – www.skrabski.hu – találnak lehetőségeket, hogy felvegyék velünk a kapcsolatot.

 

Ferenc: – A címkéinken  van egy különlegesség: szerepel rajta, mikor volt a szüret, milyen cukorfokkal szedtük a szőlőt, mennyit palackoztunk belőle, és mikor. Így kis odafigyeléssel, kis többletmunkával és kedvességgel fontos információkhoz juttathatjuk az ínyenceket.

 

Fruzsina: – Maga a főcímke viszont egyszerű, letisztult, nem tolakodó – Somogyi Győző grafikája, ő rajzolta mind a vércsét, mind a névfeliratot. A vércséket nagyon szeretjük, ahogy tudjuk, segítjük őket, és ők is segítenek minket. A barátaink, és szükségünk is van a barátságukra. Üzenjük minden vércsének, aki olvassa ezt, hogy itt, a Leshegyen szeretettel várjuk őket!

 

 

Teljes mértékben utóirat:

 

Szoktam azzal viccelődni, hogy tudásomnál már csak a szerénységem nagyobb. Pedig szerénységben házigazdáim is legyőztek: amikor itthon megbontok egy-egy újabb palack Skrabski-bort, amivel útnak eresztettek (ismerős ugye a nulla tolerancia elve), minden egyes alkalommal meglepődöm, mennyire jó borok ezek! És bár a következő palacknál tudom, hogy nagyon jóra kell számítanom, még mindig ér meglepetés, mert még annál is jobb, mint gondoltam volt.

 

Üdvözlöm ezt a lengyel származású vércsét a kedvenc borvidékem egén!

 

gasztronauta    

impresszum